Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-21 / 8. szám

Az »Eötvös-alapot gyűjtő és kezelő országos bizottság* az 1893. évben befolyt tiszta jövedelemből és a »Tanítók Háza* alapjának kamataiból néhány száz és több ötven forintos ösztöndíjat és segélyösszeget alkotott s arra pályázatot hirdet A folyamodványok Lakits Vendel egyesületi titkárhoz (Budapest, VI. ker. Érsek-utca 4. szám) legkésőbb f. é. július hó 10-ig küldendők be. Ugyancsak a fentnevezett bizottsághoz intézendők az Eötvös-alappal szoros kapcsolatban álló Bökk Szilárd, Rökk Pál, Zirzen Janka. Örley János, Léclerer Ábrahám. Gyertyánffy István, Jordán Ferenc és Péterfy Sándor-féle alapítványok 50—50 frtnyi jótéteményeinek elnyerése céljából benyújtandó folyamodványok is. Ösztöndíjban és segélyben csak azon egyének részesülhetnek, a kik az »Eötvös-alap* rendes tagjaiul felvétették magukat, kik az egy forintnyi tagsági évdíjat már legalább is öt ízben beszolgáltatták, vagy a kik a 20 frt örökös tagsági tőkét teljesen befizették; avagy a kik az elhunyt rendes tagoknak özvegyei vagy árvái.r

esetleg kenyérkeresetre képtelen nyomorék utódai. Senki sem részesülhet az »Eötvös-alap« jótéteményében, a ki ahhoz az alapszabályokban előírt mértékben nem járult. Ez idő szerint, a kik már három ízben részesültek az alap jótéteményében, nem számíthatnak sem ösztöndíjra, sem segélyöszszegre. A tíyertvánffv István-féle alapítvány 50 frtos segélyösszegért a folyamodványok — ajánlás végett — az »Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület* választmányához intézendők. Midőn újból is ajánljuk a nemzetnevelő néptanítóknak e jótékony intézetét a magyar társadalom, a nagy közönség kegyes pártfogásába, hálás szívvel mondunk köszönetet az eddigi támogatásért. Egyesületünk soha sem szűnik meg azon ifjakat, kik a jótéteményben részesülnek, arra buzdítani, hogy tanulmányaik befejezése után majdan az élet küzdelmei között a jószívű emberbarátoktól élvezett jókat hálálják meg azon feladatoknak a hűséges teljesítése által, a melyek reájuk nemzeti életünk mezején várakoznak. Az »Eötvös-alap* orsz. tanítói egyesület nevében: Péterfy Sándor, Lakits Vendel, elnök. titkár. TÁRCA. Augustinus tanrendszere. 14. Az egyház Isten országa e földön. Az isteni állam (ezer éves birodalom) és a földi állam viszonya. Erőszakos térítés. Az egyházat már régóta Isten orszagának nevezték, de csak Augustinus mutatta ki ezen elnevezés jogosultságát a De civitate Dei munkájában, a melyen 14 évig dolgozott. Szerinte már a teremtés előtti idő óta két ország áll egymással szemben — legalább ez az alapgondolat manicbaeus-maradvány — tudniillik Istennek országa és az ördögnek országa. A kettőnek egymáshoz való viszonyát a részben mythologiai történetük alapján, részben észszerűleg akarja megállapítani. Az angyalok, a kiket a változatlan egyszerű jó, azaz Isten teremtett (és nem nemzett, különben olyanok volnának mint a Fiú), nem maradtak meg mind Istennél, egy részök ö nszerete hő! elpártolt és megalapította az ördögök birodalmát. A bűneset folytán ezen praeexistentialis ellentét a teremtett világban is.megvalósult: a bűn, az önszeretet megalapította a földi várost, államot, az Isten iránt való szeretet vagy az isteni kegyelem a mennyeit. Kain várost épített s a földi államnak alapítását testvérgyilkossággal kezdette, csak úgy mint Róma alapítója. Ábel ellenben nem épített várost, mert nem a földet, hanem a mennyországot tekintette hazájának. A két ország Krisztus