Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-25 / 17. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor Jcönyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt SO kr ; egész évre : 9 frt. lüyyes szám ára 20 kr. A magyar reformátusok veszedelme és ennek okai. II. Áttérve az anyaországra, itt is sok szomorú példákkal és adatokkal találkozunk a magyar reformátusságnak a XVII. és XVIII. évszázadokban bekövetkezett tömeges kipusztulására vonat kozólag. így már a XVII. évszázad közepén elhatalmasodott ellenreformáció következtében protestáns főuraink, kik a bécsi békekötés létrejöttekor még többségben voltak a római kath. főurakkal szemben, mindenféle fortélyos utakon és nem válogatott eszközökkel, nagy birtokok ós országos méltóságok adományozása, s a királyi udvar körébe csábítása által a r. kath. hitre áttórítve, az ő saját előbbeni vallásukhoz ragaszkodó jobbágyaikat, nagyobb részben reformátusokat, Komárom, Veszprém, Győr, Pozsony, Zala, Vas, Nyitra, Nógrád és Ilont vármegyék területén feküdt jószágaikból, valamint a r. kath. főpapság ós a birtokos szerzetrendek főnökei is saját egyházi terjedelmes uradalmaikból kegyetlenül kiűzték s földönfutókká tették, templomaikat, iskoláikat elfoglalták vagy lerombolták s pusztán maradt lakhelyeikre és telkeikre r. kath. német ós tót ajkú jobbágyokat szállítottak, úgy hogy a később szórványosan visszaszállingott magyar ref. őslakosok csak megfogyatkozva és csekély részben állíthatták vissza elpusztult egyházaikat, elfoglalt templomaikból peclig a közbejött békekötések ós országgyűlési végzések erejével is csak néhányat kaphattak vissza. A török kiverése után megszűnt számos hazai erősségekben (praesidiumokban) fennállott magyar ref. egyházak, a feloszlatott helyőrségek nagy számát képező híveik lefegyverzésével többnyire szintén megszűntek s utóbb csak némi részben éledtek fel. így enyésztek el a dunántúli ref. egyházkerülethez tartozott somorjai ós komjáti, s ezekkel együtt több más ref. magyar esperessógek, melyek Pozsony és Nyitra s az ezekkel szomszédos vármegyék területein nagy számú ós népes egyházakat foglaltak magukban, de közülök a Moson és Sopron vármegyeiek, valamint a Nagyszombat és Szakolca sz. kir. városokban virágzott magyar ref. egyházak végképen eltűntek, s a nevezett vármegyék ós városok ref. magyarsága kiveszett, vagy a testvér ev. egyházhoz csatlakozva abba beolvadt, úgy hogy a nyitramegyei régi magyar ref. egyházak közül ma már csak öten, a felső-nógrádmegyeiek közül pedig csak ketten állnak fenn, míg a Pozsony, Győr, Esztergom, Zala és Vas vármegyékben létezett magyar ref. egyházak közül többen jobb indulatú földesuraik kegyéből s az ottani birtokos nemesség támogatásával, habár mindenütt megfogyva, jelen korunkig megmaradtak. A Hont és Nógrád vármegyék területén szintén a dunántúli ref. egyház kebelében fennállott, s több magyar egyházakat számlált drégely-palánki esperesség nem enyészett ugyan el, de szerfölött megapadt, s jelenleg egyike az anyaországban fennálló leggyöngébb ref. egyházmegyéknek, míg a vele szomszéd Bars vármegyei ref. régi esperesség saját egyházait jobban megvédelmezve, mint egyházmegye jelenleg is erőteljesen áll. Anyaországunk felső részében szintén elenyészett az elébb önálló, utóbb az abaújhoz csatolt sárosi magyar ref. esperesség, mely a XVII. század közepén a már korábban elpusztult öt anyaegyházon kívül még számos leányegyházakkal ellátott 12 népes anyaegyházat foglalt magában, melyekből azonban az irgalmatlan hitüldözések miatt a XVIII. évszázad elején néhány leányokká sülyedteken kívül már csak négy anyaegyház maradt. Ezen sárosi ref. esperesség magyar nyelvű utolsó anya- és leányegyházai, a még akkor ref. vallású birtokos nemességnek is támogatásával Ö3