Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-21 / 12. szám

dig ritkította párját. Ilyen volt mint lelkész is egész pályáján mindaddig, míg szélhűdés nem érte szegényt. Mint f.-gvarmati lelkész gyakran találkozott N.Zerénden a jegyzői lakon Aradmegye országos hírű volt főispánjával. Tabajdi Károlylyal. Megszerették egymást, jó barátok lettek, kik kölcsönösen becsülték egymás jeles tulajdonságait. Tabajdi két vármegyének volt a főispánja; mind a két vármegye kormányzásához olyan vaskarú, olyan acélakaratú, olyan bátor kormányos kellett, a milyen Tabajdi volt. Az aradi ev. ref. egyháznak meg olyan jellemű lelkészre volt szüksége, a milyen Ferenczy volt. Igazán szerencsés gondolata volt az Tabajdinak, hogy rávette nagyrabecsült s szeretett barátját, miszerint fogadja el az aradi lelkészséget, a mely pedig jövedelem tekintetében csak felényi volt, mint a f.-gyarmati. Az a nyolc év, a mit ezen hivatalban eltöltött Ferenczy, az aradi egyház történetében a legértékesebbek közé tartozik. Az ezen nyolc év alatt kifejtett hatásos működés ércnél maradandóbb emléket emelt az ő nevének megörökítésére. Azonban már a 8-ik évnek folyamában szélhűdés érte úgy, hogy testileg egészen tehetetlenné lett, lelkének, elméjének szikrázó ereje azonban csak megfogyatkozott, de nem tört meg egészen. Nem tehetett mégis, s nem végezhetett lelkészi szolgálatot csak szobában sem. Kéthárom éven át még bárki is megérthette a beszédjét, de azontúl csak a felesége értette, s így másokkal szemben ő volt r

a tolmács. Óh milyen megható volt, egy-egy ilyen tolmácsolásnak csak a hallása is! Milyen szívszakgató, könnyeket facsaró volt szemlélése annak az önmagát feláldozó szeretetnek, békességes tűrésnek, a melylyel Fésűs Krisztina dajkálva, etette hat és fél éven át, egy percre sem lankadó kitartással, sohasem zúgolódó önmegadással, egymagával semmit nem tehető, csecsemő állapotára jutott jó férjét. Tudta, hogy férje nemcsak ki nem gyógyulhat, de csak nem is javulhat soha. Tudta, hogy annál tovább tart ez a rettenetes állapot, minél jobb, minél táplálóbb eledelekkel tartja, eteti őt és minél többször ad enni nagv étvágyú betegének. És mégis éjjel is megétette legalább egyszer, nappal pedig rendesen négyszer. Üvegházakban termesztett első ugorkát, sárga dinnyét, melegágyban előállított első zöldpaszulyt Ferenczyné hozatta el és etette meg az ő Gedeonával. Mindennap, az utolsó öt nap kivételével, órákon keresztül ott ült ágya mellett, mondott neki gyermekmeséket, beszélt régi történeteket, napi újságokat, politikai híreket s tartott felolvasásokat. Minden percben hárman voltak a háznál, két erős, drágán fizetett ápolónő és a hű feleség. Ketten mindig talpon voltak, egy pedig aludt. A feleség azonban sokszor napokon át, nem fél, hanem egész segítség volt, mert ha lefeküdt pihenni, felkelt megtörött testtel, mert meghallotta, hogy a beteg Tinit kérdezi s kívánja látni. Ha nem látta, azt hitte beteg, vagy meg is halt már s türelmetlenül várta megjelenését. Új erőt vett magára és ott ült, ott virrasztott, pedig az orvosok, a jó barátok és barátnők figyelmeztették szüntelen, hogy kímélje magát, mert ha nem kiméli, ő esik áldozatúl és még túléli a férje. Nem kímélte! Isten azonban, a szeretetnek Istene megtartotta az önfeláldozásnak és női hűségnek ezen igazi mintaképét. Megengedte neki, hogy eltemettesse jó férjét. El is temettette hozzá illő pompával s a temetésen, noha szakadt a hó, annyian voltak jelen, hogy be sem fértek a tágas templomba. Az elismerés megadta az érdemlett tisztességet a meghalt férfiúnak is, az életben maradt feleségnek is. Csécsi Imre helybeli lelkész tartott felette költői szárnyalású szép és megható imát s rövid beszédet. Nyugodjanak békén a sokat és sokáig szenvedett buzgó lelkipásztor, hű férj, jó barát, jó hazafi, s igaz embernek földi részei! Emlékezete legyen áldott! . . . Ágya, 1895. március 12. Nagy Sándor, evang reform, lelkész. IRODALOM. ** A Protestáns Szemle márciusi füzete Kenessey Béla titkár szerkesztésében következő tartalommal jelent meg: l. Értekezések és tanulmányok: 1. A magyar protestáns egyházak vagyonjogi viszonyai az 1790/91. XXVI. t.-c.-ig. Pokoly József. 2, A héber szellem bölcseleti iránya. Józsa Zsigmond. 3. Az énekes-könyv reformja zenészed szempontból. Farkas Lajos. 4. A jövő vallása s annak prófétái. Szlávik Mátyás. II. Irodalmi szemle: a) Hazai irodalom, b) Külföldi irodalom. ** Jézushoz vezető út. Irta White E. G., angolból fordította Szalay József nagybecskereki lelkész. Kis 8-ad, 143 lap, kiadja a nemzetközi vallásos iratokat terjeszti: egyesület, nyomatta Hornyánszky Viktor Budapest, ára fűzve 60 kr., kötve 90 kr., kapható a fordítónál Nagy-Becskereken. — Képekkel illustrált, szép kiállítású vallásos elmélkedés. Építő irányzattal, szilárd bibliai alapon, 13 szakaszban vezet a Krisztushoz. A szakaszok címei: Isten nek ember iránti szeretete. A bűnösnek szüksége vai Krisztusra. A bűnbánat. A vallástétel. Átadás. Hit és el fogadtatás. Az Istenfiúság tudata. A Krisztusban val növekedés. Munka és élet. Keresztyén életre segítők. A imádkozhatás kiváltsága. Mit tegyünk a kétségekkel Örvendjünk az ÍJrban. E kérdésekről erőteljes hittel, evan geliumi lélekkel és melegséggel elmélkedik. Úgyszólván bibliából él s annak örök igazságaival táplálja az olvas lelkét. A keresztyén hit erősítésére,- növelésére, mélyíte sére nagyon alkalmas munkácska; tele hittel, melegségge építő erővel. Az angol gyakorlati keresztyénségnek egés: séges terméke. Nem népies könyv, de elég népszer munka; tartalmát, nyelvezetét a nem iskolázott olvasó megértheti s a művelt olvasó is épül, okul belőle. De fordítása nem kielégítő. Először is sok idegenszerűség vs benne, nem a szavakban, hanem az egész nyelvezetbe Az «egy«, »ő«, »az« névmásoknak nem magyaros has nálata, germán szólásmódoknak szószerinti átfordítá: nagyon sérti a magyar olvasó nyelvérzékét. Magyar er ber nem beszél így: »Eredetileg az ember egy jó felf gásű értelemmel volt felruházva* (19. 1.), •>magunk Istennek átadása alkalmával« (50. 1.). Azután sok po gyolaság, színtelenség. kifejezésbeli lazaság maradt a fc dításban, pl. »óhajtunk átalakíttatni és megújíttatni Megváltó tisztességes képére« (e h. dicsőséges ábrázatjár Ezek a magyartalanságok és pongyolaságok nagyon gye