Protestáns egyházi és iskolai lapok – 38. évfolyam – 1895.

1895-04-04 / 14. szám

vesz igénybe. A legtöbb tanár az első félévben 10, a másodikban 4—6 órán ad elő. Az új jogi tanszékek egyi­kének főtárgya az egyházjog, másiké a kereskedelmi és váltójog lesz. Hibáztatták az új tantárgybeosztásban azt, hogy abban a philosophicumokra nincs kellő gond for­dítva, sőt — a mi feltűnő — a debreceni akadémiákon a magyar irodalomtörténet sem adatik elő. Sorra jött ezután a debreceni főgimnáziumi tanár­karnak többnemü javaslata; így 1. Az érettségi vizsgá­latnál mellőzendőnek véli az egyházkerület valamennyi főgimnáziumára nézve ugyanazon Írásbeli thesisek adását, mely sok visszaélésre adott okot és az eddigi kérdezési módszert, mely az elnököt ruházta fel a kérdezés jogá­val. Ezzel szemben azt óhajtja, hogy a szaktanár adja fel a kérdéseket. — A javaslatokat a bizottság elfogadta. 2. A gimnáziumi felügyelőnek szóló utasítási tervezetet a tanárkar több módosítással egészen átdolgozta. E mun­kálat egy bizottságnak adatott ki, ápril 20-ig beváratván a többi gimnáziumok véleménye is. 3. Kidolgozta a tanár­kar az igazgatók és a tanintézetek eljárását az állami felügyelettel szemben, mely Joó István gimnáziumi fel­ügyelőnek adatott átnézés végett. 4. Előadta a tanárkar, miként van gondoskodva a vallástanításról a gimná­ziumban. E felterjesztésekkel kapcsolatban lehetetlen elhallgat­nunk, hogy a tanügyi bizottság jelenlegi szervezetét nem tartjuk teljesen kielégítőnek, a mennyiben a vidéki gimná­ziumok tanárkarai egyáltalában nincsenek benne képvi­selve, sőt gyűléseiről még tudomásuk sincsen, ennélfogva el van előlük az út és mód zárva, hogy a lényeges kér­désekben nyilatkozhassanak. így történik aztán, hogy a bizottság valamennyi kérdésben csak a debreceni tanári kar véleményét hallhatja, s a vidéki gimnáziumok óhajairól tudomást nem szerezhet. Nézetem szerint valamennyi gim­náziumnak legalább egy képviselőjének kellene lenni a tanügyi bizottságban. A szatmári felső leányiskola fentartó testülete tudatja, hogy a hat osztályt négyre szándékozik leszállítani, de a segélyt tovább is kéri. Megadatik s egyúttal az egyház­megyei hatóság rendelkezése alá helyeztetik az intézet. Nagy érdekkel hallgatta a bizottság a kollégium tanszakai igazgatóinak (gimnázium, tanítóképezde, aka­démia) tanúságos jelentéseit. Határozatot csak a gimná­ziumi igazgató jelentése vont maga után, mely a beira­tások célszerűbbé tételére vonatkozik. Ez felette szükséges intézkedés, mert a debreceni ev. ref. főgimnázium népes­ségre 3-ik az országban s a tanév első napjaiban a be­iratás emberfeletti munkát igényel. A törekvés odairányul, hogy az iratkozás már az előző év végén történhessék. A debreceni kollégium egy régi intézményének gyö­kerére is fejsze vettetett. Az egyháztanács azt kéri. hogy szüntessék meg a főiskolai köztanitóságokat, melyeket eddig az esküdt diákok töltöttek be és szervezzenek rend­szeres tanítói állásokat. Sokan sokat érveltek pro et contra. A theol. tanárok véleménye alapján az akad. tanács tovább is fentartandónak véleményezi az intézményt, de a több­ség kimondotta halálát. A mennyiben pedig ez pénzkérdés is, mert a rendszeresített tanítói állások többe kerülnek, annyiban kiadatott a gazdasági tanácsnak véleményezés végett. Egyszerű tudomásul vették: a főiskolai dékánok jelentését, a theol. magántanári vizsgálat újabb rendezé­sét, az új széniori utasítást, a hódmezővásárhelyi főgimn. államsegélyének megkötését, a tanárok helyettesítéséről beérkezett véleményeket. A tanügyi bizottság újabb gyűlést tart április végén az egyházkerületi gyűlést megelőzőleg. Z). TÁRCA. Augustinus befolyása a tanfejlődésre. 