Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-29 / 48. szám
hanem igenis következik az, hogy mivel a felettes egyházi hatóságok a hatalom szavával nem parancsolhattak rájok az egyes presbyteriumokra, hogy mily áldozatokat hozzanak gimnáziumaik fejlesztésére, más oldalról pedig belátták, hogy ha e gimnáziumok az illető fentartó testületektől üjabb áldozatokkal nem fejlesztetnek, a haladó kor igényeinek külön-külön meg nem felelhetnek, ily egyesülés óhajtása által igyekeztek ezen gimnáziumok fejlődésére hatni. De hogy ezen óhajtás egyszerűen csak óhajtás és az illető gimnáziumok fejlesztésére irányuló ösztönző eszköz volt, mutatja azon körülmény, hogy sohasem nevezték meg a három közül azon gimnáziumot, mely akár a központi gimnáziumnak, akár az erős főgimnáziumnak magvát képezné, melybe a másik két gimnázium beolvadna: mutatja továbbá az, hogy ezen egyházmegye és egyházkerület, mely mindig hangoztatta a reformációnak azon nagy elvét, hogy az egyház veteményes kertjei az iskolák, és törvénybe iktatni segítette azon meggyőződést, hogy az alsó- és felsöiskolák mindenestől az egyház testéhez tartoznak, nem gyerjgíthette erejét két fontos iskolájának megszüntetésével, jól tudván, hogy a ref. iskolák kevesbedése a ref. egyház gyengülését vonja maga után. Igen! a felettes egyházi hatóságok ezen három gimnázium egyesülésére vonatkozó óhajukkal fel akarták rázni dermedtségükből, újabb áldozatokra s a gimnáziumok fejlesztésére akarták serkenteni a fentartó testületeket s e céljok, Istennek hála! sikerült is. Másik tévedése e cikk írójának a három nagykunsági gimnáziumra, de különösen a mezőtúri gimnáziumra vonatkozó adatok hibás felsorolásában áll. Azt mondja ugyanis: hogy a taneszközökkel való felszerelés tekintetében a kisújszállási gimnázium nem hagy fenn semmi kivánni valót. Ezen állításnak háta megett azon felfogás rejlik, hogy a másik két kúnsági gimnázium e tekintetben messze elmaradt a kisújszállási gimnázium mellett. Az igazságnak megfelelően ki kell jelentenem, hogy felszerelés és taneszközökkel való ellátás tekintetében a mezőtúri főgimnázium sem hagy fenn semmi kivánni valót. Mióta a középiskolai törvény értelmében az állami felügyeleti jog gyakoroltatik a középiskolák felett, mióta tehát van zsinórmérték, melyhez az iskoláknak alkalmazkodniok kell, egyetlen eset sem merült föl arra, hogy a mezőtúri gimnáziumot a taneszközökkel való felszerelés hiányos volta miatt akar a közoktatási minisztérium, akár a tankerületi főigazgató megintette vagy csak figyelmeztette volna is, sőt 1886. évben, midőn az egyház azon kéréssel fordult a közoktatásügyi kormányhoz, hogy az egyház költségére egy új iskolaépület-tervet készíttessen szakközegei által, Klamarik János miniszteri tanácsos megjelenvén a mezőtúri gimnáziumban, a felszerelések megtekintése után így nyilatkozott: »Valóban többet találtam, mint gondoltain!* A mezőtúri gimnázium igazgató-testülete sohasem feledkezett meg e gimnázium fontos hivatásáról, s mindig gondja volt a taneszközök gyarapítására, úgy annyira, hogy 1880 óta, mikor e gimnázium korszerű fejlesztésére irányuló törekvés kezdetét vette, évenként 500 frt, 1892 óta pedig évenként 1000 frt fordíttatik taneszközök beszerzésére azonkívül, hogy a nyolc osztályúvá kiegészülés céljából a fizika-szertár kiegészítésére 2300 frt fordíttatott. Nekem volt alkalmam látni úgy a kisújszállási, mint a mezőtúri főgimnázium felszereléseit, s jó lélekkel állíthatom. hogy a mezőtúri főgimnázium taneszközök tekintetében nem áll megette a kisújszállási főgimnáziumnak, sőt ez idő szerint felszerelése annál teljesebb. Azok, a kik a mezőtúri főgimnáziumot s annak felszereléseit