Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-28 / 26. szám

azaz. hogy nincsenek-e másnak elkötelezve; b) kérdezé a felek »egymáshoz szeretetből való szabad akaratját». Ezután a hitletétel — az eskü —- következett. Majd letérdepeltette őket és rövid imádságot mondott velük házas életük boldogságáért. Ugyancsak 1632-ben jött ki egy régibb műve is a >Quadragesima vasárnapra tartozó szent Evangyéliumnak Magyarázattya, Hét Predikáczió szerént; melyből megtetszik, az kisértet miben álljon, az böjtnek igaz értelme mi légyen és az angyali szolgálatról mit kelljen érteni. Rövid tanúságokkal traktáltatott Kassán Alvinczi Péter pap által Anno 1628. közönségesen kinyomatott A. 1632. Cassoviae«. Ajánlva van az tekintetes és nagyságos Telegdi Anna asszonynak, Bedeghi Nyári István szabados zászlós űr, szentelt vitéz, szabolcsvármegyei főispán, kir. tanácsos és komornyik kegyes házastársának, Isten ekklézsiája dajkájának stb. Azért ajánlja pedig Alvinczi e művét Nyárinénak; mert az Isten szent igéjében gyönyörködik ; külső országokban jó indulatű ifjakat nevel, hogy jószágait papokkal és tanítókkal elláthassa; Kassán egy halotti prédikációt az utcán meghallgatott, a miért a nép nem kevéssé dicsérte. »Isteni kegyes indulat ez, mint a Mártháé és Máriáé: munkájával is óhajtja hiressé tenni Alvinczi Péter pap«. A confessionalis versengés azonban még most sem szünetelt Kassán. A szigorú lutheranismusboz ragaszkodó uralkodó párt 1632-ben egy új articulust iktatott a városi statútumok közé, mely így hangzik: »Minthogy egy ecclesiában vagyunk itt az királyi szabad városban, szükséges, hogy egy cerimoniákkal is éljünk mindnyájan, mire hittel is köteleztük magunkat — az város igazságát felváltván. Azért azt akarja a nemes község, hogy minden concivis ember ahoz tartsa magát és a szerint éljen vele. A ki pedig különben cselekednék: biró úr és a nemes tanács érdeme szerint megbüntesse*.1

E szigor csak ellenhatást szült. A kassai magyaroknak a calvinismushoz vonzódott a a lelke. Alvinczi káplánjai sem tárták meg e szabályt, kenyérrel oszták az űrvacsorát; a nép pedig falvakra járt űrvacsorázni, mintsem ostyát vegyen. Alvinczi végre — mintha érezte volna, hogy reá nézve is közéig a vég — prédikációi kiadásán fáradozott. Meg is jelentek ezek következő cím alatt: »Postilla azaz: egymás után következő prédikácziók az úrnapi szent evangyéliomok szerint, rövid magyarázatokkal, meiyek a nemes szabad királyi városban Kassában prédikáltattak Alvinczi Péter pap által. És mostan kinyomattak ő maga gondviselése által Kassán, Schultz Dánielné Tipographiájában. MDCXXXIII*. Kis 4-rét. Ajánlva van ez is Telegdi Anna asszonynak, Bedeghi Nyári Istvánnénak stb. mint kegyes patronájának. Minthogy — a német szó-beszéd szerint, — minden ígéret adóssággá válik: Alvinczi pedig azt igérte »Quadragesima vasárnapi predicatioinak* ajánló-levelében, hogy nevét még egy munkája által hiressé teendi. Ez okból V. Károly császárnak VII. Kelemen pápához 1527-ben irott levelét akarta lefordítani; de ez rövid Írásnak tetszett ígéretéhez képest. Azután Methodiusnak Tyrus város püspökének írása akadt szemébe... Végre is a világi elmúlandó dolgokat félretevén, kezébe vevé hivatala szerint való sz. munkáját és a mit egy esztendő forgásában a nemes kassai magyar ekklézsiában predikála egybeszedegetvén, egy könyvecskében ajánlja Nyárinénak — remélvén, hogy miután az Isten igéjének hallgatásában és olvasásában gyönyörködik, nem lesz munkája kedvetlen; annyival 1 Kassa város levéltárából, (Pajkos