Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-27 / 52. szám
golyót, egyenruhákat, ő gondoskodott újabb csapatok beszerzéséről, a hadi foglyok elhelyezéséről, ezen kívül ilyenkor vezette az összes urodalmak gazdasági ügyeit; ő értesítette férjét melyik uradalomban mennyit vetettek, mennyit arattak be, melyik urodalom mennyit jövedelmezett. Gazdasszonyi gondossága kiterjedt még az apróbb dolgokra is. A gazdatisztek által hozzá intézett levelekben értesíteni kellett őt, hogy mennyire vannak a lenáztatással és tilolással, vásznat is mennyit, hány singet és hány véget szövettek; ő maga is tartott takácsokat, kikkel a fonalakat megszövette, fizetvén egy sing vászonért hat pénzt vagyis 21 /2 krt. Midőn e fejedelmi nőnek, hazai egünk e fényesen tündökölt napjának pályafutását rajzoljuk, meg kellene emlékeznünk azon néha ritka, de néha nagyon is sötét fellegekről, melyek időnként boldogsága egére borultak, meg kellene említeni különösen azon zivatarokat, melyek között azon fényes nap leáldozott. De most elég legyen csak annyit mondanunk, hogy a kitől elfogadta a jót, attól elfogadta alázattal, a vallásosság által megedzett lélekkel a rosszat is. Nagy jellem volt a szerencsés körülmények között, de nem kisebb a reá, családjára, hazájára nehezült súlyos csapásokkal szemben. Igen súlyos csapásokkal szemben, mert hogy egyik életírójának s hazánk egyik kiváló történetírójának — Szilágyi Sándornak — szavaival végezzük beszédünket, azon idők legnagyobb és leghatalmasabb magyar asszonya végnapjaiban bánatosan, szerencsétlenül szállt sírba. »A vár, melyben lakott, rom. a kert, melyet szeretettel ápolt, puszta, a sírbolt, mely hamvait fedé, zsákmánynyá lett. Koporsója kiraboltatott, hamvai szétszórattak. De művét nem ölhette meg kegyeletlen kéz, mint lerontá várát; szellemét nem irthatta ki, mint szétszórá hamvait. A ki eszmékért él és harcol, a ki a szabadság ügyének szolgálatot tesz, üljön biboron. vagy legyen günyhó lakosa, annak nemét megőrzi a hála s emlékezet, művét fentartja az idő*. Igy őrzé meg Lorántffy Zsuzsánna nevét a nép kegyelete, így támasztá fel mtivét az idő. Oh fényes név! óh áldott emlék! lelkesítsd még soká még hosszú során át a századoknak a magyar haza asszonyait, hogy vallásosságban, egyszerűségben, háziasságban, családiasságban s áldozatkészségben, jótékonyságban, hazaszeretetben, életedet, példádat válaszszák követendő mintául! Farkas József. BELFÖLD. Ultramontán dolgok. IV. A muszka kormány jól fizetett ágenseket tart, vagy egyes befolyásosabb egyéneket vásárol és veszteget meg a szomszédos idegen államokban, a kik azután nyilt és titkos utakon is kötelesek az ő különleges érdekeit pénzért szolgálni, habár azok hazájuk érdekeivel sokszor a legélesebben ellenkeznek.^Nemcsak az apróbb keleti államokban. de mi nálunk is voltak s lehetnek ma is ilyen titkos ágensek, mint ezt az alig pár év előtt nagy port vert Dobrzánszky udvari tanácsos esete is bizonyítja. Azt is megírták a bölcsek: Salamon és Ben Akiba, hogy »e földön a nap alatt semmi új dolog nincsen!* Nos! A muszka kormány emez aknamunkáját háromszáz évvel ezelőtt l ép oly hűségesen követte a spanyol kormány is, mely Franciaországban, Hollandiában és Angliában is sok egyéneket vásárolt és vesztegetett meg úgy az egyházi, mint a világi rendből, a kik azután a spanyol kormányok önző politikai érdekeit mozdíták elő a vallás örve alatt, és sokszor hazájuk ellen is conspirálva, azt nem egyszer bajba és veszélybe sodorták. Brizard többször idézett művében egész indignálódva beszéli el, hogy ezek a spanyolok »mily művészek voltak a megvesztegetésben. Az indiánoktól kicsikart aranyok csak úgy özönlöttek Franciaországba. A papok majd mind a spanyolok zsoldjaiban állottak. Franciaországban minden megvásárolható aljas egyén titkon és nyíltan is az ö szolgálatukba szegődött.« stb. (»Szent Bertalan-éj* 27. 1.) Ennek a nem a legjobb hírben álló spanyol udvarnak hazánkban is voltak ily bérenc szolgái. Ilyenek voltak: Forgách Ferenc a primás, s testvére a katholizált Zsigmond nádor is. Az előbbi 3000 spanyol aranyból (4500 magyar forint) álló évdíjat élvezett III. Fülöptől. S ilyen fizetett szolgája volt ennek a hírhedt spanyol udvarnak — horribile dictu — a híres hazafi, nagy Pázmány Péter is, a ki hasonlókép 3000 drb aranyat húzott IV. Fülöp spanyol királytól hű szolgálatai jutalmáúl! Fraknói ezt az épen nem nagy hazafiságra valló tényt ekkép mentegeti : »A spanyol királyok, hogy fentartsák birodalmuknak V. Károly által megalapított hatalmát, és politikai célzataiknak az európai udvaroknál érvényt szerezzenek,: a diplomatia rendes eszközei mellett nem mulasztották el fölhasználni a kincseket is, melyeket az új világ bányáiból nyertek. Tekintélyes államférfiakat, hírneves hadvezéreket, és befolyásos főpapokat jelentékeny évdijak által szoktak volt lekötelezni. Sőt Németország kisebb souverainjei is (?) megtiszteltetésnek tekintették, ha a spanyol udvar jóakaratának tényleges bizonyítványaiban. részesülhettek!* (Pázmán P. II. k. 177. 1.). Mi pedig az ily Dobrzánszky-féle esetre csak azt mondjuk, hogy: »0 tempóra! 0 móres!« Pápás atyánkfiai rendesen azzal szoktak dicsekedni, hogy hazánkban az ő vallásuk a legrégibb. Pedig nagyon tévednek. Mert e hazában a keresztyénség első terjesztői nem római katholikusok. de konstantinápolyi görögök voltak. S a görög vallásnak a hívei voltak többségben első királyaink alatt, majdnem Szt László idejéig. Erre mutat a nép ajkán felmaradt ama régi elnevezés is, a mely a görög vallás híveit még ma is többnyire »ó-hitűek«-nek nevezi, a mint ezt Horváth Mihály is megemlíti nagy történeti művében. Talán erre gondolhatott a jó Román Miron is, a midőn a főrendiház közelebbi ülése alkalmával olyan neki buzdult hévvel követelte felekezete számára az elsőséget. Hát ezt a gradatiót mi is látjuk a vallások között. S ha az óhitről a róm. katholikusra való átmenetel egyes történetíróink szerint haladást jelez nemzetünk életében, ez a haladás még nagyobb s még fokozottabb, a midőn a nemzet javarésze a szintén elavult római katholicismustól a szabadság és felvilágosodás vallásához, a protestantizmushoz pártolt át. A szent atyáról zarándokok útján olykor-olykor mulatságos események híre is kiszivárog a Vatikánból Igy a »Correspondence de Orient* írt le nem rég egy ilyen mulatságos eseményt a spanyol zarándokok fogadtatásáról. E szerint: »A zarándokok nemcsak süvegeket,
