Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-08 / 45. szám

történet írója: akár azért, mert nem ismerte fel mindig a titkos rugót, vagy pedig mert kímélni akarta egyik vagy másik rész hiúságát. Kutassatok csak az elmúlt századok történetében; semmi sem különbözteti meg jobban az ősi durvaságot az erkölcsi finomságtól, az ókort a középkortól, ezt az újkortól, a nyugatot a kelettől, mint az az asszony állása. Ki ne tudná p. o. hogy ezen egy szónak, egy- vagy többnejűség mily mély befolyása volt a népek sorsára és erkölcseire? Figyeljétek csak meg most hogyan van az életben: nem foglalja-e el most is az asszony azt a helyet, a melyet a költő Agrippina asszonynak a szenatusban szánt: »A függöny mögött láthatatlanul és mégis jelen van«. Amint asszony által furakodott be egykor a sátán az ártatlan emberiség közé, úgy asszonyra vezethető vissza, a legtöbb esetben, minden bűn és nyomor, mely e világon pustztit, mint gyűlölet, bosszű, háborúság, öngyilkosság, párbaj, gyilkosság, harc és háború. És viszont mint a hogy asszony által jött a Megváltó az elveszett emberiség közé, úgy majdnem mind azon gondolatok és művek, melyek felemelik és megvigasztalják az emberi nemet az asszonyoktól erednek: ú. m. a szent lelkesedés, kegyes intézmények, könyörületes hagyományok, az odaadó szeretet és a magasztos áldozatok. Nem ezért ábrázolta-e a költészet és képzőművészet is az erkölcsi hatalmakat asszonyalakokban? Sőt még a példabeszédek könyvében is két asszony ábrázolja azt az irányt, mely a világot megosztja.* Az emberiség legmagasabb érdekeit szolgáljuk, a midőn az asszony e csodálatos befolyásának üdvös irányt adunk, a mennyiben vele együtt igyekszünk kikutatni az Ür által neki szánt hivatást. A ti hivatástok alatt, kedves hallgatónőim, a ti külön női hivatástokat értem. Mert van a férfiakkal közöshivatástok is. Isten az embert saját képére teremtette, de azt a képet a bűn elhomályosította és csak az Ő Fia nyitotta meg; ezt a képet mint az Ő igaz képmását a földön megdicsőíteni: ez a közös hivatás. A mint e szempontból nincs különbség zsidó és görög, szabados és rabszolga közt: úgy egyformán hivatása ez a férfinak mint az aszszonynak »mert mi mindnyájan egyek vagyunk a Jézus Krisztusban«1 De e közös hivatáson belől, melynek első célunknak kell lenni, vár rátok még egy külön, a ti sajátságaitoknak megfelelő hivatás is; de ne számítsatok arra, hogy a világ ezen hivatásra titeket megtanít, mert ő ezt soha sem ismerte fel; a mennyiben azt a kérdést, a mely benneteket érint vagy saját önzésének kicsinyes mértékhez vagy a ti hiúságtokhoz szabta. Nézzük, hogy szól e tárgyban az írás: Isten Igéje, a mely mindenek felett az egy szükséges dologgal foglalkozik, mellesleg megoldja mind ama nagy kérdéseket, melyek az emberiséget érintik, mert a midőn a tanításhoz példákat kapcsol, mindenek felett józan ítéletet mond. (1. Kor. 2. 14.) Felnyitom a bibliát Mózes első könyvének első lapjainál, melyet jellemzően neveznek Genesisnek (azaz eredet), mert minden dolgok titkát, eredetének megvilágításával * Példb. 7—8 ellenében és 9. 13—18 ellénében. fejt meg és eredeti egyszerűseggel magyarázza a teremtés mélységes bölcsességét. Itt mindjárt, azon rövid szók után, a melyekkel Isten még az ember teremtése előtt, az emberiség általános hivatását kijelenti: »Teremtünk embert a mi ábrázatunkra és a mi hasonlatosságunkra*, találunk még egy helyet, melyben hasonlóképen az asszony külön hivatását is megjelöli kijelentvén: »Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítőt, a ki mindenkor ő előtte legyen*. Ez minden asszonynak szól, nemcsak a férjes asszonynak. Mert Éva nemcsak az első ember felesége, ő egyátalában az első asszony, ki egész nemét képviseli ; mint a hogy Ádám képviselője az egész férfinemnek. Induljunk ki azért azon gondolatból, mely az asszony teremtésének alapjául szolgált és vezéreljenek minket az Úr által ihletettek beszédei, melyeket az ó- és újszövetség könyveiből merítünk, mert hisz maga az Úr vezérel bennünket s hiszem, hogy ha meghallgatjátok fejtegetéseimet arról, hogy az Úr mit kiván tőletek/ saját szivetek fogja érveimet kiegészíteni és arra a kijelentésre fog buzdítani: »Igen, ilyen akarok lenni, ezt akarom cselekedni!« »Nem jó az embernek egyedül lenni*. Dacára annak, hogy Ádám Isten minden adományaiban bővelkedik, mégis hiányzik neki valami, maga sem tudja, talán csak sejti, hogy mi, »egy segítő, ki mindenkor előtte legyen*, ki nélkül a föld, rá nézve, kietlen pusztaság, a paradicsom sivatag. Természete arra, hogy egymagában elégült legyen tűlközlékeny, társ után vágyik, ki neki támasza és egyúttal kiegészítője legyen; csak félig él, míg egyedül él. A gondolkodásra, szóval való közlékenységre, szeretetre lévén teremtve, lelke egy hasonló lélek után sovárog, hogy gondolkodását élesíthesse és tisztázhassa; mert különben szavai szomorűan elvesznének a pusztában, minden felelet helyett, legfölebb visszhang adná vissza tökéletlenül szavait; szeretete pedig, én-jén kívül más tárgya nem lévén, sivár önzéssé fajulna. Röviden egész lénye egy másik lény után vágyódik, de hiába, mert hozzá »nem talált vala hasonló segítőt«. A látható teremtmények, melyek körülveszik, nagyon alatta állanak, a láthatatlan Lélek meg, ki őt teremtette oly magasztos és oly elérhetetlen, hogy lehetetlen egész életét hozzája kapcsolnia. Ekkor teremté az Úr az asszonyt és ezzel oldotta meg a nagy talányt. Im előtte áll, az a másik lény, mely után vágyott; hasonló hozzá és még sem ő maga. Az asszony a férfinak segítő társa, kit Isten adott neki, hogy életét szépítse és kettős értékűvé tegye az által, hogy azt véle megosztja. Az asszony eredeti hivatása, a szeretet hivatása. Ennek a hivatásnak felel meg azon állás, melyet Isten neki kijelölt. Nem alárendelt ez állás: mert az aszszony nem csak segítője, de egyúttal hozzá hasonló társa a férfinak; mellette kell állania, mint hozzá hasonlónak, mert csak is így lehetett oly segítő társa, mint a milyenre szüksége volt. Ha állása mégis függő és alsóbbrendű, oka ennek az, mert az asszony a férfi után, a férfiért és végre a férfiből teremtetett. Ez utóbbi megmond mindent. A férfiből vétetett: ^csontjából vett csont, testéből vett test« vele oly szoros összefüggésben van, hogy meg nem aláz-