Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-29 / 13. szám
Abban én azt állítottam, s ma is abban a meggyőződésben vagyok, hogy nem helyes egyházunkat Kálvinról kálvinistának nevezni; sőt bár régi törvényeinkben helvét hitvallásúnak neveztetik, az evangéliom szerint reformált egyház elnevezést helyesebbnek tartom. Megerősíti meggyőződésemet az, hogy az evangéliom szerint reformált egyház elnevezés jelenben már országszerte szokássá lett; sőt egyházi törvényeink is ezen cím alatt erősíttettek meg. Nem bírja tehát meggyőződésemet azon indítvány, melylyel Nagy Sándor úr e Lap 7-ik számában, az egyöntetűség kedvéért, a helvét hitvallású jelző használását hozza javaslatba; mint olyant, mely a többi mellőzésével egyedül illeti egyházunkat. Bármely elnevezésnél azt kell figyelembe venni, hogy az elnevezés hű kinyomata legyen azon ténynek, mely által azt az ellennézetűek előtt feltüntetni kívánjuk, vagyis: akkor jó, ha a főtényt magába foglalja, melyre vonatkozik. A reformáció tényénél alap az evangélium, mert annak alapján tisztíttatott meg az egyház az emberi találmányoktól. Ezt a tényt tehát legjobban felmutatja ezen elnevezés: evangélium szerint reformált. Ez a főtényt, a vallástisztítást egyenesen szemem elé tárja. A reformáció folytán megalakult vallásfelekezet világtörténelmi esemény gyümölcse, s mint ilyent a dicsőség sugárai özönlik körül; de e dicsfény veszít értékéből, elhalványulnak sugárai, ha a dicsőség szerte lövellett sugárai gyúpontjából halandó embert tekintünk. A reformációban Isten szelleme nyilatkozott, s a reformátor csak eszköze vala a szellem munkásságának, s méltó kegyelettel említendő, mert reá illenek e szavak: »az igaznak emlékezete áldott«; de midőn előttünk áll az evangélium örök erőforrása, mely a reformáció által közkincsünkké vált: vallásfelekezetünk jelzőjét úgy kell választanunk, hogy az a reformációban nyilatkozott Istenszellem munkásságát azonnal előnkbe tárja, ez pedig az »evangélium szerint reformált* jelzőnek használása. Ennekfolytán a Kálvinról való elnevezésnek nem vagyok barátja. Még kevésbbé lehetek annak barátja, hogy egyházunk »Helvét Hitvallású*-nak neveztessék. Igaz ugyan hogy a symbolikus könyvek mindig a hivatalosan megállapított hitcikkeket tartalmazzák; de az evangéliumi protestantizmus elvei szerint a hitcikkek nem mind örökérvényűek, mert az evangélium világánál a kutató ész figyelve az Apostol ezen szavaira : »mindeneket megpróbáljatok, a mi jó azt megtartsátok*, vizsgálata tárgyává teszi azokat, s lehet, hogy olyanokat fedez fel bennök, melyek az evangéliumi örök igazságokat nem híven és nem a jelenkor szükségeinek megfelelő módon fejezik ki. Ez megtörténhet most is, s az idők távolában is; de annak szükségessége soha nem fog bekövetkezni, hogy az egyház az evangéliumról, mint egyedüli fundamentumáról, valaha letérjen, mert más fundamentumot senki sem vethet azonkívül, mely egyszer vettetett. De nincs is arra szükség, hogy egy egyház, melynek természetes címe az >evangélium szerint reformált*, az idő, és viszonyok szerint változó konfessziót tartson címerének, mert legalaposabb, a történeti múltból származott, mindent kizáró címe ez: ^evangéliom szerint reformált egyház«. A többi csak mellékes, magyarázatot igénylő elnevezés, s a történelemben járatlant minden nyomon zavarba ejti, pedig minden jelzőnél, annak kell a főcélnak lenni, hogy az elnevezés által még a kevésbé mívelt egyháztag is mintegy kézen fogva vezéreltessék a főt.énynek. vagyis, a reformáció áldott munkájának magából az elnevezésből való megértésére. Különben ha azt hallja tőlünk most, hogy ő evangélium szerint reformált, majd hogy kálvinista, ismét hogy helvét hitvallású egyház híve: zavara nőttön nő és ások elnevezés közül egyiket sem érti meg, de megérti azt, ha az elnevezés egyenesen az evangéliumot juttatja eszébe, s már az első szó az evangéliumra vezeti. A reformáció azon új szellemet árasztó áldásos tény, mely az evangéliumot eredeti tisztaságában adta kezünkbe s a vallás-erkölcsi és egyházi életet annak erejével ujjá teremtette; ennek folytán azt a címet óhajtom én látni egyházunk homlokán, mely egyenesen, minden magyarázat nélkül a reformáció nagy munkáját juttatja eszembe, ez pedig az: ^evangélium szerint reformált*, elnevezés. Ezt a címet óhajtom, hogy ragyogjon templomaink homlokán, mert ennek erejéből ragyogja körül egyházunkat a hír, név, dicsőség fénysugára. Molnár Sámuel, ref. lelkész. ISKOLAÜGY. A népoktatás állapota hazánkban. III. A tankötelesek és iskolába járók. Az 1891/92-ik tanévre foganatosított községi összeírás szerint Magyarország 15.162,988 lakosa között a 6—14 éves tanköteles gyermekek száma 2.670,095, vagyis 100 lakosra 17• 6í°/o• tankötelesek közül, az ország lakosságával szemben 14'31 % arányában 2.169,692 gyermek taníttatott; vagyis minden 1000 közül 812'6%- Oktatásban nem részesült 500,403 gyermek. Egy év alatt a tankötelesek száma H°/0 -al, vagyis 78,71.9-zel az iskolába járóké 2 46%-el, vagyis 52,110-zel szaporodott. A 2.670,095 tanköteles között volt: 1) fiú . . 1.362.823, az összlakók 8'99%-a 2) 'leány. 1.307,272 » » 8"62 » Tényleg iskolába járt: 1) fiú 1.168,717 . . . 85'75%-a 2) leány 1.000,974 . . . 76"57 > 6-12 éves fiú. . 987.007 . . . 88*79 » » leány 956,070 . . . 82"25 » 12—15 éves fiú . 375,816 ... 77 76 » » leány 351,202 . . . 60-62 > Iskolába nem járt 6—12 éves fiú = 110.552. leány — 168.018; 12-15 éves fiú =•• 83,553, leány = 138,280. Vallás felekezetek szerint: Tanköteles Iskolába járó 1) róm. kath. 1.314.943 1.154,024 87 76% 2) görög kath. 276,736 173,516 61 61 »
