Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-08 / 6. szám

egységét mutatja; a hit minden vallással közös, mert ha hiányzik: nincs vallás; jelen van a fetisismusban, mint a keresztyén vallásban megfelelő módon, mert mindkettő azt hirdeti, azaz mindkettőnek az a hite, hogy van ember feletti hatalom és van viszony ember és a hit tárgya, akár tárgyai között; e hit alapja minden vallásos képzetnek, legyen bár mythologiai, symbolikus, dogmatikai és philosophiai; ha elenyészik a hit, elenyésznek az eget és földet átölelő képzetek; ez a hit alapja a vallásos érzelmeknek, mert a vallásos érzelmek hit. nélkül meg nem élhetnek; a hit forrása a reménynek, mely a nélkül sötét éjben tapogatóznék; ez acélozza meg a szeretetet, hogy a koporsót is befödje; ha a hit virraszt az ember sorsa felett, meginoghat, annak lábai alatt a föld. ő maga meg nem rendül és e hitben a hit által tenyészik a kultus s azon szoros összefüggésnél fogva, mely van a vallásos képzetek és érzelmek között: ha a hit elhamvad, nemcsak a vallásos képzetek tűnnek el, hanem a kultus is és ha megmarad : üres formaként vegetál . . . Természetesen, e helyen hit alatt nem bittant vagy hitfogalmakat értünk, csak legáltalánosabb és legeredetibb értelmében vesszük, melynek tárgya azon dolgok, a miket nem látunk és alanyára nézve: bizalom azon láthatatlan dolgokban. A hit. csak ezen elvont fogalmában közös tartalmi elve minden vallásnak és ha ezen tartalmi elv mozzanatait megjelölni akarjuk, a képzeteket, fogalmakat és érzelmeket közelebbről meghatározni kívánjuk : nemcsak a fennebbi értelemben vett hit foszlik szét, hanem az egység is, mint ködfátyolkép és számtalan eltérésnek adnak helyet. Ha kutatjuk, mi az a felsőbb hatalom, melyben hiszünk, minő befolyást gyakorol és milyen természetű a függés érzése, hogyan igyekszünk külsőleg kifejezni stb. stb.: értelmi és érzelmi fejlettségünk különböző fokozatai szerint nagyon különböző feleleteket adhatunk. Igy a vallás tartalmi lényege és egysége az emberi szellem azon munkásságában áll, mely az istentudat hatása alatt képződik, mely eszme minden positiv vallásban felismerhető. A vallásnak ezen kifejtett eszméje nyilatkozni vágyik, mert a vallásos eszme is — mint minden eszme -— bizonyos formákban igyekszik megvalósulni. Ha a megvalósulás valamely vallás eszméjének minden jegyeit magában foglalja, akkor ez az illető eszmének concret megvalósulása. Az áll a vallásról, mi az eszméről. Minden vallás a vallás általános eszméjének tényleges nyilatkozata. Minden vallás csak akkor vallás, ha benne az eszme nyilvánul. A vallás eszméjében tartalmilag benne van az istentudat, formailag a felfogó alany, tehát a felfogásnak tartalma és módja sokféle lehet. Azt is tudjuk, hogy az emberi szellem folyton tökélyesül. de tökélyesül vele az Isten eszméje, felfogása és az egész vallásos tudat. Csak így különböztethetünk meg a vallás fejlődésében alsóbb, felsőbb és legfelsőbb fokozatot. Ezek után ha a val'ásalakok a vallásos eszme megtestesülései, akkor a legkülönbözőbb vallások is a vallás eszméjében egységben, t, . lényegegységben v; nnak. Itt ugyanazon fogalom egyik vallásnál legyen bár csirájában, a másiknál magas fejlettségi fokon: a dolog természetén mitsem változtat, mert a hit lényege független, »ez az marad, a