Endre úr közleménye.) inkább: mert»magyar nyelvünkön felettébb szűken vannak a könyvek*. (1633-ban.) A 3-ik számozatlan levél 2-ik lapján »a kegyes olvasóhoz« intézett élőbeszédben felállítja és fejtegeti azon tételt, hogy az anyaszentegyházat szó és írás által kell építeni. Ó ennek megfelelőleg »a mi eddig szózat által lött, irás szerint« is kiadja. Ennélfogva az ő praelatmának Ssepsi Mihály abauj-tornavármegyei (ref.) esperes censuraja és több atyjafiai (lelkésztársai) kérése után kiadja prédikációit. Minthogy pedig az ellenkező atyafiak kezébe is fog kerülni munkája, kik az evangélium sáfárit a többek közt azzal böcsmérlik, hogy nincs igaz hivataluk a papi tisztre, azt bizonyítja be az előbeszéd folyamán, hogy mind Luthernek, mind Calvinnak volt igazi hivataluk a papi tisztre s ezek után successive van az evangélium sáfárinak s igy neki is. A 10-ik számozatlan levelen »a könyvnek rendiről való intés* jő. Eszerint: Minthogy Ágoston doctor, minden üdvezülendő főbölcsességét kettőben t. i. Istennek és önmagának ismeretében helyeztette: ennélfogva a régi jámborok az egész esztendőre úgy rendelték el vasárnaponként az evangéliumokat, hogy azok Istenről és azután az emberekről szolgáltassanak tanúságot és ezért »Post-IIla<-nak, azaz amazok után valónak nevezték. Ezt követi Alvinczi is. E »Postillák« I. kötete 43 egyházi beszédet tartalmaz s a 705-ik lappal végződik. 1634-ben azonban kijött a II. kötete is. A 11. kötet címe ez: »Következik Az Postillának Második Része, Melyben foglaltatnak az Nyári Predicatiok Szent Háromság vasárnaptól fogva Advent első Vasárnapig. Nomtattatott Schultz Dánielné Tipographiájában. MDCXXXIV.« 4-rét 549. lap. A második kötet szintén gróf Telegdi Annának, Bedeghi Nyári Istvánnénak van ajánlva s 27 prédikációt, a kettő együtt 70 egyházi beszédet tartalmaz.., • E prédikációkban Avinczi erőteljes magyar nyelven beszél. Sem Luthert, sem Kálvint nem idézi, hanem a sz.-írást, hogy igazolja, miszerint egyháza és tanítása egyenesen bibliai alapon áll. Különös gondot fordít az apostoli és egyházi atyák tanításaira is, hogy kimutassa: miszerint azok tanításaival a protestáns egyház megegyezik. Idézeteit latin és magyar nyelven teszi; a lap-széleken a helyet (fejezet, vers stb.) följegyzi. A Bibliából — ügy látszik — közvetlen fordít s a kanonikus könyveken kívül az apokriph Syrach könyvét is idézi. Postilláiban egyre véd és támad s túlnyomó a polemikus tartalom, bár néhol csak egy-két szóval ad polemikus irányának kifejezést. Polemikus vonatkozású 40 prédikációja és csak 30 nem az. Alig jelentek meg mondhatni a »Postillák« — megjelent Kassa városának gyászra hívogató körlevele is a szomszéd városokhoz... Istennek »a nagy hatalmú úrnak decretumaból, az mi nemes, becsületes lelkitanítónk, kegyes pásztorunk — mond a város — az néhai tiszteletes Alvinczi Péter urunk, szerelmes házastársának, fiainak s neveletlen unokájának nagy keserűségekre s minekünk elfelejthetetlen sóhajtásunkra, die 22 mensis Novembris ezen ő változás alá vettetett életét, az örökkévaló és állandó élettel elcserélte. Elvétetett ez mi ecclesiánknak fővezére és Istenünk nyájának hűséges pásztora, városunknak érdemes tanácsosa, az isteni tiszteletnek szerény gyakorlója, az ki mind értelemre nézve, nemcsak itt ez mi helyünkben, hanem még idegen helyekben is dicséretes hirrel s névvel tündöklött. Bizony elhagyva az mi városunknak ékessége, ecclésiánknak bástyája, megért tanácsságának mivolta ... De mivel az Istenünk jóvoltának és decretumá-