Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-14 / 7. szám

kedéseket. Két rendeletet intézett valamennyi vármegye közigazgatási bizottságához. Az első rendelet azt kivánja. hogy a közigazgatási bizottság március 31-ig terjeszszen a miniszter elé javaslatot a vármegye területének anyakönyvi kerületekre való beosztása, valamint az anyakönyvi kerületek elnevezésének és székhelyének meghatározása iránt. Városok kivétel nélkül, nagyközségek többnyire egy kerületet alkotnak, közel fekvő kis községekből csoportosítva alakítandók az anyakönyvi kerületek. — A másik rendelet azt kivánja, hogy a közigazgatási bizottság hozza javaslatba az állami anyakönyvvesetöket és (a hol erre szükség van) a helyettesüket. Anyakönyvvezetőkül és helyettesekül a törvény értelmében első sorban a községi elöljárók, a hol a székhely egyszersmind a szolgabíró székhelye, a járási szolgabíró hozandó javaslatba. Ha ilyen alkalmas ember nincs a tiszti kötelékben, törvényszabta kvalifikációval rendelkező más ember javaslandó. A tanítókról expressis verbis nincs szó. Az anyakönyvvezetőnek az állam nyelvét írásban és szóban bírnia kell. közbecsülésben álló embernek kell lennie. A tiszteletdíjak csak kivételesen és később állapíttatnak meg. * Az ausztriai német egyetemek népessége a mult iskolai év második felében következő volt. Volt öszszesen 9009 hallgató és 738 rendes és magántanár. A theologiai fakultásokon 686, a jogi karokon 3482, az orvosin 3740, a bölcsészetin 1107 volt a hallgatók száma. Bécsben 5308, Grácban 1426, Prágában 1105, Innsbruckban 864, Cernovitzban 306 az egyetemi hallgatók száma. A műegyetemeken 77 tanár és 1775 hallgató volt, kik közül Bécsre 1107, Prágára 253, Brünnre 217 és Grácra 198 esik. * Czinke István úrnak. Összetorlódott hivatalos teendőim csak a napokban adtak időt, hogy lapjaimat tüzetesen végig olvashassam és így kissé elkésve jutott tudomásomra azon nyájaskodás, melyet Czinke István úr e lap 4-ik számában megjelent cikkében részemre is kijuttatni szíves volt. Tárgyilagos bírálattól soha nem fáztam — a nyilvánosság elé lépni merő embernek erre készen kellvén lennie; de már azt a jellemzést, melyet Cz. úr egy régi dolgozatomra odadobni jónak látott, minden megjegyzés nélkül nem hagyhatom. Három pont az, miben válaszomat összevonom: 1. Ijesztő példának állítja oda Cz. úr az én bibhamagyarázati modoromat. Nem tudom olvasta-e e magyarázatokat egészben Cz. úr? de alig olvashatta, mert akkor tudnia kellene, hogy e magyarázatok nem enyimek, hanem a német irodalomban nem épen rossz nevű Seileré-i és a magyarban elég tisztességes Herepeié-i. 2. Arról nem tehetek, ha az irodalmi előkelőségnek nevezett Garzó, csecsemőkorát élő vállalatától, ilyen dolgozatokkal akarta a különben is tartózkodó magyar közönséget elijeszteni. A dolgozatok közlése alig mutatja azt, hogy az a feldicsért ember Cz. úrral legalább abban az időben egy véleményen lett volna. Most azonban már jöhetett ő is más véleményre, mert csalhatatlanul ki van mutatva, hogy Kórén szőrszálhasogatásai és az én üres dolgozataim nem csekély okai voltak derék vállalata pangásának. 