Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-15 / 46. szám

tetett a tudománynak díszes csarnokot, holott van elhe­lyezve az elemi íiiskola is. Kisújszállás a jelen évben 140 ezer forintba kerülő palotát építtetett pusztán csak a főgimnázium céljaira. Karcag ugyancsak az idén 40 ezer forintot áldozott egy külön épületre, hol gimnáziumát el­helyezte. A három gimnázium az új és szebb aerához méltó­lag rendezte be magát taneszközökkel is. Különösen a kisújszállási főgimnázium e tekintetben nem hagy fel semmi kivánni valót és a kormány kiküldöttének is (Klamarik) teljes megelégedésével találkozott. »Egyetlen tanintézet van — úgymond — Magyarországon, a budapesti Ferenc József fmevelő intézet, mely belső berendezésre vele vete­kedhetik.« Természetes az egyes szertárak és a könyvtár mindháromnál még sok kivánni valót hagy fel, de bőkezű dotációk mellett egy decennium leforgása alatt pótolva lesznek a hiányok. Különösen a könyvtárak vannak el­hagyatott állapotban. Mind a három egyforma szegény. Az idei »Értesítők* szerint a mezőtúri 3718 drb, a kis­újszállási 2o85 drb. A karcagi nincs összesítve, de az is ilyenforma mennyiségű. Minőségre még tán szegényeseb­bek, úgy hogy a meglévő könyvek közül is egy rakás kiselejtezésre vár. Méltán csudálkozbatunk a könyvtárak ilyetén állása felett. Mezőtúr már 300 százados múlttal dicsekszik, 1579-ben már gimnáziumi jelleggel bírt és tudvalevőleg itt tanított Szegedi Kis István, Karczag is több mint másfélszázadra vezeti vissza gimnáziumának múltját, még legfiatalabb a kisújszállási iskola, mely ere­detét csak 1746-ig tudja visszavinni. És ennyi idő alatt nem voltak képesek gyűjteni egy jóravaló könyvtárt! Az épületeken kívül a legnagyobb haladást a tanárok számának szaporításánál és fizetésük korszerű berendezé­sénél mutatják fel említett tanintézetek. Istenem! mivé lettek azok a régi kis partikulák, melyekről így ír Szász Károly (Emlékbeszéd Kriza János felett): »Furcsa kis intézetek voltak ezek. Egy tanító vagy tanár volt bennök, a ki úgyszólván minden tanítványával egyenként bajló­dott, mert az osztályok rendesen elkülönítve sem voltak. Azt sem lehetett tudni, hogy mikor végez bennök valaki és mehet felsőbb akadémiákra. Ha volt tanítvány még a IV—Vl-ik osztályt is végeztette velők a tanár, de tulaj­donképen két latin osztályra voltak számítva*. És ezek a furcsa kis intézetek ma 10—13 tagból álló, s egész testületet képező tanárkarral bírnak. Legkevesebb a most V-ik osztályra egészült karcagi gimnázium tanárkarának száma = 6. Ennyit állított be a folyó iskolai év elején. Ezek között egy az állam által elismert, három okleveles és két helyettes. Külön díjazza a vallás (200), az ének (100) és a torna (1.00) tanárokat, kik a káplánból és a tanítókból telnek ki. A rendes tanárok fizetése 1000 frt törzsfizetés 200 frt lakbér. A fentartótestület az állami nyugdíjintézetbe lépését bejelentette, s a mit ki kell emelni, a tanárokra hárítható 2 °/0 évi díjat is felajánlotta. A kisújszállási tanárkar áll 15 tagból, kik közül 12 okle­veles, három helyettes. A rendes tanár fizetése 1200 frt törzsfizetés, 200 frt lakbér és 50 frt quinquennium. A vállástanár 600, az ének- és tornatanár 400—400 frtot kap. Állami kinevezés alá esik négy. A mezőtúri tanárkar áll 13 tagból, kik közül az állam által elismert négy. okleveles hat, helyettes három. A rendes tanár fizetése 1200 frt törzsfizetés, 200 frt lakbér, a vallástanáré 600 frt külön