Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-04 / 14. szám

tatása s a féktelen meggazdagodási vágy, a köznépnél is lábra kapott anyagiasság és fényűzés, melynek még a családi boldogságot is alárendeli, s mely szívtelenné és könyörületlenné teszi a jobb módúakat a szegények irányában : egyik szülő anyja a hazánkban is, fájdalom, manapság már szerfölött elterjedt s a communismushoz szitó hazafiatlan socialismusnak, mely már az eddig jámbor életű s becsületes magyar paraszti néposztályt is megmételyezi. Innen származik más többféle erkölcstelenségek közt a vagyonos családokba is beférkőzött női magtalanságnak erőszakos eszközökkel s irtózatos módon való előidézése is. 4. Jelentékeny tényezői még a polgári társadalom erkölcsi sülyedésének a családos élet naponkénti hanyatlása ; a gazdag házassági parthiek haszonleső hajhászása, az ebből származó szerencsétlen házasságoknak, valamint a gombamódra szaporodó házassági elválásoknak, melyek elébb nagy szégyennel jártak és közbotránkozást okoztak, ijesztőleg tetemes száma a művelt osztályhoz tartozó, házasságképes ifjaknál lábra kapott nőtlenség s ennek megfelelőleg az ezen osztálybeli hajadonok férjhez menetelének szembetűnő gyérülése; a törvényes házasságok idejekorán való megköthetésének — főleg a köznépnél — az állandó katonáskodás általi hátráltatása; a megtört női szivek kétségbeesése, vagy a rangképes házassági egybekelések elzárásából eredő erkölcsi elaljasodása, s az ügynevezett vadházasságoknak, a köznép szójárása szerint, a hit nélküli együttélésnek mind az alsó. mind a felsőbb néposztályoknál nagy mérvű elszaporodása; az érzékeket csiklandoztató, s a nemi ösztönt mind a kétnemű ifjúságban idő előtt felébresztő s fejlesztő léha színművek előadása, s a nyilt árutárakban kirakott fajtalan képek akadálytalan szemlélése. A tisztességes családi élet bölcsője a közerkölcsiségnek, családiasság nélkül nem állhat fenn a polgári társadalom, a családi kapcsolatot semminemű politikai vagy más társadalmi intézmény nem pótolhatja, s nagyon kétes, vájjon a házasság megkötésének életbe lépendő kötelező polgári formája növelni fogja-e a családi élet erkölcsi tisz taságát, melynek naponkint érezhetőbb hanyatlásával párhuzamosan sülyedni kell a közerkölcsiségnek s elfajulni a polgári társadalomnak. Mit használ az élet pályájára erkölcsi súly nélkül s edzetlenül kilépő ifjúnak a gazdag házasság, a dús hozománynak a főleg üzérkedéssel foglalkozó izraelitáktól eltanult kialkuvása, ha jellemszilárdság s megfelelő erkölcsi alap hiányában a nagy lábra fektetett könnyelmű háztartás és ragályos fényűzés mellett néhány év alatt elpárolog a nőhozomány s belőle a gyermekeknek mi sem marad, s míg egy másik, habár kevesebb vagyonú, de takarékos és erélyes nővel tisztességesen megélhetett s boldog lehetett volna az ifjú férj, beköszönt nála a szükség, a naponkinti kölcsönös szemrehányás és házi békétlenség, rendszerint a férjnek egyfelé, a feleségnek másfelé húzása s elvégre törvényes, vagy törvényen kívüli úton bekövetkezik az elválás, mely koztapasztalás szerint a szerencsétlen, neveletlen gyermekek jó erkölcsének is sírját legtöbbnyire megássa. Vajmi kevesen vannak már korunkban munkában s becsületes szellemi vagy testi foglalkozásban megedzett olyan ifjak, kikből példás, hű férjek s gondos és életrevaló családapák várhatók, ama latin közmondás szerint: »munkás és tevékeny volt mint ifjú, izzadott és fázott, a szerelemtől és bortól tartózkodott* (multa túlit fecitque puer, sudavit et alsit, abstinuit venere et vino.). Ide járul, hogy a nejeiktől különvált férjek, s a férjeiktől különélő nők