Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-27 / 52. szám

a magasztos cél lelkesítsen mindnyájunkat s tömörítse erőinket oly mű létrehozásában, a mely a késő korban is hirdesse a mai tanítói nemzedék dicsőségét! Kelt Budapesten, 1894. október 27-én. Az országos és egyetemes tanügyi kongresszust előkészítő bizottság nevében és megbízásából: Dr. Heinrich Gusztáv, elnök. Böngérfi János, jegyző. Nagy László, titkár. TÁRCA. Lorántffy Zsuzsanna. Felolvastatott az adventi esték során Budapesten, dec. 12-én. (Vége.) A drága gyöngyszemek közül, melyek Lorántffy Zs. összes iratait ékesítik, hadd mutassak fel még néhányat; talán a tisztelt hallgatók is élvezettel hallgatják, mint a minővel én olvastam ; hiszen mai napság úgyis oly ritkán nyilatkozik a világ fiai és leányai között az Úr háza iránti meleg szeretet, a saját felekezetünkhöz való szilárd ragaszkodás, egyházunk érdekeinek folyton szem előtt való tartása. Lorántffy Zs. vallásos tanításai szívből erednek, szívhez szólnak, hallgassuk és tanuljunk belőlük. »Isten megszokta áldani az olyatén fiakat, kik édes atvjoknak, anvjoknak istenes és jó rendeléseit teljesíteni igyekeznek. Az nagy hatalmú Istenre s lelked idvességére kényszerítelek, édes fiam, tiszta keresztyén vallásodban légy buzgó és állhatatos; azt minden istenes utakon és módokon előbb mozdítani igyekezzél; gyermekidet is abban neveljed és oktassad, kicsin koruktól fogvást Isten dolgainak megtanulására és az ő szent tiszteletére szoktassad. A kik az igaz keresztyén vallásnak követői, szeretői és előmozdítói, azokat szeressed, böcsüljed s abban segítsed; bizonyos lévén benne, hogy úgy mehetsz előre minden dolgaidban, békességes országiásod is úgy lészen, ha Istennek tiszteletit, tiszta igaz vallásodat igyekezel promoveálni — előmozdítani. Végy példát édes atyádról és én rólam, édes anyádról. Semminek mi nem köszönhetjük, Isten irgalmassága után, ez világi jókban való előmenetelünket, hanem egyedül csak annak, hogy az Istennek tiszteletit, tiszta, igaz keresztyeni vallásunkat a mi erőnk és tehetségünk szerint előmozdítani, oltalmazni igyekeztünk.* Másutt így ír: »Istenért kérem az én édes fiamat, minden feltett célja, életének legjobb vége legyen az, miként minden tehetségével segíthesse az Isten tiszteletit és ekklézsiáknak gyarapodását*. — Birtokairól intézkedvén, Regéc várát egyenes ágú utódainak kihalása esetén, Forgács Istvánnak és utódainak hagyja, »úgy mindazáltal, hogy a keresztyén helvetika konfesszióban állhatatosak legyenek, abban végig megmaradjanak, s vallásukon levő főrendeket, az egyházi és iskolabeli tanítókat szeressék, böcsüljék és legelső gondjuk is az Isten dicsőségének előmozdítására legyen és keresztyén helvetika vallásuknak terjesztésére igyekezzenek*. De ezen igyekezett ő is, hozzá hasonló vallásos lelkű férjével együtt. A pataki vár templomát ők tették ott lakozásuk idején nagygyá, kényelmessé; együtt énekelgették ebben sz. Dávid zsoltárait s a keresztyén himnusokat; együtt hallgatták vallásos áhítattal Prágai András és Sepsi Mihály udvari káplánjaik egyházi beszédeit, vasárnaponként kettőt, s gyakran hétköznapokon is. Hogy az isteni tisztelet gyakorlásában mily szorgaimasak voltak, mutatja férjének hozzá intézett egyik levele. »Akartuk volna igen — írja Rákóczy nejének — ha ma indultál volna Váradról, elsőben hallgatták volna prédikációt s adtál volna utánad valókkal együtt hálát az Úr Istennek azbeli örök emlékezetre méltó kegyelmességéért. melyet ezelőtt négy esztendővel cselekedett velünk s veletek is (érti ez alatt a törökök felett N.-Szalonta vidékén aratott fényes diadalt). Nekünk ma Kőrösfőn igen szép prédikációnk lŐn.« A lelkészek és tanult emberek nagy becsületben állottak úgy Lorántffy Zsuzsánna, mint férje előtt, gyakori vendégei voltak azok asztaluknak, a vallásos és tudományos munkák íróit díjazták, néha aránylag eléggé gazdagon, 50—60 frttal egy-egy munkát, sőt néha többel is, p. o. Alvinczi kassai lelkész részére egy ízben 500 frtot rendel a fejedelem kifizettetni, azok munkáit kinyomatták sőt hogy e részben többet tehessenek, nyomdát állítottak fel Patakon, később ily célra szolgált az erdélyi fejedelmi nyomda is. E mellett gondoskodtak arról is, hogy a kinyomatott vallásos tartalmú munkák minél szélesebb körben elterjedjenek, az egyházaknak díjtalanul kiosztassanak s azok tulajdonaként állandóan megmaradjanak. Ékes tanúság erre Rákóczy egyik levelének a következő töredéke: »Fejérvárról Koncz András oda fog három láda könyvet küldeni, kettei lészen Püspök uram Postillája (egyházi beszédei) egyikben-egyikben 100 exemplár; ennek egyik ládáját számon adassad Pécsvárady uram kezében, parancsold meg: osztassa el ő kegyelme ajándékokon ezeket Buda, Kecskemét, Körös felé való, religiónkon levő ekklézsiákban, úgy, hogy ne az papé, hanem az falukban vagy városokban levő ekklézsiáé legyen, ha szintén az papok az szokás szerint változnának is, de a könyvek azoktól el ne idegenedjenek azoktól az helyektől, a hova rendeltetnek. Valamennél nevezetesebb faluk, városok vannak az hódoltságon, mindenikbe küldjön ő kegyelme, ha mi azoktól megmarad, az pártiumba ossza szét.« Sőt a vallási irodalom mezején maga Lorántffy Zsuzsánna is szerzett magának némi érdemet. A biblia gyakori olvasása közben számos szentírásbeli helyet kijegyezgetett, ezeket később, bár akarata ellen, vagy legalább tudta nélkül udvari papja egy a fejedelmi asztalnál Vásárhelyi nevű jezsuitával kezdett hitvita alkalmából összeállította a ref. vallás 45 hitágazata szerint, mint ezeknek »győzhetetlen bizonyságtételét*. Az egyház és iskola édes testvérek voltak egymássá a protestánsoknál; a ki az egyiket szerette, hű ápolója volt a másiknak is; a ki gyermekeiből vallásos embereket