Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-07 / 10. szám

A hitelszövetkezetnek célja: a takarékoskodás, rend és munkaszeretetet általánosítani és az egész nép jólétét fokozni. Célja az is, hogy a mívelődés előmozdítója legyen. Ezt eléri azzal, hogy a hetenként egyszer, rendszerint vasárnap délután tartatni szokott hivatalos órákban, az összes szövetkezeti tagok megjelennek és az egész ügyvezetés előttük történik: ezzel Iátkörük tágul, önbizalmuk erősbödik, mert érzik és látják, hogy a szövetkezet fennállása és annak áldásos működése attól függ, vájjon mindnyájan pontosan tesznek-e hivatásuknak eleget. Látja ott vasárnap délutánonkint mindenki, hogy a szövetkezet vezetői mily lelkiismeretes munkát végeznek. Megtanulja becsülni a közügyek körüli fáradozást és kedvet kap arra, hogy más téren is az egész falu java együtt működjék. Meg fog szűnni ez úton a községekben tapasztalható széthúzás. Arra kell ügyelniök a vezetőknek: nehogy egy klikk vegye kezébe a do!

got és azt a köz rovására, saját céljaira kihasználja. Minden a faluban lakó vagy ott birtokkal bíró becsületes embernek van joga és igénye a szövetkezettel szemben és azt pajtáskodás nélkül ki kell elégíteni. Rendszerint minden községben külön-külön alakítjuk meg a hitelszövetkezetet és csak akkor szabad és kell két-három községet is összefoglalni, ha egy községben nincs legalább tíz írni olvasni tudó ember. Némelyikük levélben az egyes §-ok indokolását és magyarázását kívánja. Azt megtenni nagy és fáradságos munka és olvasni unalmas dolog lenne. Részletekbe tehát nem bocsátkozom. Legtöbben kifogásolják, hogy a központnak igen nagy befolyása van a könyv- és üzletvitelre, a pénzkezelésre, takarékbetétekre stb. Ez szükséges, mert a központ útján a községi hitelszövetkezetek egymást ellenőrzik és a tiszta jövedelem 10 százalék erejéig egymásért kezeskednek, úgy, hogy ha valamelyik szövetkezetet baj érné és magán segíteni nem tudna, az összes ma már több mint 220-ot tevő községi hitelszövetkezetek közös biztosítéki alapja hozza ki a bajból. Tehát igaz némelyek okoskodása, hogy a szövetkezetnek magának kell magát fentartani, de nem igaz az, hogy az esetleges veszteség csak őt illeti. Az alapszabály csak tervezet és mindenkor az illető községi szövetkezettől függ annak megállapítása és ha a lényeget, hogy humánus célokat szolgáljon a hitelszövetkezet, ki nem hagyják, a központ mindig támogatni fogja. A hitelszövetkezeteké a jövő; azokon fog felépülni az új gazdasági rend. Én úgy festem magamnak a képet, hogy a központ egy jó talajba ültetett fának erős törzse, annak tagjai az ágak, melyeken most tavaszszal rügyrügyre fejlődik, ezek a községi hitelszövetkezetek, nyáron — pár év alatt — virágait hullatja, őszszel — pár év múlva — mind több és több gyümölcsöt fog hozni, melylvel a községi hitelszövetkezetek tagjait fogja boldogítani és gazdagítani. Dr. Gidófalvy István. görgényi egyházmegyei gondnok. A keresztyén szeretet hatalma. Részlet egy keresztyén egyesület közgyűlési megnyitójából. Leszállani a szenvedőkhöz, őket felkarolni, hogy a sorsnak mostohaságát kevésbbé érezzék, ellenben, hogy a társadalom kebelén felmelegedvén érezzék, miként van egy magasztosabb kapocs, mely embert emberhez fűz — mint a jog és kötelesség, van fenségesebb elv, mely a jótékonyságban érvényesül — mint a humanitás; sőt érezzék, hogy mindezeken felül áll egy eszme, mely nem frázis, nem földi termék, nem emberi mű, hanem az égnek szülöttje, mely égi tüzével melegít, egy örök princípiumra vezet vissza, ama princípiumra, melyen a mai társadalom épült, mely ennek ma már létfeltételét képezi; mert ha nélküle élne is a társadalom, de élete sivár volna, kihalván belőle az idealizmus. És ez: a keresztyén szeretet. Minden jótékonysági törekvés vagy szövetkezés és egyesület, mindannyi öntudatosan vagy öntudatlanul ez eszmének hódol. A szegénység növekszik, a pauperizmus réme terjeszkedik, szociális bajaink nagyok, soha sem voltak oly nagyok, az ellentétek soha oly kirivóak. a kenyéririgység soha oly könyörületlen, a pénzvágy soha sem volt oly kíméletlen, mint ma. Egy van, mely előtt mindenki fejet hajt, mely ellen felszólalni senki sem mer, s melyet nyilt homlokkal vall az őszinte, mézes mosolylyal hirdet a képmutató és ez az isteni szeretet. Szegénység és betegség, ez ama két seb, melyben a társadalom szenved, szenvedett mindig, szenvedni fog mindenha. Nem képzelhető korszak, melyben e két seb teljesen behegedne. Az írás: »szegények mindig lesznek veletek*, a világ végéig igaz marad; a betegségek pedig azon arányban változnak, a mint a társadalom egészséges vagy beteg. Százados törekvések nem tudták megszüntetni a társadalmi nyomort, törvényhozások hasztalanul fáradoztak abban. Nemzetgazdasági theoriák itt nem segítenek, mert az élet nem theoriák szerint fejlődik; emberbaráti frázisokkal félre lehet vezetni a könnyen hívőket; de sem a betegségeket gyógyítani, sem a szegénységet megszüntetni nem lehet. Ha közelebb lehetne hozni egymáshoz az osztályokat ; ha lehetne kiküszöbölni a. vagyonosságból azt, a mi önző és szívtelen, a szegénységből pedig azt, a mi igazságtalan és irigy: ha a nagyzási inger helyébe lépne a nemes ambíció, mely abba helyezné dicsőségét, hogy mások boldogításában lelje örömét, önboldogságát; ha lehetne megértetni az emberekkel, hogy az egyenlőtlenségnek oka természetszerűen és első sorban a szellemi és erkölcsi tehetségek, a szorgalom, a munkásság minőségében és mennyiségében rejlik; ha a lelkekbe a méltányosság érzetét, a szellemekbe nyugalmat, békét, a szivekbe bizalmat és reményt lehetne varázsolni: akkor a társadalmi nyomor enyhítésére nagy munkát lehetne végezni. De mindezek erkölcsi tényezők, melyeket törvényekkel, politikai axiómákkal, nemzetgazdasági rendszerekkel koercitiv eszközökkel helyettesíteni vagy nélkülözhetőkké tenni nem lehet. A beteg tarsadalmat magának a társadalomnak kell meggyógyítania. És itt első helyen áll a »keresztyén szeretet* szolgálatában álló jótékonyság. Nincsen a társadalmi életben pont, nincsen pillanat, nincsen foglalkozás, nincsen lüktetése az életnek, a melyben közvetlenül vagy közvetve az emberi salaktól megtisztult »szeretet*, mint