Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-04 / 14. szám

vesz igénybe. A legtöbb tanár az első félévben 10, a másodikban 4—6 órán ad elő. Az új jogi tanszékek egyikének főtárgya az egyházjog, másiké a kereskedelmi és váltójog lesz. Hibáztatták az új tantárgybeosztásban azt, hogy abban a philosophicumokra nincs kellő gond fordítva, sőt — a mi feltűnő — a debreceni akadémiákon a magyar irodalomtörténet sem adatik elő. Sorra jött ezután a debreceni főgimnáziumi tanárkarnak többnemü javaslata; így 1. Az érettségi vizsgálatnál mellőzendőnek véli az egyházkerület valamennyi főgimnáziumára nézve ugyanazon Írásbeli thesisek adását, mely sok visszaélésre adott okot és az eddigi kérdezési módszert, mely az elnököt ruházta fel a kérdezés jogával. Ezzel szemben azt óhajtja, hogy a szaktanár adja fel a kérdéseket. — A javaslatokat a bizottság elfogadta. 2. A gimnáziumi felügyelőnek szóló utasítási tervezetet a tanárkar több módosítással egészen átdolgozta. E munkálat egy bizottságnak adatott ki, ápril 20-ig beváratván a többi gimnáziumok véleménye is. 3. Kidolgozta a tanárkar az igazgatók és a tanintézetek eljárását az állami felügyelettel szemben, mely Joó István gimnáziumi felügyelőnek adatott átnézés végett. 4. Előadta a tanárkar, miként van gondoskodva a vallástanításról a gimnáziumban. E felterjesztésekkel kapcsolatban lehetetlen elhallgatnunk, hogy a tanügyi bizottság jelenlegi szervezetét nem tartjuk teljesen kielégítőnek, a mennyiben a vidéki gimnáziumok tanárkarai egyáltalában nincsenek benne képviselve, sőt gyűléseiről még tudomásuk sincsen, ennélfogva el van előlük az út és mód zárva, hogy a lényeges kérdésekben nyilatkozhassanak. így történik aztán, hogy a bizottság valamennyi kérdésben csak a debreceni tanári kar véleményét hallhatja, s a vidéki gimnáziumok óhajairól tudomást nem szerezhet. Nézetem szerint valamennyi gimnáziumnak legalább egy képviselőjének kellene lenni a tanügyi bizottságban. A szatmári felső leányiskola fentartó testülete tudatja, hogy a hat osztályt négyre szándékozik leszállítani, de a segélyt tovább is kéri. Megadatik s egyúttal az egyházmegyei hatóság rendelkezése alá helyeztetik az intézet. Nagy érdekkel hallgatta a bizottság a kollégium tanszakai igazgatóinak (gimnázium, tanítóképezde, akadémia) tanúságos jelentéseit. Határozatot csak a gimnáziumi igazgató jelentése vont maga után, mely a beiratások célszerűbbé tételére vonatkozik. Ez felette szükséges intézkedés, mert a debreceni ev. ref. főgimnázium népességre 3-ik az országban s a tanév első napjaiban a beiratás emberfeletti munkát igényel. A törekvés odairányul, hogy az iratkozás már az előző év végén történhessék. A debreceni kollégium egy régi intézményének gyökerére is fejsze vettetett. Az egyháztanács azt kéri. hogy szüntessék meg a főiskolai köztanitóságokat, melyeket eddig az esküdt diákok töltöttek be és szervezzenek rendszeres tanítói állásokat. Sokan sokat érveltek pro et contra. A theol. tanárok véleménye alapján az akad. tanács tovább is fentartandónak véleményezi az intézményt, de a többség kimondotta halálát. A mennyiben pedig ez pénzkérdés is, mert a rendszeresített tanítói állások többe kerülnek, annyiban kiadatott a gazdasági tanácsnak véleményezés végett. Egyszerű tudomásul vették: a főiskolai dékánok jelentését, a theol. magántanári vizsgálat újabb rendezését, az új széniori utasítást, a hódmezővásárhelyi főgimn. államsegélyének megkötését, a tanárok helyettesítéséről beérkezett véleményeket. A tanügyi bizottság újabb gyűlést tart április végén az egyházkerületi gyűlést megelőzőleg. Z). TÁRCA. Augustinus befolyása a tanfejlődésre. 11. Augustinus és Luther vallásossága. Augustinus mint tekintély. Luther Augustinus kitételeit használja, spirituális tanelemeit értékesíti. Christocentrikus theologia. Mert bármily különösnek lássék, hogy Luther, a ki az embert üdvösségéhez való viszonyában tuskónak és kőnek mondotta és szolgaakaratot tanított, az egyén méltóságát emelte volna: mégis az egyén értékének becslése vitte őt Agustinuson túl. Benne is élt az az üdvsóvárgó lélek, a mely a Vallomásokban megnyilatkozik, de ez a lélek hatalmasabb volt az afrikai püspökénél, mert nem nyugodott meg addig, míg az üdvbizonyságban meg nem nyughatott. Tehette pedig ezt azért, mert a bűnt nem hiányosságnak, hanem Isten megsértésének tartotta; az ember mégsem oly semmis, hogy Istent meg sem sértheti. A megváltás bűnbocsánat és ebben bizonyosak vagyunk Isten kegyelméről: ez Luther theologiájának középpontja. Augustinusnak csak vallásosságában az alapthéma azon fohász, hogy a mi lelkünk Istenben nyugszik, Luthernek az theologiájában is. Azt az Istent, a kit Augustinus keresett, Luther megtalálta a Jézus Krisztus érdeméért bűnbocsátó Atyában. De nem feladatunk kimutatni, mennyiben multa felül a német reformátor a latin reformátort, azon történeti szálakat kell felkeresnünk, melyek a kettőt közvetlenül összefűzik. Luther maga ismerte be, hogv, bármennyire is nélkülözte később Augustinusban az evangéliumnak teljesen megfelelő tiszta tant, mégis a szentíráson kívül tőle tanult legtöbbet. Már az erfurti zárdában a scholastikusok mellett Augustinusnak több kisebb iratán kívül az isteni államról és a szent háromságról szóló munkákat tanulmányozta; az isteni igazságot saját vallomása szerint Pál apostol (Róm. 1, 17.) és Augustinusnak irata »de spiritu et litera* magyarázzák meg néki: hogy az »nem azon igazság, melynélfogva Isten igaz és a bűnösöket és a nem igazakat bünteti, hanem az, melylyel minket a könyörületes Isten megigazít hit által*. Mivel Augustinus Isten kegyelmét tette az üdvösség egyedüli föltételévé, azért becsülte őt Luther annyira. A zsoltárokhoz írt jegyzeteiben — Augustinus is azokat szerette legjobban — valamint ugyanazokról tartott előadásaiban, melyek az 1513 — 1515. évekből valók, folyton idézi őt, habár a kegyelemtanban már ekkor eltért tőle, a nélkül, hogy ezt az eltérést világosan látta volna. Csak 4 évvel későbben mondja a galáciai levél kommentárában, hogy a megigazulás tanában az atyák közül csak az egy Augustinus lehet mérvadó, ő sem mindenütt, hanem ha a pelagianusok ellen intézett helyeken. De láthatóan nem szereti, mikor e tekintélyével ellentétbe jut vagy ellenfelei cáfolják őt. Midőn az egyház s az írás viszonyának vitatásakor felhozták Augustinus mondását, hogy az írásnak sem hitt volna, ha nem az egyház bírta volna e hitre: Luther a mondás erőltetett magyarázatával akar magán, jobban mondva Augustinuson segíteni. És helyes történeti érzéke, hogy Augustinus legnagyobb ellensége Aristoteles, a ki tényleg a scholastikával kiszorította a spirituális augustinismust, haragra lobbantja a »vak pogány mester ama komédiás ellen, a ki görög álarcával az egyházat elámította*, s a ki ellen Wittenbergben a szentírással és Angustinussal harcolt — és új theologiát alapított meg. A mit a scholastika Augustinusból mellőzött, azt Luther felújította és kifejtette. Isten kegyelméből üdvözít a hit által és nem a törvények cselekedeteiből, mert a