ének- és tornatanár nincs. A fentartótestület az országos nyugdíjintézetbe lépését bejelentette. Tanárokkal, mint láthatjuk, legjobban el van látva a kisújszállási fő­gimnázium. De a többiek is hol állanak a régi kis fur­csa intézetektől! Hát még fizetéseik! ? A század ellőt­tieket nem is említem, mert azt még természetben szol­gáltatták ki, de még nincs tíz éve, hogy ez intézetekben csak 600 frton nyomorgott a szegény kálvinista professzor. Aránylag legtöbb tanulója van a mezőtúrinak = 284, azután a karcagi gimnáziumnak — 162, s végül a kisúj­szállásinak = 190, de remélhető, ha főleg a konviktus létrejön, a tanulók száma jövőben ott is emelkedni fog. A díszes falak állnak és növendékekre várnak. A fentartó testületek büszke örömmel tekintenek a magas épületekre, a tanárok dagadó kebellel tanítanak azokban. Meg vagyunk róla győződve, hogy a városok, egyházak, tanárkarok valamennyien érzik és tudják azt, a mit Nikiás mondott katonáinak: »Férfiak teszik az államot és nem puszta falak*, mit még azzal toldunk meg, hogy az egyházat is férfiak teszik és nem a puszta falak. Ily férfiakat látunk mi — vaj' ne csalatkozzunk — a fölemelkedett intézetek elöljáróiban és tanáraiban. Épen mert ilyeneket látunk, reámutatunk még egy teendőjükre. S az ev. ref. leánynevelés felkarolása. Hogy szükségük van a nagykúnsági népes ref. ekklézsiáknak egy felsőbb leánynevelő intézetre, azt bizonyítani felesleges. Hisz ma sok ref. szüle viszi leánygyermekét a Palásthy püspök alaDította törökszentmiklósi zárdaiskolába és bízza olyanoknak a gondjaira, a kik' vallásos felfogását — köte­lességükből folyólag — más irányba terelik. A kik erre nem hajlandók, kénytelenek leányaikat messze földre: Miskolcra, Rozsnyóra, sőt még a máramarosszigeti állami intézetbe is elvinni. Természetesen Debrecen is kap belő­lük. Biztató remények közt indult meg pár év előtt a heves-nagykúnsági egyházmegye kebelében egy mozgalom, mely Mezőtúron szándékozott egy leánynevelő intézetet állítani. Mezőtúr is felbuzdult s több rendbeli adakozások­ból mintegy 70 ezer frtot ajánlott fel e szép célra. Később azonban ez ügy az egyházmegye és Mezőtűr között támadt sajnálatra méltó differenciák következtében zátonyra jutott. Az egyházmegye, miután Túr ajánlatát visszavonta, az ügyet napirendről levette. De itt megállani és ez ügyet végkép elodázni a kún városoknak és egyházaknak nem lehet. Mezőtúrnak a legutóbbi népszámlálás szerint van 23.757 lakosa, Karcag­nak 18.197, Kisújszállásnak 12.527, Túrkevének 13.092. Ezek — törvény szerint — mint városok, mindannyian kötelezve vannak polgári iskolák felállítására. Kívánatos volna, ha közös erővel mi hamar egy erős ev. ref. felsőbb leánynevelő-intézetet szerveznének. Alföldi. TÁRCA. Az asszony hivatása. Beszéd, Monod Adolftól. Felolvastatott a Lorántffy Zsuzsanna nó'egylet alakuló gyűlésén. (Folytatás.) Lássuk már most, hogy az asszony eredeti hivatása változást szenvedett-e a bűnbeesés által, mely Isten alko­tását oly mélyen megrendítette. A sátán először az asszonyt csábítja el, azután ő általa csábítja el a férfit; kétszeresen ravasz eljárás: egy­részről, mert könnyebben célhoz ér az asszonynál mint a ki gyengébb és másrészről, mert az asszonynak nagyobb a befolyása a férfira. Ámde azért adatott-e neki e szelid hatalom, hogy a férfi lelkiismeretét megzavarja, annak vesztére legyen a helyett, hogy segítségére lenne? és hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom