Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-15 / 11. szám
ceg levágatta a fejedelemnek 15 tanuló diákját, (rendesen 10-et tartott), s a fejedelem sziléziai prefectusát elfogatta. E hír folytán, a fejedelem március 23. Tokajból figyelmezteti Pázmányt, hogy ne rontsák meg a nikolsburgi békét.1 E hír azonban hazug volt. Maga tudatja ezt Alvinczi a fejedelemmel március 23-áról; »mert szorgalmatosan tudakozván felőle, semmit azon nyomon nem hallhatott* a diákok megöléséről; sőt a Schellendorf — talán a sziléziai prefektus — uram felől való hír is híjába-való lehetett* egy Lőcséről hozzáérkezett levél szerint, melynek írója épen azt írja atyjának március 15-kéről, hogy ő az opuliai prefectussal van«. Tudatja Alvinczi azt is a fejedelemmel, hogy Kassa környékén valami »kozák hírt és némely úr felől való pártütést is kezdenek hintegetni. De mindez irigységből és oly embertől származik, kitől effélének nem kellene származnia. Közben jár a fejedelemnél bizonyos számkivetett herceg szabadsága érdekében s kéri: »a nagy Istenért kegyelmes uram eddig való dicséretes gratiáját, melynek a keresztyénség közt örök emlékezetlel és magasztalással való híre elterjedett, felséged continuálja rajta ... Az herceg is az szolgálatra, ha kívántatik, alkalmatosabb leszen«. Ugyan e levele utóiratában jelenti, ho*y — a mint a fejedelem parancsolta volt, (iönczről visszaírt Kassára Rőthi Orbánnak, az egyik kapitánynak, hogy a fejedelem újabb parancsa érkeztéig, a fejedelem helyőrségei ki ne szálljanak; de e közben a fejedelemnek egy Kassán kibocsátott parancsával Móricz Márton Tornába érkezvén, a fejedelem gyalogjai meggondolatlanul kijöttek onnan, mire az Kátai Ferencznek minden javait elfoglalta, gyalogit kiűzte és a fejedelemmel együtt Alvincziékat mindnyájokat szidalmazta. Kátait végre a papi székre (szent széknek nem mondhatja), idézte, a miért ez a fejedelem őrségét Torna várába befogadta. Most Alvinczi alázatosan könyörög a fejedelemnek: legyen tekintettel Kátai Ferenczre, hogy tessék meg, miszerint »az igaz emberek nem árnyékhoz kapnak, midőn ő felsége fejedelmi köntöséhez ragaszkodnak*.2 A fejedelem nem is hagyta el híveit; sőt e napokban 1622. április 28. adott parancsot Kassának, hogy azon ötszász aranyforintot is, melyet Bocskay István fejedelem Alvinczi Péternek végrendeletileg hagyott, megtekintvén mellette való hűséges szolgálatját, Izdenczv Istvánnétól, a Bocskay Miklósné adósától foglalja le és Alvinczinak szolgáltassa ki, több fejedelmi parancsot nem várva.3 III. A fejedelem újabb tervezgetései. Megkéri Cecília Renátát s ajánlatot tesz a török ellen; de visszautasítják. Utasításokat küld Alvinczinak. Harcra kél újból II Ferdinánd ellen. Már az előzőkből is látható, hogy a nikolsburgi békét nem szándékoztak megtartani. A fejedelem többet óhajtott kivinni — s mint Alvinczihez irott leveleiből láttuk — a mit kivitt, azt is magyar szövetségesei ellenére vitte ki. De híre járt annak is, hogy II. Ferdinánd csak fegyverszünetnek tekinti a békét. 4 Maga Bethlen is jól tudta ezt s nem egy könynyen hagyott, fel terveivel s az európai viszonyok kedvező alakulásától várta az alkalmas percet, melyben a félbenhagyott dolgot bevé-1 Szilágvi Sándor »Bethlen Gábor politikai levelei 1879.« 378-379 lap. " 2 Szilágyi Sándor »Bethlen Gábor és a kassai pap*. (Magyar prot. egyh. tört. monographiák) 13—14 lap. 3 Történelmi tár. 1886. foly. 414 lap. Eredetije Kassán. 