Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-19 / 16. szám

Elnök lett a kezdeményező Morvay Ferencz, alelnök Bosznai Sándor sellyei lelkész, pénztárnok Nagy Imre mecskei, jegyző SzÖllŐsy Antal szent-erzsébeti lelkész. A megalakulás után Bosznai Sándor sellyei lelkész olvasta fel »Mit kell tennünk* című eszmékben gazdag szép értekezését, melyben megmaradásunk főfeltételeként a minden téren és teljes buzgalommal teljesítendő evangelizációt tűzi ki főcélul és teendőül. Ezután elnök Morvay Ferencz olvassa fel nagy műgonddal kidolgozott értekezését az »affiliáció*-ról, melyben az affiliáció eszméjének úgy elméleti mint gyakorlati oldalát nagy és sok tanulmányra valló alapossággal fejtegeti. (A felolvasásokat készséggel közli e Lap szerkesztője.) A nagy elismerés, éljenzéssel fogadott értekezések után Dányi Gábor esperes úr indítványt terjeszt elő, hogy e szép értekezés kinyomattassék, minden egyes tagnak megküldetvén, az őszi értekezlet első főtárgyául tűzessék ki, hogy azt mindenki jól megismervén alapos eszmecsere tárgyát képezhesse. Az indítvány nagy lelkesedéssel találkozik, de részint a kezdet nehézségére, részint meg abból folyó nagy szegénységünkre való hivatkozással el kellene e fontos eszmét ejtenünk, midőn feláll a protestáns hitbuzgóságáról ismeretes, minden nagy és nemesért lelkesedő Fazekas Sándor egyházmegyei tanácsbiró úr és azon nemes ajánlatot teszi, hogy ő hajlandó emez értekezést saját költségén kinyomatni. Az értekezlet Fazekas Sándornak e szép áldozatkészségeért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Első értekezletünk ezzel véget ért, előbb a jövő őszi értekezlet helyéül Szent-Lőrinczet tűzvén ki. Ezzel véget ér az én rövid ismertetésem is, de nem állhatom meg, hogy midőn zsinatunk és dunamelléki egyházkerületünk is szükségesnek tartja az egyházi értekezletek megalkotását, fel ne emeljem még egyszer igénytelen szómat és ne kiáltsam: Ti, kiket őrállóul rendelt az Úr, vigyázzatok! Az idő int! Serkenjetek tel! Siessetek nemcsak a lelkészi, hanem a tágabb értelemben vett egyházi értekezleteket is megalkotni. Szent-Erzsébet, 1894. ápril hó 12-én. Szőllösy Antal, ev. ref. lelkész. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) II. A fejedelem megbízásai. Alvinczi betegsége. A fejedelem Kassán lakadalmazik Brandenburgi Katával s megadományozza Alvinezit a hutkai malommal. Újabb hadi mozgalmak. A lőcsei béke. A fejedelem által tervezett erdélyi akadémiára kiszemelt tanárok 1625-1626. Míg a Budeussal való viszály tartott, sem hagyta félben Alvinczi politikai s egyéb misszióit, melyeket Bethlen Gábor fejedelem bizott reá. Ezt igazolják a fejedelem levelei Alvinczihoz. Igy a fejedelemnek 1625. június 17. kelt leveléből 1 tudjuk, hogy Alvinczi gondoskodott Szcnczi Mihályról. ki talán a fejedelem alumusa, vagy megbízottja volt, valami ügyben, hogy a somogyiakat Abaújban, háborgatják, (talán vallásuk miatt), kiknek megvédelmezését a fejedelem a kassai generálisnak komolyan megparancsolta. 1625. június 26. kelt levelében Veichardus Scultetus udvari orvos nejét s családját bizza Alvinczi gondjaira a fejedelem és kéri: hogy míg a nevezett orvos a fejedelem ügyében a német birodalomban jár., ezeknek legyen gondviselőjük Kassán.2 1626. január 9. ismét egy bizalmas levelet kap Alvinczi a fejedelemtől, mely 1625. január 5. kelt s melyben elpanaszolja a fejedelem, hogy a külső udvarokhoz s különösen Berlinbe küldött Jevelei s ajándékai Tokajnál a Tiszába merültek. Az 'ügyetlen révészek felborították a csolnakot s maga a fejedelem postája Czakő Mihály is a vízbe veszett. Á fejedelem úgy rendelkezett, hogy ha feltalálja a vízben a leveleket, Kassára vigyék s onnan továbbítsák Alvincziék »németül tudó igaz ember« által ; de minthogy lehetséges, hogy a vízbe hullt levelek nem kerülnek elő : újakat is íratott a fejedelem, Alvinczira bizván, hogy vagy a fejedelem postáját küldje tovább a Németbirodalomba egy németül tudó igaz emberrel; vagy mást, a kik aztán éjjel-nappal menve, a fejedelem előre küldött komornyikjának kézbesítsék. Tudatja azon hírt is, mely szerint az új palatínust (a tőle elpártolt Thurzó Szaniszlót), megölték volna, »az a kit felettébb nem sajnálna*. Fölkéri azután Alvinezit, hogy a kassai fejedelmi szállást nézze meg s tudósítsa, ha vájjon rendelkezéseit megtartották-e? Tudósítást kér a kassai piacról is és biztosítja Alvinczi útján a felső-magyarországi statusokat, hogy a részére szállítandó élésért, tisztességesen meg fog fizetni Kassán. Végül 1626. február 7-kére Kassára ígérkezik.3 Ugyancsak e tájon kelt leveléből a fejedelemnek, megtudjuk, azt is, hogy Alvinczi ez idotájt nehéz beteg volt; de a miből szerencsésen felüdült, mely felett őszintén örvend a fejedelem. E levél különben híreket is közöl; Alvinczivel jelesül, hogy a császár minden követ megmegmozditott a választó fejedelemnél (Berlinben), hogy a fejedelem »favorát elbontsák* ; hogy a fejedelem jegyese nyilvánosan vallást tett az ordhodox (református) hitről és úr vacsorázott stb.4 A fejedelem csakugyan eljött Kassára, hol kissé megkésett lakadalmát ünnepelte Brandenburgi Katalinnal. A menyasszony ugyanis útközben himlős lett s ez késleltette beérkezését. 1626. március 2-kán azonban még is megtartatott a lakodalom Kassán, addig nem látott pompával.5 Mielőtt pedig a fejedelmi pár Kassáról, székhelyére Erdélybe távozott volna: 1626. március 9-kén a hűséges tanácsost Alvinczi Pétert, a hutkai malommal s némi jószággal adományozta meg a fejedelem a Hernád mellett »indíttatva — mondja az adomány — levélben a fejedelem, azon különös kegyelet és jótékonyság által, melylyel mi az egyházi személyek iránt viseltetünk s a mikkel az egyházi személyeket jutalmazzunk; indíttatva különösen tiszteletes Alvinczi Péternek a kassai magyarok első lelkipásztorának. az Isten igéje szolgájának, a mi őszintén kedvelt hívünknek többféle érdemei, erényei és lelki tulaj-1 Szilágyi S. »Bethlen G. és a kassai pap*. 18 — 19 lap. 2 Szilágyi S. » Bethlen G. és a kassai pap.« 18—19. lap. (Eredetije gyulafehérvári káptalani levéltárban stb.) 3 Bethlen G. polit. levelei. 415—416. lap. Ered. Gyulafehér várott. i Sárospataki füzetek 1860-ik folyam 551. lap. 5 Szilágyi S. »Bethlen G. életrajza* 24. lap stb.