Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-14 / 11. szám

mennél többet köszönhet neki maga is mint sacramentalis egyház. Az ellenmondást még nem keresi magában Augustinusban s azért ennek terminológiáját megtartja, de semipelagianus értelemmel tölti meg, a mint már Gergely tette. E vitában az Augustinus Gottschalkon a pseudo-augustinus Gergely győzött. Az ő tendenciája győzött az úrvacsorában is. Augustinus szerint az úrvacsorának egyik jelentősége, hogy áldozat, melyben az egyház mint Krisztus teste magát, tehát Krisztus testét mutatja be Istennek. Krisztus történeti testének jelentőségéről még mit sem tud, sőt épen az úrvacsoránál hangsúlyozta a spirituális kegyelemközlést. Gergely az úrvacsorának áldozati jelentőségét emelte ki mindenek előtt; az úrvacsorában folyton ismétlődik Krisztus áldozata, melynek bűntörlő hatalma a tisztító tűzben lévő lelkeknek is javára van. Az áldozatot realistikusan gondolja, de nem tanítja még az elemek átváltozását. Azonban a kultuszban már kijelölte a későbbi dogmának helyét: a mise az isteni tisztelet fényes középpontja, liturgiái igéket a babonás nép már szószerint vette. Az adoptianus vitában az egyház megvonta a hívőtől Krisztus evangéliumszerű történeti személyét: Krisztus emberi természete szerint is Isten fia, tehát teste sem oly anyagi mint a miénk, hanem pneumatikus. Ez a görög mystikus nézet volt azon híd, melyen Gergely realistikus felfogása a kultuszból átment a dogmatikába. Pascbasius Radbertus (831: De corpore et sanguine Domini) az első, a ki Augustinus spirituális tanát ily irányban gyengíti. Az úrvacsora első sorban a hitnek eledele, de »nemcsak, mint némelyek akarják, a lélek tápláltatik ezen mysteriummal, mivel nem egy maga váltatik meg Krisztus halála által és üdvözíttetik, hanem a mi testünk is javíttatik, (reparatur) a halhatatlanságra és romlatlanságra«. Az elemek a consecratio után belül átváltoznak Krisztus testévé (caro) és vérévé, »és pedig nem mássá, mint a mely született Máriától, szenvedett a keresztfán és föltámadott a sírból*. Ezt a csodát a megfoghatatlan Isten végzi, nem a pap, mert különben. »a mi absurdum, teremtőjének teremtője volna;« csak a hivők veszik Krisztus valóságos testét, a többiek pusztán a jeleket. Radbertus ellenfele, Ratrammus, nem akarta elismerni Krisztus történeti testének jelenvalóságát ; szerinte csak Krisztus testének ereje van meg a szentségben láthatalanul, de nem tudta megmondani, hogy miben különbözik ezen erő magától a testtől. Radbertus tana. főleg a népnek, még is világosabb volt, mert következetesebb. Még sikertelenebb volt két századdal későbben, mely alatt Radbertus tana a közhitben úgy változott, hogy a consecratio után Krisztus teste érzékileg van jelen és az élvezők e véres testet fogaikkal rágják Berengarnak tiltakozása ezen »esztelen babona« ellen. Szerinte (De sacra coena adv. Laufrancum 1973 k.) az elemek megmaradnak úgy mint voltak, változást csak annyiban idéz elő a consecratio, hogy az elemek láthatatlanul viszonyba lépnek a mennyei Krisztus testével, melyet a hivők lélekben vesznek ugyanakkor, mikor a szentséget szájukkal veszik. Ezen Augustinuséval könnyen megegyeztethető tant elítélte a korszellem, el ennek theologusai, el a különben nem dogmatikus pápa, VII. Gergely. Lanfranc azt állította, hogy Krisztus igaz testét veszik a