Protestáns egyházi és iskolai lapok – 38. évfolyam – 1895.

1895-02-21 / 8. szám

Az »Eötvös-alapot gyűjtő és kezelő országos bizott­ság* az 1893. évben befolyt tiszta jövedelemből és a »Tanítók Háza* alapjának kamataiból néhány száz és több ötven forintos ösztöndíjat és segélyösszeget alkotott s arra pályázatot hirdet A folyamodványok Lakits Vendel egyesületi titkár­hoz (Budapest, VI. ker. Érsek-utca 4. szám) legkésőbb f. é. július hó 10-ig küldendők be. Ugyancsak a fentnevezett bizottsághoz intézendők az Eötvös-alappal szoros kapcsolatban álló Bökk Szilárd, Rökk Pál, Zirzen Janka. Örley János, Léclerer Ábrahám. Gyertyánffy István, Jordán Ferenc és Péterfy Sándor-féle alapítványok 50—50 frtnyi jótéteményeinek elnyerése cél­jából benyújtandó folyamodványok is. Ösztöndíjban és segélyben csak azon egyének része­sülhetnek, a kik az »Eötvös-alap* rendes tagjaiul felvé­tették magukat, kik az egy forintnyi tagsági évdíjat már legalább is öt ízben beszolgáltatták, vagy a kik a 20 frt örökös tagsági tőkét teljesen befizették; avagy a kik az elhunyt rendes tagoknak özvegyei vagy árvái. resetleg kenyér­keresetre képtelen nyomorék utódai. Senki sem részesülhet az »Eötvös-alap« jótéteményében, a ki ahhoz az alap­szabályokban előírt mértékben nem járult. Ez idő szerint, a kik már három ízben részesültek az alap jótéteményé­ben, nem számíthatnak sem ösztöndíjra, sem segélyösz­szegre. A tíyertvánffv István-féle alapítvány 50 frtos se­gélyösszegért a folyamodványok — ajánlás végett — az »Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület* választmányá­hoz intézendők. Midőn újból is ajánljuk a nemzetnevelő néptanítók­nak e jótékony intézetét a magyar társadalom, a nagy közönség kegyes pártfogásába, hálás szívvel mondunk köszönetet az eddigi támogatásért. Egyesületünk soha sem szűnik meg azon ifjakat, kik a jótéteményben részesülnek, arra buzdítani, hogy tanulmányaik befejezése után maj­dan az élet küzdelmei között a jószívű emberbarátoktól élvezett jókat hálálják meg azon feladatoknak a hűséges teljesítése által, a melyek reájuk nemzeti életünk mezején várakoznak. Az »Eötvös-alap* orsz. tanítói egyesület nevében: Péterfy Sándor, Lakits Vendel, elnök. titkár. TÁRCA. Augustinus tanrendszere. 14. Az egyház Isten országa e földön. Az isteni állam (ezer éves birodalom) és a földi állam viszonya. Erő­szakos térítés. Az egyházat már régóta Isten orszagának nevezték, de csak Augustinus mutatta ki ezen elnevezés jogosult­ságát a De civitate Dei munkájában, a melyen 14 évig dolgozott. Szerinte már a teremtés előtti idő óta két or­szág áll egymással szemben — legalább ez az alapgon­dolat manicbaeus-maradvány — tudniillik Istennek országa és az ördögnek országa. A kettőnek egymáshoz való vi­szonyát a részben mythologiai történetük alapján, részben észszerűleg akarja megállapítani. Az angyalok, a kiket a változatlan egyszerű jó, azaz Isten teremtett (és nem nemzett, különben olyanok volnának mint a Fiú), nem maradtak meg mind Istennél, egy részök ö nszerete hő! elpártolt és megalapította az ördögök birodalmát. A bűn­eset folytán ezen praeexistentialis ellentét a teremtett vi­lágban is.megvalósult: a bűn, az önszeretet megalapí­totta a földi várost, államot, az Isten iránt való szeretet vagy az isteni kegyelem a mennyeit. Kain várost épített s a földi államnak alapítását testvérgyilkossággal kezdette, csak úgy mint Róma alapítója. Ábel ellenben nem épített várost, mert nem a földet, hanem a mennyországot tekin­tette hazájának. A két ország Krisztus megjelenése