Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-15 / 11. szám

REGISEGEK. Rövid észrevételek a »Horváth Márk életképe kiegészítéséhez* eímű cikkre. A magyar told. s közelebb különösen a Dunamellék reformációjának egész korszakát mai napság is nagyon sűrű homály takarja, s a homályos múltnak inkább csak sejtett mint ismert alakjai azok, kiket pártfogókkinf emlegetünk. Perényi Péterről beszéli egyház-történelmünk, hogy Siklós és környékének reformálását ő eszközöltetie Siklósi Mihály által: Horváth Márk neve után pedig rendesen oda teszi a »Szegedi Kis István nagy párt fogója« jelzőt. De hogy mikor, mikép és minő körülmények közt történt Siklós reformálása Perényi szárnyai alatt Siklósi által? s mennyiben pártfogolta Horváth Márk Szegedi K. Istvánt ? erről alig, amarról pedig egyáltalában nem beszélnek az írások. E tapasztalat folytán. Szegedi Kis István életrajza s a baranyai reformáció története megírása közben egyik fő feladatomul tekintem Perényi Péter és Horváth Márk alakjának a sűrű homály ködéből kiemelését, s a baranyai reformáció keretében lehető világosságban szem elé állítását. A kitűzött feladatnak kellő megoldása nem könnyű munka még kedvező körülmények közt is, sokszorosan nehéz pedig az én helyzetemben, s ugyanazért mély hálára kötelezve érzem magamat mindazok iránt, kik szerény törekvésemet becses figyelmükre méltatva, a mult idők ama nagy férfiai alakjainak kidomboríthatásához egy-egy jellemző vonást szolgáltatnak. Közelebb a Szepesség múltjának szorgalmas és híva tott derítgetője Wéber Samu bélai lelkész úr volt szíves segítségemre jönni Horváth Márk életképét kiegészítő adataival. s csak a kölcsön tartozást fizetem vissza, midőn cikkjének egyes pontjaira megteszem észrevételeimet. Teszem pedig ezt annyival inkább, mert tudom, hogy már hosszabb idő óta nagy buzgalommal gyűjti egy nagy érdekű munkához, a Szepesség reformációjának a lutheri irányban megállapítása körül kiváló szerepet vitt Horváth Gergely életrajza megírásához az adatokat, s annálfogva hiszem, hogy észrevételeim közlésével némi szolgálatot teszek. Mindenekelőtt Horváth Márk és utódi ősi nevéhez szólok. Wéber Samu Starsithnak írja. Sajtó hibának tartanám. ha újra és újra ismételve nem látnám; de így tévedésnek kell mondanom. Az 1590 utáni években oly hévvel folyt »Ubiquitás« fölötti viták alkalmával a Horváth Gergely mellett és ellen tollat fogott írók: Scultéti Szeverin, Grawer Albert és kézsmárki kálvinista Lám Sebestyén megjelent műveikben Stansithnak és Stansitznak irják. Így találjuk a későbbi oklevelekben is. Jelesen — hogy csak egyet említsek — azon okmányban, melyben Markusfalvi Máriássy János leányának Sofiának Horváth Balthazár fiával Markóval egybekelése alkalmával elősorolja és biztosítja a hozománynak tárgyait, mind a szövegben, mind az aláírásnál Stansithot olvashatunk. * Horváth Márk második felesége nem Róth, hanem Bóth Erzsébet, Bakith Pál özvegye — volt. A bajnai Bóthok Somogymegyében birták Szent-György várát, s közülük többen horvát és tót országi bánok voltak. De elágaztak a Tisza vidékére is, és ott szinté voltak birtokaik. Ismét érthető, hogy a Ferdinánd király dicatora Földvári István összeírásában Horváth Márk özvegye úgy említtetik, mint a zarándmegyei Elek. Újfalu, Gyula Varsány, Fajdos. Karancs és Nagy-Somos úrnője. Horváth Márknak csak egy nővére volt: Ilona, Vojkovics Gergelyné. Az a Horváth Márton, ki 1556-ban vele vitézkedett Szigetváron, nem volt testvére, sőt talán még rokona sem, mert magát Martinus Horváth de Köztanieha-nak írja. Végül pedig a mi azt illeti, hogy a szigetvári katonák mi célból jelentek meg Kálmáncsehiben. ezt a maga helyén bőven el fogom mondani; előbb azonban bevárom, hogy mit rejt magában a nagy-őri »Zigetiana« feliratú fasciculus. Földváry László Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) \ ... II. Alvinczi a temetés után alamizsnát oszt; tudós tanárokat szerez külföldről s alumnusokat küld akadémiákra. \ \Midő Alvinczi visszatért a fejedelemasszony temetéséről,--kiosztotta azon 100 frtot a kassai ispotályban levő szegények között, melyet a fejedelemasszony az ő »alamizsnáIkodó Tábithája*. a többi között a kassai szegényeknek is hagyott s melyet a fejedelmi prefectus Bélavári Dávid adott kezéhez. 1 Majd a fejedelmet segité a közmívelődés előmozdításában. üpitz Márton-kora kiváló költője, mintegy előkészítőül azon akadémiához, melyet a fejedelem Erdélyben fel akart, állítani, már Gyulafehérváron volt s úgy látszik, a többi külföldi jeles tanárok beédesgetésében, valamint, a magyar alumnusok külföldi akadémiákra juttatásában Alvinczi volt a közvetítő. Igy még 1623. nyarán tudósítja a fejedelmet, hogy két professor ismét érkezett Kassása, A fejedelem aztán megparancsolta Bélavárinak a prefektusnak, hogy Tokaj, Debreczen. és Váradig küldje őket, a honnan a fejedelem salvus conductusa mellett bemehetnek; de Alvinczit is kéri (aug. 31-én kelt levelében) hogy »legyen szorgalmatos gondviseléssel azoknak hozzá beküldésekben.* 2 A külföld tudósaival is — úgy látszik — Alvinczi tartotta fenn a fejedelem összeköttetését s szerepelt bizonyosan nem egy politikai természetű dologban is. A külföldre küldött, vagy onnan megtérő alumnusok. hírekkel tartották, melyeket aztán sietett a fejedelemmel közleni. A fejedelem 1623. tavaszán Kassán járt, mert onnan ír 1623. március 3-án Thurzó Szaniszló nádornak stb. Hihetőleg ekkor jött ama rossz hír is, hogy Károly főher* Lásd Nagy-Őri levéltár. 1 Bethlen G. 1622. jut. 29. Fogarasból levele. Eredetije az orsz. levéltár gv-fehérvári oszt. 2 Bethlen G. polit. levelei 1879.