Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-26 / 17. szám
vétségét, mely a lőcsei békével tárgytalanná lett. Bécsből erre elárulták, most már harmadízben a portán; de a fejedelmet nem tudták megingatni, sőt megkapta félesége számára a trónutódlásban megerősítő athnámét és a porta a Ferdinánddal Szönynél kezdett béke-all adózásaiban egyenesen az Ő tanácsaival élt s mondhatni ő diktálta azt.1 A fejedelem ekközben ama régi tervét is megakarta valósítani, hogy Erdélyben országos akadémiát létesítsen. E főiskola tanáraiul hazai és külföldi tudósokat szemelt ki. És itt is Alvinczi tanácsaival élt. A kiszemelt hazai tudósok közt volt Keresztúri Pál, Bakai Benedek és a biblia-javító Szenczi Molnár Albert. Keresztúri Pál J589-ben született s 1655. decemberben halt meg. Tanulását a hazában végezvén, külföldi útjában a német egyetemeket, Heidelberget s (a hazai reformátusok közül legelőször) Angliát bejárta s megismerkedvén Ratich észszerű újításaival a paedagogia és methodika terén, a gyermeket először is anyanyelvén kívánja taníttatni; olvasni, írni egyszerre tanít, a nyelveket gyakorlati úton sajátíttatja el, s egyszerre csak egy tárgyat, vagy nyelvet vesz fel. Behozza a reális ismereteket s mikor már van miről beszélni, tanítja az ékesszólást. Mindig kisebbről megy a nagyobbakra. Kényszert nem használ, játékra is elég időt ad; tanítványait egymással versenyezteti stb. Keresztúri haza jevén, úgylátszik kis időre az Alvinczi segédévé s a kassai iskola tanítójává lett; de csakhamar a gyulafehérvári akadémia tanárául személték ki. Keresztúri azonban Magyarországon valahol lelkészi hivatalt akart vállalni és már az esperes (hihetőleg az ábaúj-tornai Szepsi Láni Mihály) felakarta avatni, mit a fejedelem megtudván — Alvinczi aug. 12. kelt levele útján, levelet ír aug. 18-án az esperesnek, hogy ne ordinálják, mert meg nem engedi s ha ordinálják is behozatja (Erdélybe) s félő, hogy az Alvinczi káplánja Bakai is úgy jár a fejedelemmel. »Kegyelmed — irja a fejedelem Alvinczinak — adja meg levelünket a seniornak és 25, avagy 28 praesentis (aug. hó) okvetlen megindítsák, érhessen itt benn (Gyula-Fehérvártt) bennünket*. Ugyanez alkalommal (augusztus 18.) irja, hogy Alvinczinak »a derék dologról irott Írásával contentus volt« és ígéri: hogy az ő gondviselésében sem nemes Kassa városa, sem hívei meg nem fogyatkoznak*. Végül »az odafelvalókról* tudósítást kér — mint mindig — Alvinczitól.2 Keresztúri csakugyan be is ment és mint atya gyermekével, úgy bánt tanítványaival.3 A külföldi tudósok megérkeztével az elsőséget ezeknek adta át és csak segédtanárrá lett Gyula-Fehérvártt. í. Rákóczi György fejedelem alatt udvari lelkészszé lett, aztán a fejedelmi udvari iskola »aulicum collegium* tanára.4 Bakai Benedek — a másik kiszemelt — született Kassán, 1598-ban. Alsóbb iskoláit ugyanott végezte, majd Kassa város költségén Boroszlóban tanult 1615-ben. 1617-ben Wittenbergbe ment a theologiát és philosophiát hallgatni, onnan Hollandiába s aztán Angliába. 1626-ban Kassán iskola-igazgató lett s Alvinczi káplánja. Ilv minőségben működött 1630. májusig, a midőn Sárospatakon tanárrá és lelkészszé lett s ott meg is halt. 1 Szilágyi Sándor: »Bethlen Gábor életrajza«. Stampfel kiadása 1885. 