Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-18 / 16. szám

elő a Menyhárt tárgyait. Azonban Gulyás a lelkészi pályára volt elhivatva. Alig végezte a széniorságot, Révész Bálint hívta maga mellé segédül. Nagy emlékű püspökünk oldala mellől a fényes nagybányai egyház hívta meg lelkészeül, innen ment Kisújszállásra a Török Pál és Ilyés Bálint kathedrájába. Előre kellett bocsátanom ezeket azért, hogy midőn a Gulyás könyvét kezünkbe veszszük, megszabhassuk magunknak a mértéket, melylyel azt mérnünk kell. A kit a Gondviselés a papi pályához szükséges alaptehetségekkel úgy megáldott, a kit mintegy kézen fogva vezetett pályáján kedvező viszonyok között, a ki a nagy imádkozó lábainál tanult imádkozni, s a ki papi pályáját olyan művelt városi gyülekezetekben futja meg, hol ösztönt nyer a munkára s elismerést a jól végzett munka után: attól többet, jobbat várunk az irodalom mezején is, mint sok más kartársainktól, kik kedvezőtlen viszonyok között, kereskednek a reájok bízott talentumokkal. És jól esik kijelentenem, hogy Gulyás e műve megfelelt azon mértéknek, melylyel az ő papi egyéniségét mérnünk kell. Müvét még kéziratban két olyan tekintély nézte át, kiknek bírálatára s ajánlatára bárki büszke lehetne. Szász Károly püspök, kinek halotti beszédei s imái e nemű irodalmunk gyöngyeit képezik, így nyilatkozott Gulyás kéziratáról: »e papi dolgozatok nagy érdeme és gyakorlati értéke az, hogy bár alkalmiak, mégis általános érdekűek S evangeliumi szelleműek és világos, természetes irályuknál fogva mindenki által bárhol, bármikor használhatók: így lelkésztársainknak igen jó segítségül vagy könnyebbségül szolgálhatnak«. Balogh Ferencz hittanár pedig azt mondja e műről: »a gyakorlati lelkészeknek nagy szolgálatot és irányzást adnak azok«. E két tekintélyes biráló után talán nem is volna szükséges e műről többet mondanunk, elég volna egyszerűen ajánlanom a lelkésztársak figyelmébe. Hanem én mégis elmondom róla a saját véleményemet is. Mindenekelőtt jelzem a könyv tartalmát. Van benne 20 rövidebb temetési beszéd — ügynevezett oráció — mindenik imádsággal. Három halotti prédikáció, szintén imával. Ezek közül 5—5 beszéd van I. gyermekek, II. ifjak, III. középkorúak, IV. öregek felett. Mindenik beszédnél jelezve van, hogy mikor s kinek temetésén mondatott. Ebből látjuk, hogy szerző ezeket egynek kivételével Nagy-Bányán s közeü vidékén mondotta, művelt családok kedves halottjai felett, tehát művelt közönség előtt. Ez meg is látszik mindenik beszéd tartalmán. A gyermekek felett tartott beszédek közül alak- és tartalomra kiemelkednek a 2., 4. és 5-ik sz, beszédek. Az a gyermekirtó szörnyű járvány betör egy művelt család boldog tűzhelyéhez s pár nap alatt elragadja a szülék kis kedvencét. A lelkipásztor maga is megdöbben, hiszen bizalmas jó barátja a családnak, ismerte a reményteljes gyermeket, ismerte a szülék nagy szeretetét s jogos reményét a gyermek iránt ... oly temetési alkalom, midőn a lelkipásztor együtt sír a sírókkal s együtt keresi velők a vigasztalást. És Gulyás odavezeti a kesergő szüléket gyöngéden a hit forrásához. »Szülék! — úgymond —jöjjetek a hit útjára, a hit éltet, a kétségbeesés öl!« Egy másik művelt családban a gyermek-leány elkezd hervadni, mint hévütött virág »eltűnik arcáról az öröm derűje, ajkain megfagy a mosoly, a szív erősen, hangosan dobog, mely megrezzent, mint az éjjeli harang kongása ...« S az ártatlan gyermek beteg szivét csak a halál gyógyította meg. Gulyás itt elmondja, hogy felnőtt korban megtámadják a szivet a csalódások, a szenvedélyek, csapások s a vádoló lelkiismeret, >de a te szived kedves gyermek! nem ismerte ezen rettentő ellenségeket... a te szived tiszta volt, mint a hegyi patak vize, mely híven tükrözi vissza a csillagos eget. Ez a mi bánatunk, de ez a mi vigaszunk is. Bánatunk, mert elvesztettük, vigaszunk, mert tisztán maradt a világban, így hitünk szerint alkalmas a mennyei örömök befogadására*. Egy jeles joghallgató felett tartott beszédében azt tárgyalja, hogy a jeles tanuló ifjú halála nagy veszteség azért, mert az ilyen ifjú nemes munkára van hivatva, mert benne tehetség vagy erő nyilatkozik s mert benne szilárd akarat semmisül meg. Egy ifjú nő s anya felett meleg közvetlenséggel elmélkedik a gyógyíthatlan betegségről, mely ifjú életfája gyökerét támadta meg. »Nem hirtelen feltűnő és elenyésző futó csillag voltál, mely mikor sziporkázva szétrobban, a szivet megdöbbenti; hanem voltál egy olyan csillag, mely fényét sugaranként veszti el, halványul — halványul — míg végképen elsötétül*. De hosszura kellene terjedni ismertetésemnek, ha sorra venném a beszédeket s csak rövid szemelvényt adnék is mindenikből. Csak megemlítem hát. hogy van a műben beszéd gróf Degenfeld Béla, gróf Degenfeld Pál, Báthv Károly egyházi főgondnok, báró Apor Gergelyné, Petróczy honvédőrnagyné, Hegymegi Szendy János, Csanálossy György esperes stb. felett. Nagy-Bányán és vidékén az illustris családok halottait Gulyás temette, még más felekezetből is. A három halotti prédikációban alkalma nyilt szerzőnek — inkább, mint az orációkban — a bibliára támaszkodni s abból mutatni fel a hit erejét a fájdalom hullámai közt hányk odóknak. Szerzőt mint egyházi beszédírót ismerjük néhány beszédéből, melyek a Czelder Lelkészi Tárában megjelentek. Mint alapos exegeta, a prédikációírásban erősen kidomborodik tehetsége. így a kezünk alatti beszédekben is ráismerünk a gyakorlott kézre. Hanem hogy hibát is fedezzünk fel, az első prédikáció (XXI-ik beszéd) főtétele nem szövegszerű. Mert ezen textusból: »boldog férfiú, a ki féli az urat és az ő parancsolatjaiban igen gyönyörködik . ..« nem lehet levezetni ezt a főtételt, mint szerző cselekszi: »miért legyen a vallás földi életünk vezére?* Olyan erős exegetától a szöveg helyes értelmezését várjuk. Az egész műben kutató szemem ez egyetlen hibán akadt meg, de a mit bárki helyrehozhat, ha a főtételnek megfelelő szöveget keres a bibliában. A beszédekhez alkalmazott imádságok evangeliumi