Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-29 / 48. szám

Ezen három gimnázium és annak tanári kara között még eddig mindig megvolt a református jellegből és a közel szomszédságból önkényt folyó testvéries jó viszony. Ha talán a legközelebbi évekhez ez intézetek tanárai között a személyes ismeretség és érülközés szünetelt is, annak oka bizonyára nem ezen intézeteknek egymás iránti féltékenykedésében, hanem egyedül abban keresendő, hogy űgv a kisújszállási, mint a karcagi gimnáziumnál is ez utóbbi időben folytonosan változtak a tanárkarok tagjai, a mezőtúri gimnázium tanárainak száma is új egyénekkel megkétszereződött s így a folytonos változás a személyes érülközések hiánya vagy rövid tartama miatt az addigi jó viszony ápolására alkalmat nem nyújthatott. Ezen gimnáziumok régibb tanárai nem az őket egymástól elválasztó ellentéteket, hanem az egyesítő pontokat keresték, nem egymás törekvését meghiúsítani és túllicitálni, hanem azt biztosítani igyekeztek, egymásban nem a versenytársat, hanem a testvert, a barátot keresték, jól ismervén Sallustius amaz állításának igazságát: Quis amieior, quam fráter fratri ? aut quem alienum fidum invenies. si tuis hostis fueris ? Ma sem tudok semmi olyan dologról, mely ezen gimnáziumok tanárait egymásnak ellenlábasaivá tenné és hiszem, hogy ha e tanárkarok személyzete megállapodik, közöttük az egy időre megszakadt személyes érülközés megújítása által a régi testvéries viszony épen e gimnáziumok érdekében folytatódni fog. Nézetem szerint e gimnáziumok rohamos fejlődésének oka nem a féltékenykedő verseny vágyban, hanem az azokat fentartó ref. egyház és tiszta magyar község öntudatra ébredésében és azon törekvésében rejlik, hogy nemzetünk közgazdasági izmosodása folytán a maga részéről szintén hozzájáruljon a ref. egyházegyetem és államfentartó tiszta magyarfaj szellemi izmosodásához. A tiszta magvarfaj által lakott vidékeken a hivatását lelkiismeretesen betöltő gimnázium egyáltalában nem felesleges s ha azt látom, hogy az egymás szomszédságában fekvő s gimnáziumok sokaságától környezett bárom nagykúnsági gimnázium nemcsak meg nem szűnik, hanem erőteljes főgimnáziummá kiegészülni törekszik, annak szívem teljességéből tudok örülni, mert az életképes gimnáziumok sokasodása által sokasodik az alkalom is tiszta magyarfajunk szellemi izmosodására és ref. egyházunk erősbödésére. Ez állításom igazságát a tények mutatják, mert hiszen a mezőtúri főgimnázium tanulóinak száma csaknem megháromszorozódott, a kisújszállásié megkétszereződött s a karcagié is szokatlan nagyságot ért el, mihelyt a vidék e gimnáziumok életképes fejlesztésére irányuló törekvések komoly voltáról meggyőződött. Ily értelemben üdvözlöm én a három nagykúnsági gimnáziumot, nem mint versenytársakat, hanem mint a tiszta magyarfaj közművelődési focusait. Református. TÁRCA. Az asszony hivatása, Beszéd, Monod Adolftól. Felolvastatott a LorántfFy Zsuzsán 11a nőegylet alakuló gyűlésén. (Folytatás.) De értsetek meg jól. Nem hízelegni akarok én az asszonyoknak, hanem azok megszentelésében közre hatni. Ha azt mondtam, hogy a természet maga alkotta azon hivatásra, melyei a Szent írás tanít, nem állítom egyúttal azt, hogy már magatoktól képesek is vagytok azt betölteni. A bűnbeesés az emberi nemben csodálatos ellentmondásokat oltott az által, hogy a Teremtő munkáját megrontotta ugyan, de el nem pusztíthatta; ez ellen mondások egyike az, hogy az asszony természete szerint hivatását épen olyan mérvben képes, mint a minőben képtelen betölteni: képes, mert tehetségei ennek csodálatosan megfelelnek, képtelen, mert ezek ellenében oly hajlamokkal bír, melyek annak útját állják. »Ezt a gonosz cselekedte!* ugyanabba a szívbe, melybe az Úr az asszony hivatásának tökéletesen megfelelő legbecsesebb tulajdonok csiráját helyezte el, vetette a gonosz ama rossz magot, mely az elsőt elfojtja vagy fejlődésében gátolja, sőt még többet tett. Azon áldást rejtő csirákat igyekezett pokoli művészetével kikutatni az asszony szívében, hogy azokat megronthassa és a jó magból gonosz gyümölcsöket tenyészhessen. igen, azon dicső tulajdonokat tudta a kisértő megrontani, melyekkel a Teremtő hivatástok teljesítésére titeket megáldott, hogy belőlük ugyanannyi akadályt emeljen. Az ő félelmes és titkos befolyása következtében látjuk, hogyan lesz a tevékenységből nyugtalanság, az éberségtől kíváncsiság, a finom érzésből kétszinűség, az éleselméjűségből gáncsoskodás, a fürgeségből könnyelműség, a kedvességből tetszvágy, a finom ízlésből cifrálkodás, a befolyásból veszekedés, a hatalomból uralomvágy, a gyengédségből érzékenység, a szeretet erejéből féltékenység, azon szükségérzetéből pedig, hogy másokon segítsen, érzékiség. Ez a következménye, hogy a szeretet és alázatosság, az asszonyban talált ama két fő jellemvonás, megromlott. Ugyanaz a szellemi tehetség, mely a házias élet korlátolt körét jelöli ki számára, hozza őt azon veszélybe, hogy a dolgokat kicsinyesen fogja fel és figyelmét csak egyetlen pontra irányítsa, de ezt oly önbizalommal, teszi, mely épen látkörének kicsinyes voltát bizonyítja. Nem szokva meg sem maga, sem dolgai felett kétségeskedni, ellenmondást nem tűr, mert azt fel nem fogja, így a kevélységhez ér azon az úton, melyen a szerénységhez kellene jutnia. Szíve vágya, mely őt az áldozathozatalra és szeretetre hajtja, teszi őt ki annak a veszélynek, hogy még az áldozatokban is saját magát keresse és hogy valóságosan megkövetelje, hogy semmi jó se történjék nélküle. Féltékeny azon férfira, kinek egyedül kiván tetszeni és kinek segítségére kellene lennie; irigy minden asszonyra, a ki mint ő tetszeni és máson segíteni kiván. Irigy és féltékeny, jól jegyezzétek meg, szeretetből, de olyan szeretetből, mely a sátán istentelen befolyása által szenvedélyes önszeretetté fajult. De az asszony, kit vallás-erkölcsileg a férfi fölé szeretnék helyeztetni — mert a szentség lénye is a szeretet, a szeretet lénye az önfeláldozás — ha egyszer a nemes ösztönöket, melyek jó tulajdonokkal ékesítették volna, rosszra használja és magát a bűnnek odaadja, azt oly indulatossággal és meggondolatlansággal teszi, melyet a férfi nem ismer: ilyenkor mélyebben sülyed hiú becsvágy, önzés, fösvénység, mértékletlenség, harag, gyűlölet, kegyetlenség, élvhajhászat és istentelenség bűnébe, mintha szí-