után is, a ki Isten országának tulajdonképeni megalapítója, együtt marad e földön, mert a pogányság legyőzése után az ördög haeresiseket támasztott. A világ végén Isten országa győz s a mennyei város örökké uralkodik Isten­nel, a földi pedig az ördöggel örök kínokat szenved. A földi államot Augustinus, kinek kora még nem felejtette el a »10 nagy üldözést*, a római birodalomban látta meg­testesülve. Az isteni államhoz általában Istennek nagysá­gos cselekedeteit számítja, de mivel az Isten működése az egyházra szorítkozik, azért elvégre ez az isteni állam. Augustinus első sorban a szentek közösségére gondol, dé mivel e közösségnek sajátos külső ismertető jele nincs, az isteni állam általános képzete csakhamar átcsap a lát­ható egyház massiv fogalmába. Hozzájárult, hogy ő, a ki a római birodalom »recsegését* hallotta és az egyház növekvő hatalmát látta, az apocalypsis megjósolta ezer­éves birodalmat már saját korára vonatkoztatta. Az ős­keresztvén chiliasmussal szakított, az ahhoz fűzött érzéki reményeken megütközött: Krisztusnak ezeréves uralma pünköstkor kezdődött. Krisztus pedig az egyház által ural­kodik. A földi állam az isteni alá tartozik, nemcsak bűnös eredeténél, hanem épúgy feladatánál fogva, mert a meny­nyei államnak javai nélkül maga sem állhat fenn. A földi állam célja ugyanis a földi boldogság, a melynek első föltétele, mivel minden szerencsétlenség a háborúból szár­mazik. a földi béke. Ezt a keresztyének sem nélkülözhetik s azért ők is engedelmességgel tartoznak a földi államnak mindaddig, míg az igaz Vallást nem bántja és csak a földi békét akarja biztosítani. Azonban e béke nem lehet­séges, ha igazságosság nincs, ez viszont el nem képzelhető, ha nem a szeretetből folyik, szeretet pedig csak az egy­házban található. A mi az államban jó, azt az egyháztól veszi át, t. i. az igazságosságot. »Elhagyván az igazsá­gosságot. mik mások az országok, mint nagy zsiványsá­gok?« Az egyháznak amaz ajándéka nélkül az önszeretet és uralomvágy, az államnak e szülői, magát az államot is megsemmisítik. Ha tehát az állam tisztán csak a földi békét tartja szem előtt, akkor ezt sem éri el, mert igaz­ságosság nélkül nem érheti el. Tehát csak úgy van jogo­sultsága, ha jóltevőjét, az egyházat, elősegíti. Az egyház javára tett szolgálatok szentelik meg az állam fönnállását, és pedig nemcsak a pogány állam lételét. A keresztyén fejedelmek is hatalmukat csak úgy gyakorolhatják szentül, ha szent célokat szolgálnak vele. Augustinus nem caesaro­papismusra gondol, hanem ellenkezőleg az állam, az egy­ház utasításai szerint használja hatalmi eszközeit. Külö­nösen az eretnekek és elszakadottak ellenében lépjen föl az állam kényszereszközeivel, nemcsak akkor, mikor a földi, külső békét megtörik, tehát tisztán az egyház érde­kében. Az ily erőszak a visszahozottakat nem teszi ugyan hivőkké, de az egyháznak megóvja egységét, az elszaka­dott számára pedig biztosítja az üdvözülés külső feltételét az egyházi tagságot. Kivéve a halálbüntetést — Optatus ezt is megengedettnek tartotta — az egyház minden egy­házi vagy állami fegyelmi eszközt igénybe vehet. Augus­tinus kezdetben a manichaeusok ellen vitázván, még nem akar tudni arról, hogy az eretnekeket erőszakkal kell té­ríteni vagy elnyomni, a donatisták ellen folytatott küz­delmében más meggyőződésre jutott, a büntetve javító szeretet és nem a tétlen kímélet a helyes eljárási elv. sőt haragja azon káromló hasonlatra ragadta, hogy ne kíméljük testvéreinket, mikor Isten saját fiát sem kímélte

Next

/
Oldalképek
Tartalom