Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-11 / 2. szám

delmét utalványozák katonáik zsoldja helyett, inajd uraik saját gazdasági érdeke a jobbágyok kímélését parancsolván, az idegen tulajdon ellen ereszték s nem ritkán vezeték is azokat, és pedig nem csupán a hódolt helyekre s török zsákmányra, hanem a hódolatlanokra is. A »szükség törvényt ront* példabeszédnek ekként s kezdetben csak kényszerűségből alkalmazása azonban csakhamar oly általánosan és szertelenül űzött visszaéléssé nőtte ki magát, mely ellen mindjárt első sorban éppen azoknak kellett védekezni, kik annak indítói voltak. Az akkorbeli helyzetnek hűbb képét alig lehetne adni annál, a mint azt Zele Jakab kanizsai tiszttartó 1557-ben csak néhány sorban rajzolja, midőn tudatván főnökével Csányi Ákossal, hogy »az vizvari szigetbe az Tahy uram kastélyára hajókon az therekek rája mentenek volt, és Barátit az Tahy uram faluját mind elégeték és az népet elvittékezt is hozzáteszi: »mert szinte akkoron mentenek volt lopnia útra az Tahy uram haramjái;« majd panaszolja: »az elmúlt héten is a Csörgői haramiák mind pincéket és házakat felkóborlottak uram ő Nagysága (Nadasdi) jobbágyait;1

végül pedig tanácsolja: »azért jó volna, ha értékünk volna hozzája és ha uram ő Nga. akarnája, az iharosi szentegyházat megerősítenünk, a szentpéteri kalasthoromnál jobb volna mind istrása helynek, mind az szegénységnek oltalmára, és az kóborló lathor hajdúk ellen«. Egy csomóba van e néhány sorban összefoglalva az akkori időknek tetemes nyomorúsága, melyet folyton fokozott az, hogy a várak élősködő haramiái mellett külön rablóbandák alakultak azokból az u. n. s&tbad-hajdukból., kik megunva a szükölködést és nem kedvelt fenyítéket, megszökdöstek vagy abba hagyták a várbeli szolgálatot, aztán maguk kezére kezdtek dolgozni, maguk fejétől mentek ^szerencsét próbálni*. »törököt fogni*, s a rabló kalandozást kenyérkeresetté téve örökre kétes értelművé s részben gyalázatossá tettek a szegény-legény, hajdú és haramia nevet, mely előbb még tisztes név volt. Ezek, ha török zsákmányra nem találtak, a különben is szegény magyar lakosságon élősködtek, sokszor erőszakoskodtak is, ugy hogy csaknem a hányszor szó van róluk törvénykönyvünkben, s pedig sűrűn tétetik róluk említés, mindannyiszor kemény, rögtöni halálos Ítélet van rájuk rendelve. De a törvénynek szigorú anathemája sem volt képes megszüntetni e szabad hajdúk kalandozásait, mert a török terjeszkedésével arányban nevekedett országos inség és pusztulás kiapadhatlan forrásából folyton-folyva nevekedett számuk s mind rémesebbé lettek erőszakoskodásaik is. Nem csupán a védtelen szegény népet fosztogaták ki mindenéből s követték el rajta a legiszonyúbb kegyetlenségeket,2

