Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-08 / 45. szám

706 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. hagytam a nálunk talán leginkább elhanyagolt ágat, a nők vallásos nevelését. Az iclő rövidsége miatt ezt a nagyhorderejű kérdést sem fejthetem ki, de munkaprogrammunk teljessé tétele érclekében is rá kell mutatnom ennek a munkamezőnek borzasztó elhanyagoltságára. Hogy uri családjaink leányai legnagyobb részben vagy idegen vallású s irántunk gyűlölködő ellenszenvet tápláló intézetekben nevekednek, vagy oly felekezetnélküli, hitközönyös szellemű iskolákból kerülnek ki, melyeknek az a hangzatos, de hitsorvasztó frázis a jelszavok: nem baj, akár mit hisz, csak becsületes legyen. Uraim, a vallási latitudinárizmusnak ez a divatos lóhasága forgatja ki családjainkat a keresztyén szellemből s ez a hitbeli ledérség mérgezi meg a leendő családanyák vallás-erkölcsi életét. Ez értekezletnek minden tagját, különösen a családapákat kérve-kérem, vegyük föl értekezleteink programmjába, templomaink igehirdetésébe, tanácstermeink legfőbb gondjai közé, s tegyük belmissziói tevékenységünk főfeladatává, hitápoló munkásságunk folytonos törekvésévé ezt a fohászszerű jelszót: keresztyén nőnevelés, jöjjön el a te országod! Szaporítsuk nőnevelő intézeteinket, állítsunk minden nagyobb városi női-polgáriskola mellé leánynevelő internátusokat! Egyházi értekezleteink hitápolásra ösztönző tevékenységében fontos szerepre van hivatva a sajtó, a maga sokféle fajaival és eszközeivel. Mindenki ismeri a sajtó hatalmát, mely a mily áldásos munkát végez jó célra használva, nemtelen célok szolgálatában épen oly mételyévé, sőt gyilkoló mérgévé válhatik a közszellemnek. A sajtó immár nálunk is nagy s itt-ott félelmes hatalommá lett. Fordítsuk jóra hatalmát, használjuk ki vallás-erkölcsi célokra a sajtó rendkívüli társadalmi erejét. Két irányban vár itt nagy munka a vallás-ápolás szempontjából: jó vallásos sajtótermékek előállítása, s ezután ezeknek minél szélesebb körben való terjesztése. Más szavakkal az itt a fődolog, hogy kérjük és nyerjük meg vallásos íróinkat, a Szász Iíárolyokat, Szilády Áronokat, Baksay Sándorokat, Kenessey Bélákat, Szabó Aladárokat, Kecskeméthy Istvánokat s egyházunk többi gyakorlott tollforgatóit, hogy írjanak nekünk minél több ós minél jobb vallásos szellemű könyveket s szerkeszszenek minél jelesebb hiterősítő lapokat. Vallásos iratokat a nép és az ifjúság számára, vallásos könyveket a műveltek számára, keresztyén iratokat a nők számára. Nem tudós theologia s nem is predikációs könyvek a mi elsőrendű irodalmi szükségünk, hanem az úgynevezett hitvédelmező (apologeticus) ós hiterősítő iratok minél gazdagabb választékban és minél jobb minőségben. A prot. 45. szám. írod. társaság »Koszorú«-ja e tekintetben sokat ígérő örvendetes kezdet — a nép számára. Indítson meg egy hitépítő családi könyvtárt a művelt közönség számára is! Az időszaki sajtó terén pedig keresztyén vallásos lapok kellenek nekünk, mint a »Kis Tükör« a nép számára, magasabb színvonalú keresztyén családi lapok, mint »A mi otthonunk«, belmissziói folyóiratok, minő a lángbuzgóságú »Hajnal«, s építő irányzatú egyházi lapok, minél jobb szerkesztésben. A vallásos iratok terjesztése ha nem is nagyobb, de egyetemesebb feladata a hitápoló tevékenységnek ; mert írni s épen jól írni nem mindnyájunknak adatott. De a jó vallásos iratokat terjeszteni, ajánlani, vásárolni, tehetségünkhöz képest mindannyian képesek vagyunk, ha igazán akarjuk. S kérem a T. E. tagjait, s kérek minclen jó protestáns embert, hogy ezt akarjuk és akarják is mindannyian, mind a lelkész, mind a világi urak, mert ez ma egyházi kötelesség. Hegedűs Sánclor ama tette, melylyel a Prot. írod. Társaság népies kiadványai első évi deficitjének fedezését teljesen magára vállalta, a hitbuzgó áldozatkészségnek ama reformációkori példáira emlékeztet, a melyekkel tehetősebb világi uraink nyomdákat állítottak, a szentírás és más vallásos könyvek kiadását és terjesztését lehetővé tették. S a mennyiben egyesek áldozatkészsége erre nem elégséges, legyünk rajta ezeken az egyházi értekezleteken, hogy tömörítsük, egyesítsük erőinket a terjesztésre, pl. az által is, hogy állítsunk lehetőleg minden eklézsiánkba parokhiális könyvtárakat, minclen községünkbe iskolai- és népkönyvtárakat. Másfelől meg az egyes kiadók buzgóságából immár hazánkban is megindult vallásos iratok kolportázsát is igyekezzünk tehetségünk szerint előmozdítani. — Hasonló természetű akció volna indítandó a vallásos és egyházi lapok terjesztése ós népszerűsítése érdekében is, mert valahára már véget kell vetnünk ezeknek a mostani egyházirodalmi szűkidőknek, melyekben a vallási- ós egyházi lapok csak a buzgóbb lelkészek köréből összeverődő csekélyke olvasó közönség fillérein tengődnek. Szőts Farkas. Honosítsuk meg a házi istentiszteletet. Folytatom és befejezem, a mit mondani akarok. Az ismétlőiskolásokat visszatartanák a korcsmából és az erkölcsrontó kalákáktól a tanítók, ha ezért megfelelő tiszteletdíjban részesülnének. De az egyház nem fizethet, a község nem fizet, a szüléket meg nem tanácsos e célra megadóztatni. A gyermekistentiszteletet én igen szívesen megtartanám (a mint hogy néhány év előtt meg is tartottam