Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-22 / 47. szám

kifejtésre alkalmatlan; nevezetesen állami szolgálatra, hosszas fejtörő tanulmányokra, erőltetett szellemi munkára, röviden mind arra, mi a világ előtt dicsőséget szerez. De nem tartják-e ezektől szellemi tehetségei is távol? Gyakran felmerült az a kérdés, vájjon tehetségei a férfiakéival egyenlők-e? Sem egyenlők, sem egyenlőtlenek, egyszerűen különbözők egymástól, a végtelen bölcseség különböző célokra szánva, s épen azért nem tűrik az összehasonlítást. A férfi feladataira kevesebb az asszonynak képessége, vagyis inkább azokra alkalmatlanok. A kivételekről itt nem szólok. Bizonyára vannak rendkívüli szellemi tehetségekkel biró asszonyok, kik az eredetileg férfiaknak szánt teendőket is tökéletesen jól el tudják végezni; sőt a rendes mindennapi tehetségű asszonynál is fordulhatnak elő rendkívüli körülmények, melyek őt a férfi feladatának végzésére kényszerítik, kivált ha ez azt elmulasztaná. Ezt készséggel elismerem, föltéve mégis, hogy e kivételes eseteknél Isten akaratja nyilvánvaló, vagy hogy ezt az emberiség java kívánja. Mert az asszony hivatásánál az alázatosság csak eszköz, a cél ellenben a szeretet, melynek minden más alá van rendelve. Miért is ne tenne Isten az általános történetben ilyen kivételeket, holott a bibliai történetben is tett ? Bármint legyen is, a kivételeket Istenre és az egyesek lelkiismeretére bizom; nem akarok itt izgató vagy személyes kérdések fölött vitatkozni, csakis az általános szabálylyal foglalkozom. Rendszerint pedig hiányzik az asszonyoknál a tudományos és politikai téren azon széles látkör, mely a világot magában felöleli, ama bölcseleti gondolkodás és a legmagasabban járó költőiesség merész röptű szárnyalása. mely nem ismer határt és a gondolatok és képzelgések mérhetetlen üreiben kalandozik.1 Ellenben ha azon szűk körről van sző, mely terjedelemre korlátolt ugyan, de befolyásra nézve annál terjedtebb, melyre az írásból vett példák után utaltuk a nőt, mennyivel több tehetsége van erre a férfinál, vagy is kizárólag erre van tehetsége. Ebben őrizheti meg magát minden külső rossztól, ebben tud uralkodni, ebben mind ama titkos tehetségeit kifejtheti, melyek csodálatomat idéznék fel, ha nem volnának mélyebb érzéseim iránta és az Úr iránt, ki őt ezekkel megáldotta: azon gyakorlott felfogás, mely gyorsasága által csak annál biztosabbnak látszik, azon biztos pillantás, melylyel annál jobban találja el a szegfejét, minél szűkebb látköre; ama művészet az emberek szívébe hatolni, nem tudnám megmondani, hogy milyen finom, előttünk férfiak előtt egészen ismeretlen és megközelíthetetlen módon; a test és léleknek jelenléte mindenütt és mindenkoron; az az észrevétlen, gondos éberség; az a tehetség, hogy a háztartás kuszált szálait mindig kézben tudja tartani, az a nyilt, bizalmat gerjesztő, barátságos hozzáférhetőség, melylyel mindenkit szívesen meghallgat és soha nem lankadó szolgálatkészség; az a. szabad gondolkodási és cselekvési mód, melv-1 Ez eszméket Kant fejti ki »A szép és magasztos érzéseiről* című művében. Jyel a legnehezebb körülmények között rendelkezik, azon fáradhatatlan — kimondjam-e? — engedékenység és alkalmazkodás, az érzéseknek azon bámulatos gyöngédsége, az a finom tapintat, melyet hosszú gyakorlat eredményének kellene tartanunk, ha nem volna természeti adomány, azon tökéletes hűség még a csekélységekben is, azon kézügyesség, mely mind arra képes, mit el akar végezni, az az ügyesség, a melylyel betegeket ápol, szomorkodókat vigasztal, lelkiismeretet ébreszt, sziveket megnyit: röviden mindazon kiválóság, mely bennünket oly sok dolgoknál késztet asszonyokat alkalmazni. Fölösleges azonban mind e külső bizonyíték, mikor egy benső érzésre hivatkozhatunk, melyet a Teremtő lelketek mélyébe rejtett és a mely megelőz minden tanítást, minden okoskodást, sőt még a Szent írás bizonyságát is. A tisztesség-érzetet és szemérmetességet értem, melyre az asszony még akkor is igényt tart, ha meg nem őrizte azt; mert mik volnának ezek mások, mint ama szívetekbe írt s onnan ellentállhatatlanul arcotokon is visszatükröződő bizonyítékai annak, hogy a békét, a becsülést és a boldogságot csakis függő, tartózkodó helyzetetekben találhatjátok fel. A függés és tartózkodás annyira mélyen gyökerezik természetetekben, hogy mikor bizony kényes körülmények között, a midőn a természet kegyetlen játékot látszik űzni veletek, ezek ellentétbe jönnek is, a helyett, hogy támogatnák egymást, mégis egyik sem szenved a másik által. Melyik asszony ne óhajtott volna, legalább egyszer életében, saját gyengesége tudatában, egy támogató férfikart vagy oltalmául egy férfi nevét? de melyik asszony nem szenvedné el inkább a halált — még ha érzelmeinek emésztő tüze sietteti is — semmint elárulja szíve titkát, inkább lelke mélyére zárja azt és tartózkodva megvárja, hogy őt keressék, semmint megengedje, hogy érzései kitörjenek! Ez nem a műveltség magasabb fokának eredménye, hanem megváltoztathatatlan szabály, hogy a házasságnál a férfi tegye meg az első lépést és a nőnél pedig ennek még látszatát sem tűri meg; régi törvény ez, melyet magok az asszonyok alkottak minden időben, még a legdurvább korban is, minden népeknél, még a legvadabbaknál is. . . . De mégis! most jut eszembe, hogy olvastam egyszer egy népről, a melynél az asszonyok teszik az első lépést, ez azonban oly országról szólt, a hol az állatokhoz alacsonyodott le és az emberek egymást falják fel. Ha a női természet a nő tartózkodó állására nézve megegyezik az írással, ugyanazt mondhatjuk arra a kötelességekre nézve is, melyek a szeretetből folynak. Ezt, sőt épen ezt bizonyítja a biblia azzal legjobban, a mi az asszony szívébe írva van. Mert mi más a ti szivetek legtermészetesebb ösztöne, mint a szeretet? Természetesen e szavaimnál nem szabad szem elől tévesztenem, hogy a ti nemetek ép oly kevéssé ment az önzéstől, mely a bűnbeesés óta az összes emberiségen uralkodik, mint a miénk; de ha magatokat összeszedve megkísértitek egyszer, a bűn által okozott minden rombolásokon keresztül törve, lelketek és szívetek mélységeiben addig kutatni, míg megtaláljátok az Isten által teremtett eredeti alapot