Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-03 / 1. szám

i. száííi. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 9 szóval evangélizációnak is, mely hasoniólag arra munkál, hogy Krisztus evangéliumának örök igazságait és megnemesítő erőit egyház-társadalmi és irodalmi úton a lelkekben, a családokban, az iskolában es a társadalomban uralomra juttassa. Bármiként nevezzük is a dolgot, a cél mindig ugyanaz marad: éleszteni és erősíteni az evangéliumi keresztyén szellemet és életet az egyházban és egyházon kívül.« »Legyenek ezek az értekezletek a pásztorok cs apostolok, a presbiterek és kurátorok templomai, melyekben a társadalmi igehirdetés, azaz a belmisszió és evangélizáció elvei és intézményei, nemei és fegyverei, sikerei és hasznai, elősegítő eszközei és gátló körülményei ismertessenek meg s prédikáltassanak.® »A jövő egyházának, mely per eminentiam a belmisszió és evangelizáció egyháza leszen, elsőrendű szüksége, mondhatnám életfeltétele az, hogy apostoli buzgóságú, ernyedetlen tevékenységű munkavezetői legyenek ne csak az iskolában és a templomban, hanem a társadalomban is.« * Az a hatósági intézkedés, mely az egyházmegyéket szegény- és árvaügyi szabályrendelet készítésére szorítja, mindaddig írott malaszt marad, míg a könyörülő szeretet lelke éleire nem gerjesztetik a hívek ezreinek és millióinak lelkében. Épen azért a leghatályosabb templomi igehirdetés mellett sem árt, nagyobb gyülekezetekben nagyon szükséges, hogy az evangélium a templomon kívül is hirdettessék. Krisztus parancsolta, hogy az evangéliumot mind alkalmas, mind alkalmatlan időben, még a háztetőkről is hirdessük. Ezen alapszik az úgynevezett vallásos össze jöveteleli vagy vallásos estély eh elvi jogosultsága és gyakorlati célszerűsége.« De nem idézek többet, Ízelítőül ennyi is elég. A ki többet óhajt, szerezze meg magát az Emlékkönyvet, melyet ha komoly tanulmány tárgyává tesz, meg fog világosodni előtte az egész munkatér. Mily nagy áldás, hogy nálunk a hivatalos egyház, s a belmisszió munkásai között nincs semmi ellentét. Itt sokkal szerencsésebb az indokolás, mint példának okáért Németországon, a hol a társadalmi úton szervez* kedett belmisszió munká Scilj clZt vágták szemébe a hivatalos egyháznak : Teneked hited vagyon, nékem cselekedeteim vágynák. Itt ilyen dolog nem fordult elő, — Hanem inkább ez a kölcsönös szó minden egyes ajakán a másikhoz: Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből és én is megmutatom neked az én cselekedeteimből az én hitemet! Jakab 2, 18. Itt a templomok és a tanácstermek falain kívül, maga a hivatalos egyház is rálépett a belmisszió munkaterére, s a hivatalos egyháznak vezérférfiai sem kívánnak egyebek lenni, mint csupán csak evangéliumi munkások a társadalomban is, hol nem a külső méltóságnak, hanem a hitből fakadó munkás szeretetnek van jelentősége. Ez egyesülésnek, ez egyenlőségnek, ez egy célra törekvő közös szent munkának, ha kitartók leszünk, ha meg nem fáradunk, ha életre tudjuk kelteni a »szentek egyességének« közérzetét, nagy jövője van. Ne félj kicsiny sereg; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy adjon nektek országot! BELFÖLD. Gyoma. Garzó Gyula. Visszapillantás a mult év egyházi eseményeire. Izgalmakban és eseményekben egyaránt gazdag esztendő zárult be 1894-gyel. A törvényhozás házaiban, az egyházak tanácstermeiben, a sajtó különböző közegeiben, sőt a társadalmi és családi élet körében is az úgynevezett egyházpolitikai kérdések domináltak. A képviselőház febr. 19-én megkezdi, április 12-én befejezi a polgári házasságról szóló törvényjavaslat tárgyalását és 175 szótöbbséggel megszavazza azt s azután a más négy egyházpolitikai törvényjavaslatot. Előzőleg január 6-án a pápás püspökök közös pásztorlevélben, január 16-án a budapesti kath. nagygyűlésben izgató szónoklatokban heves ellenakciót és tüntetést rendeznek, mire a nemzet intelligenciája egyfelől a törvényhatósági gyűlésekben, másfelől Budapesten a március 4-iki liberális nagygyűlésből ad impozáns választ a támadásra s Kossuth halála alkalmából (márc. 20.) a római klérus hazafiatlan magatartása következtében még inkább tömörül a liberális reform zászlaja alá. De május 10-én a főrendiház 21 szótöbbséggel mégis elveti a polgári házasságot, melyet csak június 21 én, a másodszori tárgyalás alkalmával tesz aztán magáévá négy szónyi többséggel. A nyári szünidő végeztével, október 3—9-ik napjain a főrendiház a többi javaslatot is tárgyalás alá veszi s elfogadja a gyermekek vallásáról, meg az állami anyakönyvekről szóló javaslatokat, de elveti a felekezetnélküli vallásszabadságot és a zsidó recepciót. Ezt követőleg a római klérus újabb tüntetést rendez a székesfehérvári kath. nagygyűlésen, a hol már az is kimondatott, hogy kath. néppárt szervezendő az országban. Végre december 10-ike meghozta a három megszavazott javaslat várva-várt királyi szentesítését, nagy örömére a liberálisoknak és nagy bosszúságára a klerikális reakciónak, mely időközben a vérszemet kapott nemzetiségekkel is szövetkezni kezdett. Más oldalról meg a reformokat diadalra vivő liberális kormány a szentesítés után dec. 23-án kénytelen beadni a lemondását, mivel a korona bizalmát nem bírta oly mértékben, a mint azt az ügyek sikeres tovább vezetése megkívánja. Ez az egyházpolitika politikai oldala. A protestáns egyház e politikai nagy küzdelemben, csekély kivétellel, hűségesen és önzetlenül a reformok pártolói közé állott. Egyházi szempontból a protestantizmusnak sem kedvezők a reformok, de nemzeti, hazafiúi és kultúrpolitikai tekintetekből mégis el kellett fogadnia amaz egyházpolitikai reformokat, mert ezek az események rendjén a haladás követelményeiként állottak elébe. Az egyházpolitikai reformok egyházi hatása elsősorban abban mutatkozott, hogy az összes egyházak s közöttük a két prot. egyház is a szorosabban vett valláserkölcsi élet intenzivebb ápolását kezdték sürgetni. Az intenzivebb egyháziasság ébresztése és ápolása végett 2