3. Ismertem egy papot, ki környezete előtt gyakran nyilatkozott úgy, hogy a magyar irodalomban alig-alig jelenik meg egy-egy okos tisztességes prédikáció füzet, mire nem egyszer azt nyerte válaszul: mutassa meg tehát, milyennek kell lenni az igazi prédikációnak és ő mutatott is dolgozatai között több ilyen szép és épületes keresztyén prédikációt. Cz. úrnak azt felelem én is. Arra már megtanított engem, milyennek nem kell lenni egy jó bibliamagyarázatnak, ez nem is épen nagy sor; de ha a kritikusok kritikusa mert lenni: mutassa meg most már azt, hogy milyennek kell tehát valóban lenni a jó bibliamagyarázatnak. Bocsássa nyilvánosság elé 12 évi munkálkodásának eredményét, hadd lássuk és ha jónak találjuk, hadd kövessük. Én és — azt hiszem — számos társam szívesen tanulunk nemcsak Seilertől, Ahlfeldtől, Geroktól, Szász Károly, Baksay stb.-től, de Czinke úrtól is. Lássuk tehát, a minta bibliamagyarázatokat, vájjon nem Czinke úr-e az, a kit e munkatéren régóta várunk ?! ? Tengőd. 1895. február 7-én. Bocsor Lajos. ADAKOZÁS. A Nagypénteki ref. társaságiba, mely az elzüllött gyermekek részére Budán »Otthont« alapítá, beléptek: alapító tagul 50 frttal: dr. Darabanth Jánosné Vinga és báró Podmaniczky Gézáné K.-Kartal; rendes tagul 10 frttal: özv. Benárt Lajosné, özv. K. Faragó Józsefné N,-Kőrös, Jámbor Gyula, Laky Kálmán, Lónyay Flóra Vác, Pósa Béla Alsó-Pél, dr. Rozgonyi Sándor, Sarudy János Uj-Pest. Szathmári Lajos Vinga. Szűk Ödönné Királv-Helmecz, Slurmán György, Vásárhelyi József és Zoltán József; pártoló tagul: Becker József, Mátyás Gábor és Perényi Dénes. Adományoztak: dr. Bernát István, Csánki Jánosné, Nvuka Juliánná R.-Palota és Kásztory Mihály Hodony 5—5 frt, dr. Hamary Béla 4 frt 50 kr, Takách László 4 frt 50 kr., t.-szt.-miklósi konlirm. lelkész Kutas Bálint 3 frt 4 kr., ó-budai ref. lelkész Mészáros Sámuel. Dely Zsigmond, Kasics Péter és Lévay Lajos Sárkeresztúr 2—2 frt, özvegy Bárányi Péterné 1 frt 50 kr., özv. Barsi Józsefné, Bereczky János Bölcske, Csáky István és dr. Geszti Ármin Vinga, özvegy Petrok Mihályné, Scháffer József, K. Tóth János H.-Böszörmény és t.-szt-miklósi nő 1 — 1 frt. Emilia, Franciska, Lindenbach Samu Szt.-Benedek és Vitéz János Senye 50—50 kr., Blau Borbála 30 kr., Csepregi János s.-kiliti 20 kr. Budapesten 1895-ik évi február 4-én Szöts Alhert, pénztárnok. Pályázat. A nagyszalontai evang. ref. egyházmegyében levő gyantai ev. ref. egyház lelkészi állomása, lemondás folytán megüresedvén: arra ezennel pályázat hirdettetik. Ezen lelkészi állomás javadalma egyházhatósági értékelés szerint: 1000 frt o. é.; úgy hogy ezen egyház, a tiszántúli ev. ref. egyházkerületben ll-ik osztályú. Megválasztott lelkész, az egyházmegyei lelkészi gyámintézetnek jogos és kötelezett tagja lesz; s mint ilyen, hivataloskodása első évének folyamán, kegyeleti általányul 420 frtot köteles fizetni az egyházmegyei lelkészi gyámintézet pénztárába, s állomását f. é. április 25-ikén foglalja el. Pályázni kívánók, minősítvényöket, pályázati kérvényök kapcsában f. é. március 8-ikáig Széli Kálmán espereshez N.-Szalontára küldjék be. Debrecen, 1895. február 8. Kiss Áron, püspök. HORNYÁNSZKY VIKTOR KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPE8TKN.