4 Fraknói Vilmos »Pázmánv Péter*. (M. tört. életrajzok) 387. lap. gezhesse Azok a küldföldi vendégek — kik a fejedelemasszony temetésén jelen voltak — szintén e célra szolgáltak. A porta maga hajlandó lett volna a fejedelem terveit előmozdítani s ezt tudva küldte a fejedelem Stambulba a cseh mozgalmak egyik fejét gróf Thurnt — míg Kassán Alvinczi — állott résen. Különös előszeretettel szokták ezt a fejedelem és hívei szemére vetni; de midőn a fejedelem tökéletesen ismerte a bécsi kormányt s tudta, hogy sem az, sem főpapjai nem fognak a dolgok új rendébe beletörődni: csak saját biztonsága felett őrködött, midőn készült egy újabb támadásra, nehogy megelőztessék. Pedig a fejedelemnek voltak békés szándékai s a ki megadta az okot az újabb támadásra, az épen II. Ferdinánd és kormánya volt. 1622. ápril 3-kára országgyűlést hirdetett ugyan II. Ferdinánd Sopronba; de azt fegyvererővel környezetten akarta megnyitni; a rendek ellenben kérték, ne fenyegesse katonasággal az országot. Pázmány maga a katonaságból keveset és a magyarok iránt való bizodalomból sokat, tanácsolt 11. Ferdinándnak s e mellett nádori méltóságot igért Thurzó Szaniszlónak és kiváltatta tőle 15 ezer tallérért a thuróczi prépostság jószágait. Az országgyűlés május közepén megnyílt, de a nikolsburgi béke nem minden pontját hajtotta végre; sőt a Bethlen által tett jószágadományozásokat érvényteleneknek jelentette ki s csakugyan e körülmény volt az, melyen alapultak a szakadásra vezető előleges tárgyalások. Thurzó Szaniszlót az igaz, nádorrá tették; de ezzel a protestánsok mit sem nyertek: mert az országgyűlés épen a katholikusoknak kedvezett. 1 A fejedelem még kísérletet tett a békére, sőt szövetségre. Sógora — az auszlriakus — Károlyi Mihály által üzent Eszterházynak — 1623. tavaszán — hogy eszközölje ki II. Ferdinándnál: hogy ez leánya Cecília Benata kezét adja neki; az örökös tartományokban duló zavarokat méltányos engedmények által csendesítse le s ekkor forduljanak közösen a török ellen, és szabadítsák fel Magyarország elfoglalt részeit. Ő kész elvállalni a fővezérséget. A fejedelemnek Magyarország felszabadításaért és egyesítéseért semmi ár sem lett volna nagy; de Eszterházy és ura kifogtak ez egyszer a fejedelmen. Ők csak időt akartak nyerni, hogy a fejedelem a kedvező alkalmat elszalaszsza. Rávették, hogy a sérelmek tárgyalásába egyezzék bele s mind a két fél el is küldé követeit Reszterczebányára.2 Alvinczi ez alatt többször érintkezett a fejedelemmel. Ennek 1623. juni 28-kán Kolozsvárit kelt válaszából látjuk, hogy fejedelme s hazája érdekei felett folyton őrködött s junius közepén is körülményesen Írhatott a fejedelemnek a felső-magyarországi s különösebben a kassai dolgokról. Rizonyosan valamelyik felső-magyarországi erődbe idegen őrséget fogadtak be, mit a fejedelem kárhoztatott. Azon is nem kevésbé bosszankodott a fejedelem, hogy Kassa városa poltura pénzzel fizetett s most a kihirdetett értékben nem akarják elvenni; ellenben Korláth, a fejedelem kassai kapitánya, lágyan viselte magát szemben az engedetlenekkel. Ezek feletti bosszankodását tudatja a fejedelem s ugyanekkor írja Alvinczinak, hogy »a császár (II. Ferdinánd király) internuntiusi tegnap (1623. juni 27-kén,) vontattak be s ma (juni 28.) audienciájok is volt, minden dolgok fallatia, procrastinatio ; a mint jöttenek, úgy expediáltatnak; itt is reátalálnak*. Végül Széehy Györgyöt 1 Fraknói V. ^Pázmány P. életrajza* ÍM. tört. életrajzok) 138. lap. 2 Szilágyi Sándor »Bethlen Gábor életrajza*.