24—-25. lap. 2 Szilágyi Sándor: »Felső-vadászi Rákóczy Zsigmond 1622 — 1652«. 21. lap. ;! Bethlen G. levele Alvinczihoz. Ered. gy.-fehérvári újabb limbus. Közli Szilágyi, S. Tört. tár 1886. foly. 661-662. lap. 4 Dr. II. Kiss Áron: »A magyar népiskolai tanítás története*. I. köt., 88—£9. lap. Szenczi Molnár Albert született 1578. aug. 30-án Szenczen (Pozsony m.) szegény szülőktől. 1587-ben a gönczi iskolába járt és ő hordta át Károli Gáspártól a Bibliai ívek correcturáit Vizsolyba. 1588-ban Debreczenben tanult s onnan 1593-ban Strassburgba ment, honnan Genfbe vándorolt Bézához 1595, sőt 1596-ban Rómában is járt. A theologiát végzendő, a heidelbergi egyetemen települt le 1597-ben. Latin-magyar szótárát Nürnbergben adta ki 1604. Majd az alsdorfi egyetemen (1606.) lefordítá a 150 zsoltárt és francia dallamok szerint kiadta Hernborban 1607. Ekkor Móricz hesseni tartománv-gróf vette pártfogásába s Marburgba költözött át. Kiadta a Károliféle biblia-fordítást javításokkal Hannauban 1608. Majd Móricz fejedelem biztatására magyar nyelvtant irt 1610. 161 l-ben nőül vette Oppenheimban egy tanár leányát (Ferinaui Kunigunda ifjú özvegyet) s mint nyomda-felügyelő kedvező anyagi viszonyok közt élt s kiadta az úgynevezett »Oppenheimi Bibliát* kisded alakban, hogy azzal az útonjáró hívek is, mintegy kézben hordozó könyvvel élhetnének* stb. 1613-ban haza jött és rohonczi lelkészszé lett; majd visszament Oppenbeimba s V. Frigyes — későbbi cseh király pártfogásába jutott; de 1622-ben Tilly vad serege elő haza menekült. Úgy látszik Alvinczi közbenjárt érette Bethlen Gábor fejedelemnél s ez Kassán telepítette meg; de ott nem levén alkalmas szállása: a fejedelem (1626. júl. 5.) megparancsolta a kassai tanácsnak, hogy a német parochiában rendeljen Molnár Albertnek szállást, minthogy a német prédikátornak Fabricziusnak, kit a kassaiak hozatnak úgy is jó barátja; ha pedig ott valami okon nem lehetne, a német káplánt költöztessék ki és ennek lakását adják át neki.1 1630-ban Kolozsvárt települt meg s ott oly szűkölködő állapotra jutott, hogy csak Darholcz Ferencz bőkezűsége menté meg a végnvomortól.2 (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán. IRODALOM. ** Protestáns Szemle. Irodalmi társaságunknak e most már havonként megjelenő folyóiratából Kenessey Béla társulati titkár szerkesztésében megjelent a 4-ik füzet. A szerkesztő által Kossuth haláláról lendületesen irt megemlékezés után dr. Vargha Gyula tanulságokban gazdag tanulmánya van közölve, mely az írod. Társaság böjti felolvasása rendjén olvasott fel tudós szerzője. Pokoly József, ez a tehetséges és tanult fiatal lelkész most már a IV-ik közleményt irja a magyar prot. házasságjog 1786-ig való történetéről. Bévész Kálmán néhány megjegyzést tesz a házassági jogról szóló törvényjavaslatra, vonatkozással Várnai Sándornak a Szemle hasábjain megjelent észrevételeire. Ez a füzet közli Kenessey Bélának is a protestáns egyház társadalmi munkásságáról .szintén az írod. Társaságban tartott felolvasását. A füzet >Irodalmi Szeműjének különös érdeket kölcsönöznek a hazai prot. időszaki sajtó termékeiről közölt elég tárgyilagos és találó kritikai észrevételek. 1 Kassa város levéltára 6131. sz. J Balogh Ferencz : >A magyar prot. egyháztörténetem részletei* 165—166. lap.
