Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-04 / 14. szám

pedig a XVIII. század elején Paschasius Quesnelnek az újszövetséghez írt épületes magyarázata (1687) terjesztette a »jansenismus eretnekségét*. XI. Kelemen az Unigenitus bullában (1713) a jezsuiták kívánságának megfelelt és kiátkozott Quesnel munkáiból kivont oly tételeket, melyek Augustinus, sőt Pál apostol irataiból vétettek volt. A katholicismus már e bullában azonosította magát a jesuitismussal és végleg elnémította tulajdonképeni megalapítóját. Az 1854-i Mária-dogma és az 1870-i csalhatatlansági dogma egyrészt a spirituális augustinismus utolsó maradványait irtotta ki, másrészt befejezte a materialis, közönséges egyházias augustinismust. Tekintélyhit és ebből folyó engedelmesség, szentségek és érdemek: ez a mai katholikus hittan tartalma. Az egyházi atya tekintélyét fölváltotta az egyháztőnek csalhatatlan tekintélye, mely hovatovább a hittannak is középpontjává tétetik. Azon közel másfélezer évben, mely Augustinus halála óta letelt, a nagy afrikai végig kisérte a keresztyén dogmatikát fejlődésében s mint gazdag szellem minden iránynak tekintélye, támasza volt. Azon hittani problémák közül, melyeket ő fölvetett, számos még ma is megoldásra vár, ha ugyan nem azon kérdések közül valók, melyeket részszerint való ismeretünk sohasem fog megfejthetni, mivel az apostol szerint most csak tükör által látunk. Teljes joggal csak azon hittudomány igényelhetné kizárólag a maga számára Augustinus nevét, a mely minden tekintetben megfelelő rendszerbe foglalhatná vallásosságát, vallásos érzületét, megtisztultan minden nem szorosan vallásos elemtől, az eszményi Augustinust. Sopron. Jausz Vilmos, theol. tanár. KÖNYVISMERTETÉS. Munkácsy Sándor egyházi beszédei. Első kötet. Kiadja: Bocsor Lajos lelkész Tengődön. Kapható csupán a kiadónál. Ára 1 frt 60 kr. Tabon, 1895. Ny. Pfeifer Ignácnál. 8°. 187 1. Prédikáció-irodalmunknak egy újabb terméke ép most hagyta el a sajtót a fentebbi cím alatt. Az előszó elmond egyetmást a szerzőről, hogy t. i. paksi ref. lelkész s esperes, »egy nagyon sokat tanult s gondolkozott evangéliumi prédikátor volt*. »Hogy sokat áldozott irodalomra s legkedveltebb olvasmányai az angol, francia és német irodalom termékei, ez utóbbiakon kivül különösen Ahlfeld és Gerock valának*. Ez a nagy olvasottság meg is látszik beszédein. Nemcsak a történelmi eseményeknek, jeles mondásoknak a beszédbe itt-ott beleszövésében, hanem a más jelesek egész beszédeinek felhasználásában is. Tegyük ez adatokhoz, a mit a kiadó nem említett fel a boldogult szerzőről, hogy 1824-ben született Szaporcán (Baranya), hol atyja lelkész volt s hogy kezdetben, az ötvenes években, Dunaföldvárott, majd a 60-as évek óta Pakson lelkészkedett holtáig, 1893. aug. 20-ig. Továbbá, hogy lefordította Laveleye Emil közgazdasági tanulmányát, melyet *A protestantismus és katholicismus a nemzetek szabadságához és jólétéhez való viszonyában* címen Balogh Ferencz tanár adott ki Debrecenben 1876. (Itt »Debreczenyi M. Sándor*-nak írja magát.) Végül, hogy gazdag könyvtárát a budapesti theol. akadémiának hagyományozta. Mintegy 200 darab beszédet hagyott kéziratban hátra. Ezekből adott sajtó alá Bocsor Lajos úr 33 darabot, a többiek kiadását e füzet fogadtatásától tévén függővé. E füzetről következtetve, általánosságban elmondhatjuk, hogy M. beszédei nem alkotnak korszakot prédikációirodalmunkban, a belsőt tekintve: nem járnak új ösvényen. M. nem röpköd a magasban s nem száll a mélységekbe, mint Vásárhelyi. Ő a gyalogösvényen halad, mint Bartók. Nem! ennél mégis különb úton; de csakugyan gyalogösvényen, mely néha letarlózott földeken, de többnyire zöld virágos réteken át vezet, a legrövidebben, egyenest, toronyirányt. Ebben a tekintetben mégis új ösvény; mert beszédei szokatlanul feltűnően rövidek, két levélnél (négy oldal) ritkán terjedelmesebbek. A jó öreg Gombási vagy Török 8—10 leveles prédikációira, vagy a 4—6:

on alul meg nem álló Kolmár és Kulifayra, vagy akár Vásárhelyi Zsigmondra gondolva, ki legalább 6—7 oldalig ki nem mondja az áment, szinte megdöbbenve kérdi az ember, M. beszédeit látva: hát csak ennyi ? Ha ilyen rövidke lelki ebédeket adunk gyülekezetünknek, nem fog-e zúgolódni ? Az érdemes s tapasztalt kiadó azzal biztat, hogy *nem*. »Sajátságos kívánalma van — ú. m. — e részben a magyar közönségnek*. Ismerjük ezt a »hosszú kalbász, rövid prédikáció«-t kivánó sajátságot. De kérdés: jó-e ezt a sajátságot öregbítenünk, nevelnünk ilyetén szerfölött rövid beszédekkel. Hová vezet ez? Igaz, hogy a mi Mesterünk és apostolai még a Munkácsyénál is rövidebb beszédeket mondtak s hogy ő maga int; »ne legyetek hosszú beszédűek«. De az is igaz, hogy a legjelesebb prédikátorok, a mieink vagy mások, nem ilyen nyúlfarknyi beszédeket írtak. Nem ismerem erédetiben a külföld nagy íróit, csak a mennyiben Dobos, Révész, K. Tóth Kálmán, Hetessy, Szalay Sándor (a szatmári székesegyház »hitszónoka*) átültették ; de ezek a mellett tanúskodnak, hogy Coquerell, Robertson, Spurgeon, Mossillon, Bourdalone s valamennyi mind igen bő és terjedelmes beszédű volt s átvett munkáik csak dióhéjba szorítvák. Gerock és Ahlfeldből csak a quinteszenciát szítta ki Munkácsy. De hát az esszencia, végre is esszencia: föl lehet és föl kell ereszteni, hogy közhasználatú lehessen. M. beszédeiben vannak eszmék, gondolatok, a melyeket csak érint, de ki nem fejt. Ezeket kifejtve, meglesz a kellő terjedelem. Ne lopkodjuk el mi magunk az istentisztelet idejét. Egy félórácskáig legalább ne sajnáljunk beszélni. Még van egy megjegyzésem általános szempontból. E beszédekben nincs szorosabb értelemben felosztás. A bevezetésben felállított tételt nem bizonyítja a szokott módon előre megnevezett részekben (^Szólok: 1-ször 2-szor« vagy »lássuk; 1-ször 2-szor«). Látszólagos felosztás nélkül tárgyal. Úgy kell kikutatni, hogy micsoda szálaknál fogva fűzi beszéde fonalát. Több beszédében fel is lehet ezt fedezni; de sokban föl nem fedezhető. Nyúlik egyfolytában, mint a cérnaszál, de a kacskaringókra tekerődzött cérnaszál. De hát az ilyen cérnával is lehet varrni. Ezen általános ismertetés után térjünk a részletekre. A 33 beszédből az I—X., tehát a 10 első beszéd, (I. Belépés az újévbe. II. Miért nem teljesülnek újévi jókivánataink? III. A közkedvesség. IV. Az emberi nyelv. V. Jöjjön el a te országod. VII. Miben áll Isten dicsőítése. VIII. Melyek a választottait tulajdonai? (Az egyetlen, melyben a részekre felosztás ki van nyilván mondva), IX. A keresztyén ünneplése. X Szentnek lenni lehetséges.) igen közönséges, simplex beszéd. Mindezt sokkal szebben, jobban elmondták már mások. A VI. számú farsangi, Gerock után, théma nélkül, homiliaszerű másféllapnyi apróság érne legtöbbet, ha ki volna dolgozva a benne széthintett eszmecsoport. A IX, pláne téves iránya miatt rossz is. Mert nem hiszem, hogy rossz vért ne szüljön a hallgatókban, mikor azokat kástigáljuk, hogy egyik ezért, másik amazért jön