megjelenése után is, a ki Isten országának tulajdonképeni megalapítója, együtt marad e földön, mert a pogányság legyőzése után az ördög haeresiseket támasztott. A világ végén Isten országa győz s a mennyei város örökké uralkodik Istennel, a földi pedig az ördöggel örök kínokat szenved. A földi államot Augustinus, kinek kora még nem felejtette el a »10 nagy üldözést*, a római birodalomban látta megtestesülve. Az isteni államhoz általában Istennek nagyságos cselekedeteit számítja, de mivel az Isten működése az egyházra szorítkozik, azért elvégre ez az isteni állam. Augustinus első sorban a szentek közösségére gondol, dé mivel e közösségnek sajátos külső ismertető jele nincs, az isteni állam általános képzete csakhamar átcsap a látható egyház massiv fogalmába. Hozzájárult, hogy ő, a ki a római birodalom »recsegését* hallotta és az egyház növekvő hatalmát látta, az apocalypsis megjósolta ezeréves birodalmat már saját korára vonatkoztatta. Az őskeresztvén chiliasmussal szakított, az ahhoz fűzött érzéki reményeken megütközött: Krisztusnak ezeréves uralma pünköstkor kezdődött. Krisztus pedig az egyház által uralkodik. A földi állam az isteni alá tartozik, nemcsak bűnös eredeténél, hanem épúgy feladatánál fogva, mert a menynyei államnak javai nélkül maga sem állhat fenn. A földi állam célja ugyanis a földi boldogság, a melynek első föltétele, mivel minden szerencsétlenség a háborúból származik. a földi béke. Ezt a keresztyének sem nélkülözhetik s azért ők is engedelmességgel tartoznak a földi államnak mindaddig, míg az igaz Vallást nem bántja és csak a földi békét akarja biztosítani. Azonban e béke nem lehetséges, ha igazságosság nincs, ez viszont el nem képzelhető, ha nem a szeretetből folyik, szeretet pedig csak az egyházban található. A mi az államban jó, azt az egyháztól veszi át, t. i. az igazságosságot. »Elhagyván az igazságosságot. mik mások az országok, mint nagy zsiványságok?« Az egyháznak amaz ajándéka nélkül az önszeretet és uralomvágy, az államnak e szülői, magát az államot is megsemmisítik. Ha tehát az állam tisztán csak a földi békét tartja szem előtt, akkor ezt sem éri el, mert igazságosság nélkül nem érheti el. Tehát csak úgy van jogosultsága, ha jóltevőjét, az egyházat, elősegíti. Az egyház javára tett szolgálatok szentelik meg az állam fönnállását, és pedig nemcsak a pogány állam lételét. A keresztyén fejedelmek is hatalmukat csak úgy gyakorolhatják szentül, ha szent célokat szolgálnak vele. Augustinus nem caesaropapismusra gondol, hanem ellenkezőleg az állam, az egyház utasításai szerint használja hatalmi eszközeit. Különösen az eretnekek és elszakadottak ellenében lépjen föl az állam kényszereszközeivel, nemcsak akkor, mikor a földi, külső békét megtörik, tehát tisztán az egyház érdekében. Az ily erőszak a visszahozottakat nem teszi ugyan hivőkké, de az egyháznak megóvja egységét, az elszakadott számára pedig biztosítja az üdvözülés külső feltételét az egyházi tagságot. Kivéve a halálbüntetést — Optatus ezt is megengedettnek tartotta — az egyház minden egyházi vagy állami fegyelmi eszközt igénybe vehet. Augustinus kezdetben a manichaeusok ellen vitázván, még nem akar tudni arról, hogy az eretnekeket erőszakkal kell téríteni vagy elnyomni, a donatisták ellen folytatott küzdelmében más meggyőződésre jutott, a büntetve javító szeretet és nem a tétlen kímélet a helyes eljárási elv. sőt haragja azon káromló hasonlatra ragadta, hogy ne kíméljük testvéreinket, mikor Isten saját fiát sem kímélte