bűnösök és méltatlanok is; a tudósok tovább fejtették az'átváltozás tanát, megtisztítva durva elemeitől és Augustinus kifejezéseihez simítva azt; a XII. század elején már használatos a tanssubstantiatio kitétel és az 1215. IV. lateranumi zsinat ünnepélyesen elfogadta. Ezen úrvacsorai tan csak annyiban függ össze Augustinusével, hogy ő is objectiv hatást tulajdonít a szentségnek és incorporatiót tanít, de ellenkezőleg az embernek Krisztus testébe (egyház) való (lelki) oltását s nem Krisztusnak számtalanszor ismétlődő megtestesülését; hogy Ő is áldozatnak mondja, melyben Krisztus testét, de csak a mennyiben ez az egyházzal azonos, Istennek bemutatja, nem pedig történeti testét: de azon hit, hogy amaz áldozat másoknak, nevezetesen holtaknak is javára van, csak a Iranssubstantiatióban nyer dogmatikai jogosultságot. így vált az úrvacsora is olyan eszközzé,0

^ melylyel az egyház bűnöket törölhetett, illetőleg a bűnnek büntetését megrövidíthette vagy egészen elfordíthatta. Mert a nyers népek nem annyira magát a bűnt gyűlölték, mint inkább féltek a haragos Isten sújtó kezétől, mely vagy e földön ér utói, vagy a tisztítótűzbe, sőt a kárhozatba taszít. Azért keresték az egyház közbenjárását és az kinált elégtételeket, melyek a bűn különféle fokai szerint osztályoztattak. Ez a számító és kimérő bűnbánati intézmény volt az augustinismus legnagyobb ellensége, mert ez az elégtételekről táplált nézetből keletkezvén, viszont ápolta bennök és az érdemekben való hitet. Az egyháznak ezen intézménye gátolta Augustinus szellemének terjedését és befolyásolta a dogmatikát, mielőtt még a bűnbánat szentséggé vált. Ennek alapja is megvan Augustinus rendszerében, a mely szerint Krisztus kegyelme nemcsak a keresztségben foglaltatik, hanem azontúl is bűntörlő hatalmú; és az érdemek tana is megvan, mert Isten az érdemek (noha Isten ajándékai) alapján ítél véglegesen. A különbség mégis óriási, mert Augustinusnál e tanoknak egészen más hátterük van. De az volt épen sorsa, hogy szavait megtartották, tanát, a mennyiben nem szorosan egyházias, áthasonították s csak azt fejtették ki, mi rendszerében örökölt elem vagy engedmény volt. Ezt mutatja a scholastika is. Sopron. Jausz Vilmos, theol. tanár. BELFÖLD. Az országos ev. ref. lelkészi özvegy-árvai gyámintézet alapszabály tervezete. I FEJEZET. Általános határozatok. 1. §. A magyarországi ref. egyetemes egyház 1891/93. évi országos zsinatának 421. szám alatt kelt végzése alapján, az evang. ref. hitvallású lelkészek, körlelkészek (misszionáriusok) és theol. tanárok özvegyeinek és árváinak gyámolítására országos gyámintézet alapíttatik, melyből az alábbi §-okban megállapított feltételek korlátai között az özvegyek állandó évjáradékban s az árvák neveltetési, esetleg gyámolítási segélyben részesíttessenek; a befolyó évi jövedelmek egy részének folytonos tőkésítése által pedig oly alap létesíttetik, mely az országos gyámintézet állandó föntartását s fejlesztését biztosítsa. 2. §. Az intézet címe: »Országos ev. ref. lelkészi özvegy-árvai gyárnintézet«. Székhelye: Budapest. 3. §. Kötelezett tagjai: A magyar korona területén — vagy bár azon kívül — jelenleg működő vagy ezután szolgálatba lépő rendes lelkészek és állandóan alkalmazott, vagy alkalmazandó körlelkészek (misszionáriusok), kik a magyarországi ev. ref. egyház főhatósága alatt működnek.