Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-14 / 7. szám

dítania, a kinek, hogy hivatásának élhessen, egészen iskolájának s teendőinek kell szentelnie magát, mert még előkészületre is idejének kell maradni ! Mit gondolnak a bel- és közoktatási miniszter urak : betölthet egy ember két ilyen nagyjelentőségű szakmakört s az egyiket épen minden előkészület nélkül?! Avagy ha szabacl kérdezni : melyiket tartják lényegesnek, melyiket mellékes, lényegtelennek ? Az anyakönyvvezetést, házasságkötést, tehát a családok alapításának, becses, becsületbeli, vagyoni ügyeinkre vonatkozó okmányainknak vezetését talán csak nem tartják olyan mellékfoglalkozás gyanánt űzhető dolognak, a mit mi lelkészek lélekben járó dolognak, emberileg szólva, mondhatni — szent és kegyeletes dolognak tartottunk?! Vagy talán az iskolát tekintik mellékesnek? Ezt talán feltenni is káromlás számba vehető volna ! . . . De ez a két fontos ügy egy kézben igazán összeférhetlen, inkompatibilis ! . . . Vagy talán ezzel akarják a miniszter urak emelni a tanítói fizetéseket? . . . Szép, igazán szép ! Csakhogy az a tanítói állás önmagában is megérdemli áru, hogy tisztességesen díjaztassék s ne ily nagy teher ós munka árán, mint az anyakönyvvezetés, a mely ugyan a tanítói hivatal tekintélyéből nem vonna le, de ereje felett terhelné a tanítót és zavarná, hátráltatná magasztos hivatása betöltésében. Ezek mellett a főindokok mellett vannak még igen fontos mellékokaink a belügyminiszter terve ellen. Ez a terv, ha nem fejezi is ki nyíltan, de mégis kicsinylést, büntetést foglal magában a minden felekezeti papságra nézve. Ugyanis: a törvényben ki van mondva, hogy az anyakönyvek vezetése papokra nem bízható; tehát ki van mondva a bizalmatlanság általánosságban és így olyanokra is, a kik ezt nem érdemlik, a kik ezt a magyar állam intéző férfiaitól meg nem érdemelték, pl. a prot. papok. Lehet annak a ténynek a horderejét mérlegelni, melyet az az intézkedés fejez ki, hogy a lelkész nem megbízható, de a tanító megbízható anyakönyvvezető .... Hová fog ez vezetni ma, a mikor az iskolák még óriási többségben felekezetiek? és így a lelkész a felekezeti tanítónak felebbvalója ?... Ismerik a miniszter urak a lelkészek és tanítók, s az iskolafentartók és tanítók közötti viszonyt a gyakorlati életben ? ... En azt hiszem, hogy nem ismerik, mert akkor ily javaslatot nem tennének. Még más körülmény is van. Igaz, hogy az iskolának már csak a terhe a felekezeté, de az irányítás, a rendelkezés, felügyelet stb. az államé, úgy hogy a tanító már most sem sokat acl a felekezeti hatóságokra, az államot ismeri irányadónak. Az 1893. évi XXVI. t.-c.-ben lefektetett elvek még inkább az ál lam karjaiba h ajtják az iskolát a tanítóval együtt. Mit gondolnak, milyenné válik a helyzet, ha a tanító még állami anyakönyvvezetővé is kineveztetik? ! , . . Gyakorlati ember elgondolhatja, hogy milyen zavarossá teheti ez intézkedés a helyzetet. . . . Még ez sem minden. Az anyakönyvek egy része még sokáig a felekezetek kezében marad az átmeneti viszonyok természetéből folyólag. Tehát a lelkész is anyakönyvvezető lesz, a tanító is Ugyan elgondolták a miniszter urak, mennyi összeütközésre, kellemetlenségre fog a helyzet alkalmat nyújtani lelkész és tanító között? . . . Mert a lelkészek, az egyház számára ezentúl is vezetnek anyakönyveket, keresztelésről, esketésről, temetésről; ele ezekből jövőre kivonatokat adni a polgári hatóságok számára nem kötelesek, hanem a múltról 1895-ig bezárólag igen. S most már ha egy családi értesítőt az egyházi anyakönyvekből a lelkészek ós a polgári anyakönyvekből a tanítók, közösen kell, hogy kiállítsanak: hiszik-e a miniszter urak, hogy ez meg fog történhetni zavarok ós összeütközés nélkül? Mi lelkipásztorok nem hiszszük. Hát aztán, ha a tanítók az annyakönyvvezetéssel járó teendők miatt mulasztanak, nem gondolják, hogy ebből is sok kellemetlenség, zűrzavar s a művelődésre nézve mindenekfelett pótolhatatlan veszteség származhatik ? . . . Valóban a kérdések egész halmaza tolul a lelkünk elé e terv meggondolásával s arról kell meggyőződnünk, hogy a tanítók anyakönyvvezetőkké tótele nem megfontolt, nem átgondolt terv, hanem csak afféle ötlet; mert, hogy már csak azt említsük, a hol többféle felekezeti tanító van, ref., ágost., unitár., róm. kath., gör., nem egyesült, izrael. stb., hogy fog a miniszter választani ? S nem gondolja, hogy akármelyik felekezetbeli tanítóra esik választása, ez a más felekezetű híveknél visszatetszést szül s az intézmény sikerét kockáztatja? S szabacl a felekezetek érzékenységét azzal sérteni, hogy egy más, ele felekezeti tisztviselőre bízzák az ő családi viszonyainak intézését?! Kivált akkor, midőn az új kultuszminiszter azt igérte, hogy ettől tartózkodni fog... Vagy talán csak állami tanítók fognak ez új tisztre alkalmaztatni ? Igen, de hát a hol egy vármegyében alig van 8—10 állami tanító, egy egész megyére kitelik azokból az anyakönyvvezetők szükséges száma ?... Vagy a hol állami tanító nincs, ott a felekezetire vagy talán a jegyzőre bízzák?' Homály és zavar mindenfelé, az egész vonalon, akármely oldalról tekintsük