megtekintik, mindnyájan elismeréssel nyilatkoznak nemcsak ez iskolának berendezéséről, hanem azon odaadó gondoskodásról is, mely a tanszerek szakszerű gyűjtésében és szaporításában évről-évre fokozatosan nyilvánul. Midőn nevezett cikk írója a nagykúnsági három gimnázium könyvtárainak elhagyatott állapotáról szólva, azt mondja, hogy a mezőtúri gimnázium három százados múltja alatt 3718 drb könyvet, a kisújszállási gimnázium egy százados múltja alatt 2085 drb könyvet gyűjtött össze könyvtárában és a meglevő könyvek közül is egy rakás kiselejtezésre vár és csodálkozással kiált fel, hogy ez iskolák ennyi idő alatt nem voltak képesek gyűjteni egy jóravaló könyvtárt: szintén tévedésben van a mezőtúri gimnáziumra nézve, mert e gimnázium könyvtára az új épületbe költözés alkalmával 1889-ban kiselejteztetett és azóta szakszerűen rendeztetett, úgy hogy a mezőtúri főgimnázium könyvtárának állapotát feltüntető adatban mind számot tevő s olyan munkák foglaltatnak, melyek egy gimnázium könyvtárában helyet foglalhatnak. A cikknek tehát azon állítása, hogy az egyes szertárak és könyvtár mindhárom gimnáziumnál még sok kivánni valót hagy fel, továbbá, hogy könyvtárakban mind a három egyforma szegény: a mezőtúri főgimnáziumra nézve még tréfának sem állhat meg, nem állhat meg különösen akkor, midőn ennek olyan háttere van, mintha e főgimnázium fentartó testülete ily fontos ügyben mulasztást követett volna el. A tanárok létszámának felsorolásánál szintén téves adatok foglaltatnak a cikkben a mezőtúri főgimnáziumról, az mondatván abban, hogy külön ének- és tornatanár nincs. A mezőtúri ref. egyház ép úgy, mint a kisújszállási 400 frtot fizet a tornatanárnak, szintén külön egyén által gondoskodik az énektanításról, a gyülekezet kántorát bízván meg a gimnáziumban az énektanítással, a kit e foglalkozására való tekintetből az egyházi teendők végzése végett állandó kántorsegéd tartására kötelezett, de úgy a tornatanár, mint az énektanár a gimnáziumban tanított tárgyaikra nézve oklevélileg képesített emberek. Ezekkel együtt a mezőtúri főgimnázium tanárainak száma 15, épen annyi, mint a kisújszállásié. Azon körülmény, hogy a tornatanár egyúttal népiskolai tanító, az énektanár pedig gyülekezeti kántor, megrovással talán nem illethető, mert hiszen 400 frt évi fizetésért sem Kisújszálláson, sem Túron nem nyerhető olyan okleveles ember, a kinek ezen 400 frt évi fizetése mellett más foglalkozása ne legyen. Fő az, hogy az illető szakképzett ember legyen. A cikknek azon tévedésére, hogy a mezőtúri gimnáziumban az állam által elismert tanárok számát három helyett négyre teszi, súlyt nem helyezek, mert hiszen az okleveles és elismert tanárok között ily különbségtétel még eddig nem volt szokásban, de nem helyezek rá súlyt azért sem, mert a dolog lényege nem annyira az oklevélen, hanem a tudáson és a lelkiismeretes tanári működésen fordul meg. A cikk, midőn a kisújszállási főgimnáziumnál konviktus tervezéséről szól, megemlíthette volna, hogy a mezőtúri főgimnáziumnál régi időtől fogva meglevő partikula az új épületnek használatba vételekor egy a kor igényeinek megfelelő konviktussá fejlesztetett s 60 tápintézeti tag részére teljesen felszereltetett és ezen intézethez 70 frt évi díj mellett az igényeknek teljesen megfelelő ellátást kapnak azon növendékek, kik ez intézetet igénybe venni óhajtják. E tápintézetben a folyó iskolai évben 40 növendék élelmeztetik. Van még e cikknek egy nagy tévedése, az nevezetesen, midőn az adatok felsorolásából azon célzat látszik, mintha a három nagykúnsági gimnázium egymásnak féltékeny versenytársa lenne, mintha egyiknek fejlődése adta volna meg a másiknak rohamos fejlesztésére az impulsust.