Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-19 / 16. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Százéves küzdelem a kassai református egyház megalakulásáért. 1550 — 1650. Irta Révész Kálmán, A Magyar Prot. írod. Társaság kiadványa. Budapest, 1894 1—103 lap. Magyar protestáns egyházaink között talán egynek sincs olyan viszontagságos története, mint a kassai református egyháznak s kevés van ma abban a szerencsés helyzetben, hogy okmányokra támaszkodva, híven feltudná tárni küzdelmes múltját. A kassai egyház ebben is különb a többinél, mert mint a régi Felsö-Magvarország fővárosához illik, levéltára megőrizte annak egyháztörténelmi emlékeit, s e részben a XVI. és XVII. századra vonatkozólag felette gazdag. Az a kiváló szerep, melyet Kassa a múltban vitt, vissza tükröződik az ottani protestáns egyházak történelmének lapjain is, s ez teszi fontossá, közérdekűvé azt. S ha ilyen, ne csudálkozzunk rajta, hogy a legutóbbi öt év alatt a Révész Kálmán munkája már a harmadik monografia e tárgyban, ám előre kimondjuk, legjobb társai között; mert jóllehet a Pajkoss Endre 1

és ifj. Kemény Kajos 2

tanulmányai külön-külön, szintén számot tevő alapos dolgozatok, de világosság, közérthetőség dolgában felettük áll, s szerencsésen oldja meg, egészíti ki azoknak hézagait Révész kötete. Kassán, Henkel János, Erdélyi Antal, Batízi András, Dévay Bíró Mátyás, Benczédi Székely István, Szegedi Gergely, Huszár Gál reformátorsága következtében, korán gyökeret vert a reformáció, s ha ezen díszes névsoron végig nézünk, oda jutunk, a honnan Révész, már mint biztos pontról kiindulhatott: a kálvini irányú reformáció határozott fellépéséhez, térfoglalásához, Kassa lakosai nagyobb részben német, tót és csak kisebb részben állván magyarokból, a reformáció lutheri irányát fogadták el. A törzsökös lakosság — a német — vitte a vezérszerepet a városban, s ez féltékeny gonddal vigyázott az igaz augustana confessio sérthetetlen megtartása felett. Magyar hitszónok mindig volt a városban s ezek a magyar lakossággal lélekben mind a kálvini irány követői voltak s 1550-en innen, már elkezdődik a küzdelem, a szervezkedni akaró kálvinizmus és az augastana confessiótól egy hajszálnyira eltérni nem akaró városi magistratus között. Ezt a szomorüan érdekes százéves küzdelmet tárgyalja Révész Kálmán történeti hűséggel, pártatlansággal, elfogulatlanul, s munkájának összbenyomása, a kiváló készültségű, az eseményeket tárgyilagosan elbeszélő, adatait az első forrásból merítő kitűnő történetírót árulja el, ki mindig szemei előtt tartja amaz igazságot: história est magistra vitae, testis temporum, lux veritates et nuntia vetustatis. Abban a százéves küzdelemben, melyet a kassai református egyház megalakulásáért vívott, az a szomorú tanúság tárul elénk, a mit fájdalom, hazai protestáns 1 A kassai helv. hitv. egyház megalakulásának története. Sárospatak, 1889. 123 lap. 2 A reformáció Kassán. Oklevéltárral. Kassa, 1891. 110 lap. egyházunk történetének megannyi lapja dokumentál: inter duos litigantes, tertius gaudet.. A kassai »testtel-lélekkel, mindhalálig erős lutheránus« városi magistratus, mely a testvér-felekezetnek nem engedett létezési jogosultságot kerítésein belől, s más vallását nem akart ismerni annak határai között : törvény erejével kényszeríttetett, hogy nemcsak a református, hanem a római katholikusoknak is tartozik templom, lelkészlak és iskolahelyet adni. Fogalmat nyújthat a városi tanács makacsságáról az, hogy még I. Rákóczi (lyörgy erdélyi fejedelemnek — pedig kapuit feltárta előtte — sem akarta megengedni, hogy olyan lelkipásztort tartson, a ki az úrvacsot'át kenyérrel szolgáltatja. Végre is az 1647. XIX. törvénycikknek kellett kimondani a kassai reformátusok szabad vallásgyakorlatát, templom, paplak, iskola számára az alkalmas helyet. De még ez sem volt elég. Kassa következetesen ellent állt még az országos törvénnyel szemben is, s az 1649. évi pozsonyi országgyűlésnek ismét foglalkozni kellett velük s a XII. t.-c. már büntetés terhe alatt kötelezte a várost, az alkalmas helyiségek kimutatására, mivel azonban ennek sem akartak engedni: magának az ország nádorának kellett a törvény végrehajtására Kassára kimenni. Az ekkor kimutatott helyen csakhamar felépült a református templom és iskola, de 22 év múlva elvették tőlünk és ekkor egy újabb százados üldözés és szenvedés következett reájuk, melynek leirását a derék szerző más alkalomra igéri. Nem tartozik ugyan a kassai egyház százéves küzdelmének történetéhez, de ha ennek keretén belől foglalkozhatott kimerítően a tisztelt szerző, a szikszói és debreczeni zsinatot hirdető levelek évszámának és napjának egyedül helyes és döntő meghatározásával, megállapításával : csak történettudásunkat vitte volna előbbre, ha szólt volna valamit arról a Károli Sebestyénről, a ki 1555. június 24. Óváron kelt levelében magát püspöknek irja (városi levéltár 1824/29. sz.). Kemény Lajos munkájának ismertetésekor felhívtam erre a kassai levéltárhoz közel levők figyelmét, de mindeddig nagy hallgatás volt reá a válasz. Most mikor egy Révészt kérek fel reá, hiszem, hogy meghallgattatom. Ismételve üdvözöljük Révész Kálmánt kitűnő munkájáért ; a kassai egyház, mely a XVII. században hiába keresett Dunántúl lelkészt, im egy Béky után itt találta fel azt, a kit a magyar protestáns egyháztörténeti irodalom örömmel vall magáénak, s mindenkor szívesen üdvözöl. Thúry Etele. BELFÖLD. A prot. országos árvaegyesület közgyűlése. Hazánk ez első és egyetlen országos jellegű árvanevelő prot. egyesülete április 11-én tartotta ez évi közgyűlését Budapesten, az evangélikusok Deák-téri dísztermé-