Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-13 / 50. szám

már vagy elveszett, vagy elégettetett vagy Páris és London könyvtáraiban van elhelyezve. III. A német hugenotta-egyesület nagy történeti munkája lényegesen különbözik a francia, holland, angol és más egyesületek hasonló célú munkáitól; különbözik már abban is, hogy minden füzet egy önmagában befejezett egészet képez, külön is megszerezhető és azonkívül rendkívüli olcsó (P20 mk). Az egyesület tagjai még ezen csekély ár mellett is kedvezményben részesülnek. Gyakran megesik, hogy némely füzet 20, a másik pedig 320 példányban kel el. Nem mintha egyik füzet jobb volna mint a másik, hanem mert némely gyülekezet története jobban fölkelti az olvasók érdeklődését mint a többieké. A III. évtizedben ismét jeles munkákkal találkozunk, így mindjárt az első füzet tárgyalja az altonai wallongyülekezet történetét. Bevezetésképen elmondja, hogy a wallon-gyülekezeteket hollandok alapították és nem franciák, hangsúlyozza, hogy a német hugenotta-egyesület szem előtt tartja a németországi waldensek és wallonok érdekeit is. Mutatja ezt azon körülmény, hogy jelen történeti munkájának jó harmadrésze az Ő történetöknek van szánva. S mondja azután, hogy az altonai gyülekezet, a stadei támogatásával jött létre, lassanként azonban túlszárnyalta az anyagyülekezetet. Már 1603-ban építettek templomot, 1619-ben pedig Altonahoz csatlakoztak a stadei hívek. Midőn 1645-ben templomuk tűzvész áldozata lett, kettőt építettek helyette Isteni tiszteleteiket felváltva francia és hollandi német nyelven tartották. A nantesi edictum felfüggesztése után a francia protestánsok nagy számmal sereglettek Altonába és itt csakhamar alapítottak külön francia gyülekezetet. 1830-ban az altonai ref. gyülekezetek végleg egyesültek egymással. A 2-ik füzetben Gümbel lelkipásztor megemlékezik a Billigheimban és környékén letelepült idegenekről. Még 1664-ben a billigheimi gyülekezet nagy része wallonokból állt; 1665-ben csatlakoztak waldensek, majd franciák és svájciak. Miután azonban a XVII. században a tagok nagy része Brandenburgba vándorolt, a gyülekezet 1770-ben végleg feloszlott. A 3-ik füzetben Cuno adja a frankenthali wallongyülekezet történetét. Szól a tagok jogairól, foglalkozásáról, említ egyes családneveket, elmondja, hogy a posztó-és szönyeggvártók tették a gyülekezet harmadrészét. A gyülekezet 1815-ben egyesült a német reform-gyülekezettel. A 4-ik füzet szól a hallei francia gyülekezetről. Mindenek előtt felsorolja a gyülekezet kisebb lelkészeit, elmondja küzdelmeit a németekkel. Említi azután az egyházfegyelmet, szegényügyet, a gyülekezetnek a német reformátusokhoz való viszonyát és végül a németekhez való csatlakozását (1809). Az 5. és 6-ik füzetben Kopp lelkész a perousei wald^ns-telep törtenetét írja meg kilenc fejezetben, vonzó és népies nyelven. Szól a gyülekezet alapításáról, életéről, küzdelmeiről, az egyházi rendről és végül a gyülekezetnek a német reformátusokkal való egybeolvadásáról. A 7. és 8-ik füzet szól a schaumburg-lippei grófoknak és Crégut lelkésznek a büekeburgi francia t.elen körül szerzett érdemeiről. Szól különösen a nagytehetségű és vasakaratú Crégut óriási munkásságáról és hatásáról. Ezzel kapcsolatban adja gyülekezettörténetét, mely 1749-ben egyesült a német reformátusokkal. A 9-ik füzet adja a dornholzhauseni waldens-telep történetét. Elmondja a waldensek bevándorlását, szól új hazájukban nyert jogaikról, isteni tiszteletükről, iskolaügyökről és végül leírja a gyülekezet nyomorát és önállóságáért való küzdelmeit. A 10-ik füzetben a nagy tudományú Bonin és Brandes lelkészek közölnek eredeti forrásokat Haliéból, Hamelnből és Bückeburgból. Ezekhez hozzá van még csatolva két már régebben kinyomatott, de nagyon kevéssé ismert forrás a magdeburgi levéltárból. Az Ev. ref. Blatter nyomán. Miiller Lajos. IRODALOM. ** »Krisztus az én életem* czím alatt Zábrák Dénes, soproni ág hitv. ev. lelkész egy egész évfolyam mitegy 80 egyházi beszédet ád ki és pedig 5—6 íves havi füzetekben. Az első füzet, mely négy ádventi és két karácsonyi beszédet tartalmaz, most hagyta el a sajtót. Előfizetési ár: a hét első füzetre, (I. kötet), mely az ünnepes egyházi félévet, ádventtől pünkösdig, öleli fel, 2 frt 50 kr., a további öt füzetre, (II. kötet) mely szent-háromság vasárnapjától adventig szóló, szintén evangéliumi perikopák felett tartott prédikációkat fog hozni, 2 frt. A kötetek végén konfirmációi és egyéb ünnepélyes alkalmakkor mondott beszédek is fognak megjelenni. A beszédekhez Karsay Sándor evang. püspök a következő ajánlatot írta: »Zábrák Dénes soproni evang. lelkésznek ezen evangéliumszerü és épületes egyházi beszédeit a lelkésztársak és hitrokonok buzgó pártoló figyelmébe melegen ajánlom.* E pártoló figyelmet lapunk útján is tisztelettel kéri a szerző! Előfizethetni a szerzőnél Sopronban. ** Szegedi Kis István élete s a Duna-Tiszamellék reformációja cím alatt Földváry László váchartyáni lelkész egy circa 15 ívre terjedő monográfiát fog kiadni, melyre előre is felhívjuk olvasóközönségünk figyelmét. Munkájának, mely karácson táján kerül a könyvpiacra, tartalomjegyzéke a következő: A) Szegedi K. István ifjúkora, tanulói s egyetemi pályája. Születéshelye és ideje. A Tiszamellék reformációja, s ennek pártfogói és munkásai. Sz. K. J. mint tanuló Lippán és Gyulán. Tanítóskodása ezen helyek valamelyikén, s a bécsi egyetemen megfordulása. Sz. K. ,1. a krakkói egyetemen mint tanuló és tanár. Krakkóból visszatérése a hazába; itteni működése a reformáció érdekében s aztán a wittenbergi egyetemre menetele. B) JReformácori működése a Tiszamelléken. Wittenbergből visszatérése s működése, első színhelyének megállapítása. Perusich Gáspár által Csanádról elüldöztetése. Gyulán tanítóskodása. Patóczi Ferenc, Gálszécsi J. Czegléden prédikátorkodása s mellesleg az iskolában tanítása. Bakonyi Albert. Nősülése. Czeglédről távozása után Bécsben s majd Makón megfordulása. Petrovics P. követei által meghivatása Temesvárra s ennek reformációja. A toronyi zsinatok. Szegedinek és társainak elüldöztetése Temesvárról s az itteni prot. egyház elpusztulása. Mező-Túron működése. Békésen tanítóskodása s ott Kis-Kampó martalócai által fogságba hurczoltatása. Megszabadulása és tiszántúli mükö: désének vége. C) Dunántúli működése. A reformáció Fejér