11. Augustinus és Luther vallásossága. Augustinus mint tekintély. Luther Augustinus kitételeit használja, spirituális tanelemeit értékesíti. Christocentrikus theologia. Mert bármily különösnek lássék, hogy Luther, a ki az embert üdvösségéhez való viszonyában tuskónak és kőnek mondotta és szolgaakaratot tanított, az egyén mél­tóságát emelte volna: mégis az egyén értékének becslése vitte őt Agustinuson túl. Benne is élt az az üdvsóvárgó lélek, a mely a Vallomásokban megnyilatkozik, de ez a lélek hatalmasabb volt az afrikai püspökénél, mert nem nyugodott meg addig, míg az üdvbizonyságban meg nem nyughatott. Tehette pedig ezt azért, mert a bűnt nem hiányosságnak, hanem Isten megsértésének tartotta; az ember mégsem oly semmis, hogy Istent meg sem sértheti. A megváltás bűnbocsánat és ebben bizonyosak vagyunk Isten kegyelméről: ez Luther theologiájának középpontja. Augustinusnak csak vallásosságában az alapthéma azon fohász, hogy a mi lelkünk Istenben nyugszik, Luthernek az theologiájában is. Azt az Istent, a kit Augustinus ke­resett, Luther megtalálta a Jézus Krisztus érdeméért bűn­bocsátó Atyában. De nem feladatunk kimutatni, mennyi­ben multa felül a német reformátor a latin reformátort, azon történeti szálakat kell felkeresnünk, melyek a kettőt közvetlenül összefűzik. Luther maga ismerte be, hogv, bármennyire is nélkülözte később Augustinusban az evan­géliumnak teljesen megfelelő tiszta tant, mégis a szent­íráson kívül tőle tanult legtöbbet. Már az erfurti zárdában a scholastikusok mellett Augustinusnak több kisebb iratán kívül az isteni államról és a szent háromságról szóló munkákat tanulmányozta; az isteni igazságot saját vallo­mása szerint Pál apostol (Róm. 1, 17.) és Augustinusnak irata »de spiritu et litera* magyarázzák meg néki: hogy az »nem azon igazság, melynélfogva Isten igaz és a bű­nösöket és a nem igazakat bünteti, hanem az, melylyel minket a könyörületes Isten megigazít hit által*. Mivel Augustinus Isten kegyelmét tette az üdvösség egyedüli föltételévé, azért becsülte őt Luther annyira. A zsoltárok­hoz írt jegyzeteiben — Augustinus is azokat szerette leg­jobban — valamint ugyanazokról tartott előadásaiban, melyek az 1513 — 1515. évekből valók, folyton idézi őt, habár a kegyelemtanban már ekkor eltért tőle, a nélkül, hogy ezt az eltérést világosan látta volna. Csak 4 évvel későbben mondja a galáciai levél kommentárában, hogy a megigazulás tanában az atyák közül csak az egy Augus­tinus lehet mérvadó, ő sem mindenütt, hanem ha a pela­gianusok ellen intézett helyeken. De láthatóan nem sze­reti, mikor e tekintélyével ellentétbe jut vagy ellenfelei cáfolják őt. Midőn az egyház s az írás viszonyának vita­tásakor felhozták Augustinus mondását, hogy az írásnak sem hitt volna, ha nem az egyház bírta volna e hitre: Luther a mondás erőltetett magyarázatával akar magán, jobban mondva Augustinuson segíteni. És helyes történeti érzéke, hogy Augustinus legnagyobb ellensége Aristoteles, a ki tényleg a scholastikával kiszorította a spirituális augustinismust, haragra lobbantja a »vak pogány mester ama komédiás ellen, a ki görög álarcával az egyházat elámította*, s a ki ellen Wittenbergben a szentírással és Angustinussal harcolt — és új theologiát alapított meg. A mit a scholastika Augustinusból mellőzött, azt Luther felújította és kifejtette. Isten kegyelméből üdvözít a hit által és nem a törvények cselekedeteiből, mert a

Next

/
Oldalképek
Tartalom