Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-22 / 47. szám
sok betöltésénél. A prot. szertartás szerint megáldott házasságokat ott máig is konkubinátusnak bélyegzi a klérus, nem különben az ilyen házasságból született gyermekeket törvényteleneknek minősíti. Az ultramontánismus a legügyesebb mester a maga híveinek behálózásában az egész vonalon. Figyelemreméltó az is, hogy nemcsak a műveltebb körökben, hanem az egyszerű nép köréhen is a komoly vizsgálódás szelleme mutatkozik a protestánsokkal való érintkezésükben. Óvatosságuk mellett is igen gyakran kigúnyolják a papokat, vagy a tarthatatlan egyházi intézményeket, a mi világos symptómája a romanismus belső lazulásának. Úgy vannak ma, mint a középkor vége felé, mielőtt a reformátori gondolat alakot és testet öltött volna. Mennél inkább előtérbe lépett a pápás rendszer a maga merevségeivel, annál nagyobb mértékben terjedett az elidegenedés, közönyösség és elkeseredés szelleme. Hogy a romanizmus e belső állapotai javára szolgálnak-e a protestantismusnak, az ennek további fejlődésétől függ. Ha romanizáló irányban halad a hierarchiai tekintély hamis útján, úgy nem sok aratása lészen a kath. egyház érett földjén. Mert azért csak nem tér át a pápista ember, hogy az egyik dogmatikai szolgaságot a másikkal cserélje föl, hanem azért, mert lelke keresi az Istennek lélekben ós igazságban való imádását. Ha tehát a prot. egyház komolyan veszi a Krisztus evangéliumát, úgy neki a pápista népeknél ós országokban nagy jövője lehet. Épen azért a koronkénti pápás szózatok tanulságaként: figyelje meg a protestantizmus az iclők jeleit! Budapest. Dr. Szlávik Mátyás. Az országos reform, lelkészi gyámintézet reális oldala. Nehezen határoztam el magamat arra, hogy Nóvák úrnak feleljek, mert tartok attól, hogy ha Nóvák úrnak a lelkészi gyámintézet reális oldala ellen emelt kifogásait alá nem írom, pedig mindegyiket alaptalannak kell nyilvánítanom, oly megjegyzéseknek teszem ki magamat, modoromat, szándékomat, a milyenek Nóvák úr »objectiv« visszhangja első akkordjaiban megcsendülnek. De mert azon nézetem, melynek e b. lapok 42. számában e szavakkal adtam kifejezést: »nem is olvastam sehol egy betűt sem, mely a tervezet reálitását érintené*, ma is fennáll és mert egyenesen provokálva vagyok, kijelentem, hogy a gyámintézet reálitását a Nóvák úr támadása, illetőleg kifogásai sem érintik s állításom bizonyítását a következőkben kísérelem meg. Az első kifogás a lelkészi jövedelmek, illetőleg földjövedelmek különböző értékeléséről szól. E kifogásnak a konventi tervezet reálitásához semmi köze, mert annak a tervezetnek alapjául az egyházi törvények védelme alatt megállapított díjlevelek szolgálnak s a konventnek nem, hanem csakis a zsinatnak lehetne e dolgon változtatni, mi a gyámintézet kérdésének megoldását egy következő zsinaton túl egy vagy két évig odázná el. A konvent álláspontja s így a tervezet számításainak alapja jelenben az egyedül törvényes s így gyakorlatilag egyedül lehető. Különben tekintettel arra, hogy az országosan egyöntetű értékelésénél a földjövedelmeknek sem a kataszteri tiszta hozadék, sem ennek feltétlenül egyenlő hányszorosa alap nem lehet, hanem csakis a bizonyos átlag évekre, vidékenként, illetőleg helyenként megállapítható tiszta bérjövedelem; tekintettel továbbá arra, hogy az ország nagy részében (így p. o. az egész erdélyi kerületben is) a földjövedelmek értékelése amaz átlagos tiszta bérjövedelemnek alatta marad: így abban az esetben, ha a zsinat a földjövedelmek egyenlő értékelését mondaná ki, a gyámintézet bebevételei szaporodnának, mi más szavakkal azt teszi, hogy számításai reálisak, mert mérlege nem romlik. A második kifogás az alapszabály-tervezet 36. §-ának permissiv intézkedésével áll kapcsolatban. Szerintem, ha lehetséges az. hogy a 60 évnél idősebb lelkészek belépjenek a gyámintézetbe, de ép úgy lehetséges az ellenkező is: a gyámintézetnek alapjául szolgáló számítások akkor helyesek, illetőleg akkor győznek meg bennünket a tervezett intézet fennállhatásáról, ha a rosszabb eshetőség mellett is megmutatják, hogy a mérleg nem zavarodik meg. A gyámintézetre nézve pedig, tekintettel arra, hogy a lelkészek egyötöde idősebb 60 évesnél; tekintettel továbbá arra, hogy a 60 évesnél idősebb emberek halálozási százaléka nagy; tekintettel végre arra is, hogy a lelkészek által tíz, illetőleg kilenc év alatt teljesített befizetések összege jóval kevesebb, mint azon összeg, melyet ki kellene fizetni végkielégítés címen, ha minden befizető tag részére végkielégítést is számolunk: mondom a gyámintézetre nézve a kedvezőtlenebb esély az, ha ama 460, 60 évesnél idősebb lelkész tagja lesz, mint ha nem. Ugyanis a lelkészi jövedelem átlaga 750 írtban van megállapítva, mely után fizetendő öt év alatt 168 frt 75 kr., kilenc év alatt 243 frt 75 kr. az illető javadalmazástól s ezért 400, illetőleg 600 frt végkielégítés biztosíttatik, tehát jelenlékenven nagyobb összeg, mint a mennyit a lelkészek átlagban befizetnek. Ezért a belépés minden olyan 60 éven felül álló családos lelkészre előny, kinek jövedelme 1500 frton alúl marad. Itt kell megemlékeznem azon levonásokról is, melyeket Nóvák úr, bár nem tehet róla, tenni kénytelen. Megjegyzéseim itt a következők: minthogy a végkielégítési összeg egy 1500 frtos jövedelemmel nem bíró lelkészre olcsón vásárolt előny: azt hiszem sokan fogják igénybe venni úgy, hogy ily címen a tagok l j5 -ét be nem lépőnek tekinteni nem lehet. Az egyházak és a közalap a maguk járandóságát fizetni fogják, mert kell is fizetniök, még oly lelkészi állomások után is, melyeknek betöltője élvén a 36. §. adta jogával, nem lép be a gyámintézetbe, 93*