könnyű s változáskedvelő barátkozásai sok boldog házasságot tönkretesznek és sok jó erkölcsű hajadonok előtt elzárják a tisztességes férjhezmenetelt, a rendeltetésüknek megfelelő házas életet. Innen, a roppant számú céltévesztett vagy felbomlott házasságokból, s az elhagyott vagy mellőzött női szivek megtöréséből, illetőleg elaljasulásából származik jelentékeny része a csaknem mindennapi párbajoknak s öngyilkosságoknak, melyek főleg a mívelt osztályok tagjait oly aggasztó mérvben pusztítják, mert hányszor megesik, hogy a fegyver használatában járatlan, vagy ahhoz egyáltalában nem értő, becsületében sértett fél a társadalmi téves felfogás miatt erkölcsileg kényszerülve lévén a párbajra, a helyett, hogy ez úton a megérdemlett elégtételt valóban megnyerné, az ügyes sértő fél ellenében még saját életével adózik az egyenetlen harcban, vagy örökös nyomorékká s élőhalottá válik. Mit szóljunk az öngyilkosról, ki a helyett, hogy bátran szembeszállna a gyakran maga által felidézett bajokkal, vagy a balsors által — habár érdemetlenül — reá mért csapásokkal, életét, mely pedig legfőbb földi kincse, s melyet testi épségének és egészségének lehető kímélése mellett fentartani volna hivatva, sőt erkölcsileg kötelezve, kislelküleg rohan a halál torkába, nem törődve azzal, hogy hátramaradt családját, neveletlen árváit, munkaképtelen agg szüleit, kiknek egyedüli istápja ő volt, öngyilkossága által nyomorba s véginségre juttatja. 5. Tagadni nem lehet, hogy az általános elszegényedés, mely hazánkban főleg a középbirtokos és a kisiparos osztálynál a legújabb időkben rohamosan észlelhető, valamint a szellemi proletáriusságnak aránytalan felszaporodása nagyban előmozdítja a közerkölcsiség hanyatlását. Mert kétségtelen, hogy az elszegényedett szülők, sokszor legjobb akaratuk s igyekezetök mellett nem képesek gyermekeiknek a kivánt erkölcsi nevelést megadni, s az elébb jó anyagi viszonyok közt élt emberek érzelmei inkább elfásulnak a szegénység által, s azoknak szivét a kaján irigység és legyőzhetlen elégtiletlenség foglalja el jobbmódú polgártársaik s az emberi társadalom irányában; a szellemi proletáriusság pedig a legveszélyesebb eleme a polgári társadalomnak, mely emberi méltóságából kivetkőzve, rossz irányú miveltségénél fogva legalkalmasabb a közerkölcsiségnek s ezzel kapcsolatosan a jogrendnek, a személy- és vagyonbiztosság törvényszabta korlátainak bűnös lerombolására. Végül 6. nem csekély mérvben fokozzák jelenkorunk erkölcsi hanyatlását a közpolitikai életnek elkorcsosulása, annak a jó erkölcs követelményeivel szembetűnő ellentétessége, a szabad meggyőződésnek aljas árúba bocsátása, a politikai választásoknál a törvény tilalma dacára napirenden levő vesztegetések és csalfaságok, s még nem politikai ügyekben is lábrakapott, sőt a családi körökbe is befurakodott meghasonlások s ellenséges pártoskodások. A köznép, mely ritka éleslátással bír, tapasztalván a felsőbbek és műveltebb osztálybeliek erkölcstelen eljárását, azoknak lélekvásárlását s erőszakoskodását, e mellett látván, hogy mindezek büntetlenül maradnak s hogy legtöbbnyire a visszaélőké s erkölcstelen és törvényellenes utakat követőké a győzelem, szintén feladja a közerkölcsiség ösvényét, megszabja a szószegést, a fortélyos ravaszságot s erőszakoskodást, nyomorult néhány forintért árúba bocsátja saját meggyőződését, s honpolgári jogainak gyakorlásánál minden szégyen vagy megbánás nélkül követi a nyilt erkölcstelenség zászlóját. Vajha az illetők végre megfontolnák, hogy hová vezeti a különben becsületes köznépet a politikai választásoknál a mívelt osztályok által űzött erkölcstelen eljárás,