mi, ha a láthatatlan világot, melyért a kebel hevül, akár a Moloch, akár a Jehova, akár a Mária képe alatt gondoljuk, és e hit. ereje által a kézzelfogható ostobaságokért ép oly örömmel és lelkesedéssel meghalhat az ember, mint a legtisztább igazságokért, a mint azt a világtörténelem számtalan ezer példában tanúsítja«. Tehát minden vallásban a vallás eszméje van kifejezve, egyikben tökélyesebben, mint a másikban. Az a vallás, melyben ez az eszme önlénvegének teljesen megfelelő formát vesz fel, a tökéletes vallás, az absolut vallás mint a keresztyén. * * * Azt mondtuk volt, hogy a vallás lényege és egysége kutatásánál nem indulhatunk ki a keresztyén vallás eszméjéből, mert oly eredményre van szükségünk, mely minden vallásnak közös tartalmi lényegét és egységét adja. A hitet jelöltük ki olyannak a legáltalánosabb és legeredetibb értelmében. A keresztyén vallás tartalmi lényege is a hit, hogy Isten Atya, a mi hitünknek szeretett tárgya, de ez a hit nem épen, azaz nem olyan, mely minden vallásra ugyanazon bélyeget nyomja, mint a keresztyénire: ez speciális keresztyéni, amaz általános és minden vallásra illő, tehát midőn ezt kutattuk, kiindulási pontul nem vehettük a speciális keresztyén hitet. Molnár Lőrincz. Egyházpolitikai apróságok. Egy ország klérusa sem részesült annyi magasztalásban, mint Magyarországé. Mindig úgy volt feltüntetve, hogy ő a világ leghazafiasabb és legszabadelvűbb klérusa. A szabadelvűségre csupán annyit mondok, hogy klérus és szabadéivűség két ellentétes pólus: és szabadelvű klérus: fából csinált vaskarika. Mert ime a magyar klérus épen úgy elfogadta és kihirdette a csalalkozhatatlanság dogmáját, mint az afrikai klérus; holott tárgyalásakor ellenezte annak dogmatizálását. E szerint olyannak bivését követeli híveitől, a mit maga sem hisz. Pedig a kihirdetés ellenkezett a kormány akaratával is, a közvéleménynyel is. Igazán sajnálatra méltó a római katholikusoknak ama nagy sokasága, mely ma sem hiszi ezt a dogmát, s épen ezért: átok alatt van Tehát a római vallás olyan szent tövissel béllelt ágy ax ő egyházának tagjaira nézve, mely minden megmozdulásnál sebzi és vérezi a nélkül, hogy tudná: átok alatt van saját egyházától, S pedig mily sok dogmája van ilyen! . . . Igazán csuda, hogy még maradt valaki ebben a vallásban!... A klérus folytonosan hivatkozott a szülők természeti jogára, gyermekeik vallásos nevelését illetőleg. Hát én is a szülőkre hivatkozom, azok humánus és erkölcsi érzelmeikre ; s azt kérdezem : megegyezik-e az a szülők nagy szeretetével, erkölcs! s emberies érzelmeivel, hogy gyermekeiket olyan vallásban hagyjak nevelkedni, melynek dogmáit az atyák nem hiszik. Szabad-e egy atyának így elmélkedni: én ugyan ezekre semmit nem adok. sőt elfordulok tőlök, de gyermekeim hadd tanulják, hadd nevelkedjenek bepnök. Ugyan mit ítélnek majd ezen gyermekek felnőtt korukban az ő atyjok lelkiismeretéről, midőn szemeik megvilágosodnak, s ők is látandnak olyan világosan, mint most atyáik!?... Ejh de szívtelen, lelkiismeretlen volt az én apám, hogy engemet ilyenben engedett felnőni. Bizony nagyobb gondja volt egy nadrágra vagy csizmára, mint gyermekei vallásos érzelmeire; mert ha amazok szűkek voltak, rosszúl álltak: elvetette, és csináltatott olyat, melyben csinosan is, kényelmesen is járhatott;