hanem a szentegyházakat, azok ékességeit és papjait sem kímélték;3

sőt vakmerőségük annyira ment, hogy a kisebb várak ellen is támadásokat próbáltak. Így p. o. a Ghécy Farkas által 1556-ban eszközölt vallatás kideríté, hogy >ilyen áruitatást akartak tenni, hogy pinkesd 1 Csurgó Török Bálint tulajdona volt, 1541-ben azonban Zrinvi Miklós elfoglalta az özvegytől. E miatt közte és annak fiai közt hosszas per folyt, mely csak 1652-ben nyert megoldást, és pedig — mint a jó tisztartó Martonfalvay Imre naplójában keserű gúnynyal mondja — akként, hogy »valamely gonosz ember tanácsából Teöreök János uram egy lóért megengedé a pört.« Magyar tört. eml. I. oszt. 31. k. 151. lap. 2 így panaszolja 1557-ben begetei Vathay Lőrincz: »Egy bábonvi jobbágyomat házától éjjel elvittek, orrát fülét elmetélték, annak utánna elevenen temették el az erdőn.< 8 >Im az Komári hajdúk mikor csak az újlaki egyházat felvágák, mennyi féríiat, asszonyembert, plebánust verinek, kinzának. vagdálának, mennyi embert immár megöltenek. csoda ez.« Mezőlaki Ferenc zalai apát levele 1557. márc. 28. napján mind Kanizsán, mind Berzencén, mind Gsorgón az külső városokat meg akarták gyújtani és ostromlani, mely áruitatásban a kálmáncsehi Geletich György volt. a fő*. A haramiák garázdálkodása, mintha csak összeesküdtek volna a Szigetvárt hatalmába keríteni akaró törökkel s az amúgy is nagy nyomornak nevelésével útját akarták volna egyengetni annak bírásához, az ostromok idejében a legfőbb fokra emelkedett s tovább türhetlenné lett. Ugyanazért, midőn a török ereje Sziget alatt megtöretett, s támadási kedve egy időre el lett véve, a tűzpróbát oly fényesen kiállott s jeles katonai érdemeiért a Varkocsok bihar- és szepesmegyei javaival jutalmazott és egyszersmind Baranya főispánjává nevezett Horváth Márknak a haramiák megfékezése, s ellenükben az általuk rettegtetett közlakosságnak megvédelmezése tétetett legközelebbi és különös feladatává. A trónig jutott s az országgyűléseket foglalkoztató sok és nagy panaszok folytán egymást érték felsőbb helyről az utasítások, melyek élet-halál föltétlen urává tették őt.1

De az agyonkínzott és halálra zaklatott községek egymásután menekültek szárnyai alá és kértek tőle pártfogást, védelmet. Most a varasdiak (Baranya m.) írják hozzá levelükben: ^Könyörgünk kegyelmes uraságodnak az hatalmas Istenért, hogy klmed viselje gondunkat, mert semmiképpen az felden meg nem maradhatunk; most is Paxy Ferencz 20 frtot kér rajtunk nagy fenyeték alatt és kezünket elvágja, orrunkat elmetci ajkastul, és házunkat mind elégeti, gyermekeinket ketté vágatja, ilyen fenyegetéssel izent, s nemcsak mi reánk izent ily sarcokat, több falukon is még ennél is különben* stb. Majd a sághiak, Icheiek, szerdahelyiek, szentmiklósiak stb. ismétlik a varasdiak panaszát s mondják: »mindezeknek utánna kenvergünk nagy urunknak, legyen oltalmunk, mert mi is azért attuk Nagyságod keze alá magunkat, hogy te Ngd. állal mentségünk lenne efféle kóborlóidul, fognád el rólunk őket, mert semmiképen meg nem maradhatunk, hanem elfutunk és pusztán kell hadnunk a feldet, mind terek s mind ezek mit mívelnek rajtunk* stb.2 (Vége köv.) Földvdry László. KÖNYVISMERTETÉS. A francia protestantizmus munkái a XIX. században. (Vége.) Egy másik nagy fejezete a könyvnek (140—310 I.) a szeretet munkáiról és a szeretet intézményeiről szól. Francia hitsorsaink tevékenysége a jótékonyság mezején oly kiterjedt és sokoldalú, hogy azt e kis ismertetésben részletesen nem is lehetne felsorolni. A kézalatti könyv is közel 2^0 lapon foglalkozik vele, elmondva az intézetek keletkezésének történetét, ismertetve azok szervezetét, jótékony munkásságát, megalapítóit stb. Csak néhány vonást emelünk ki ebből a szép képből. Árvahásuk közel 70 van, tehát majd minden nagyobb gyülekezetbe esik 1 A nagy-őri családi levéltár Horváth Márk-féle osztályában több monituni látható a latrones qui se Haramias vocitare. solent — megfékezése végett. 3 Szalai Ágoston számos fenyegető és panaszló levelet közöl id, munka 319—324, lapján.