Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-20 / 51. szám

iránt, ki minket először és mindenekfelett szeretett, hogy élő hittel és szent bizalommal zengedezhessük a karácsony ünnepén: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, e földön békesség és az emberekhez jóakarat! Ezeknek a karácsonyi szent igazságoknak prédikálására bocsátjuk ki most is ... . tanítványunkat, bizalommal ajánlva őt ós papnevelőintézetünket kedves hitfeleink munkás szeretetébe. A kegyelem Istenének áldását kérve, boldog karácsonyi ünneplés kívánása mellett vagyunk a gyülekezet tagjainak testvérei az Úrban: a ref. theologiai akadémia tanárkara s különösen annak igazgatója, Budapest, 1894. dec. 19-ón Szőts Farkas. A szentesítés után. Immár három egyházpolitikai javaslat kiemelkedett a bizonytalanság ködéből. Ezúttal nem a római pápa szólt, hanem a magyar király ós — causa fmita. Finita tudniillik abban az értelemben, hogy most már — legalább a három javaslatot illetőleg — nem lehet beszólni Wekerle vagy Szilágyi vagy a szabadelvű párt véleményéről, nézetéről, nem lehet beszélni az alsó vagy felsőház ilyen vagy olyan határozatáról. A magyar állam törvényeivel állunk szemben. Törvényekkel, a melyek alá Ő Felsége azt szokta írni: mind magunk megtartjuk, mind másokkal megtartatjuk. E mások pedig : minden magyar állampolgár. De mit is kell minclen magyar állampolgárnak megtartania? Először is kötelessége az új törvények szerint minclen magyar állampolgárnak, hogy mikor házasságot köt, családot akar alapítani, megjelenjen a magyar állam képviselője előtt, a ki az ő házasságát, ennek jogi oldalát illetőleg, végérvényesen megköti. A másik törvény kiveszi az anyakönyvet a lelkészek kezéből, s így azokat, természetesen csak fokozatosan, igazi hivatásukkal ellenkező, sok munkától szabadítja meg. A harmadik törvény a vegyes házasságból születendő gyermekek vallásos neveltetését illetőleg annak a félnek biztosít rendkívül nagy befolyást, a melyik vallásához ragaszkodóbb s a melyik vallását többre becsüli. E törvények életbe léptetését illetőleg sokan azt jósolgatták, hogy az nagy bajjal fog járni, sok zavart fog előidézni, sőt a nemzeti életet erősen megrázó nagy veszedelmeknek lesz szülőoka. Es mi, kik a törvényeket már akkor is pártoltuk, a mikor azok még, mint egy pártnak ós kormánynak javaslataiként álltak előttünk, nem haboztunk kijelenteni, hogy bizonyos relatív jogosultságot tulajdonítottunk ama jósolgatásoknak. Eleitől fogva láttuk ugyanis a javaslatok nevezetes nagy horclerejét s nem bántuk, ha valaki így okoskodott: ón a lehető legsötétebb képet festem a jövőről, hadd fontolja meg a törvényhozás minden tényezője, hogy mit mivel. De most már minden jó magyartól megvárjuk az igaz hazafiság nevében, hogy teljes odaadással segíti elhárítani ama nehézségeket, félreértéseket ós félremagyarázásokat, a melyek a törvények életbeléptetése fölött és körül úgy tolongnak, mint a sötét fellegek. Különösen pedig résen kell állanunk, hogy az egyszerűbb és míveletlenebb elemek a Scylla és Charybclis közt szerencsésen és baj nélkül elevezhessenek. Azt hiszem, mindenki könnyen kitalálja, hogy mit értek Scylla ós Charybclis alatt. Ha azok, a kik a törvények ellen küzdöttek, a mikor azok még csak javaslatok voltak, ádáz harcot kezdenek a szentesített törvények ellen is, ha kiszíneznek minden előforduló kisebbnagyobb bajt s azzal izgatnak folyton, hogy : úgy-e megmondtuk; ha megmaradnak ama frázisok árjában, a melyekkel annyira dobálóztak ós a magyar népnek továbbra is azt hirdetik, hogy az új törvények vallásától, Istenétől akarják elidegeníteni: hát akkor meglehet, hogy a magyar állampolgárok egy része a hazafiatlanság Scyllájába ütközik. Ha pedig csak úgy könynyedén veszszük a törvények meghozatalát s megelégszünk azzal, hogy nagyokat iszunk a győzelem örömére, hát akkor meg könnyen megérhetjük, hogy a magyar nép könnyebb vérű része hamis következtetéseket von az új törvényekből s a vallástalanság Charybclisóbe esik. A polgári házasságról szóló törvényből, ha valakit tévútra vezetnek, azt magyarázhatja ki sok ember, hogy életének legfontosabb perceiben sincs szüksége Istenre. A polgári anyakönyvek, meglehet, azt a gondolatot erősítik majd, kellő felvilágosítás nélkül, hogy, ha már a lelkészre, mint bürokratára nincs szükség, hát mint lelki pásztorra sincs. A vegyes házasságból született gyermekek vallására vonatkozó törvény meg alkalmat nyújthat az ultramontanizmus terjedésére. Látnivaló, hogy új kor küszöbén állunk s mielőtt a jövő hajlékaiba belépünk, kívül kell hagynunk minclen fólszegségünket, makacsságunkat, az önmagunkkal való farizeusi megelégedést, a tunyaságot ós a rideg formalizmust. Különösen az evangélium híveinek kell nevezetes átalakuláson keresztül menniök. Meg kell győzni még ideje korán a híveket, hogy, a mint általában az életnek, úgy a családi életnek is, boldogsága, szentsége, tisztességes volta nélkülözhetetlenné teszi az isteni erőket.