Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-01 / 44. szám

Bűn a szó, ha puszta, ha léha hivalgás, Levegő hulláma, fuvalom csak, nem más. De ha szived rendül, mert rajta keresztül Az istenkereső érzelem átrezdül. Ha epedő ajkkal mégysz, híves patakra, A melynél megenyhült a martyrok ajka : Úgy ünnepled Luthert, Kálvint, úgy az eszmét, Keresvén az Istent, a mint ők keresték. Hegedűs István. A protestantizmus erkölcsi világnézetéről. Felolvastatott a magyar prot. irodalmi társaság felolvasó estélyén. III Még csak egyre akarok rámutatni a protestantizmus hatalmas erkölcsi szellemének áldásos hatásai közül s ez a vallási, lelkiismereti és politikai szabadságok megteremtése. Paul Janet, ez a szellemes francia politikai író, a ki különben teljességgel nem rokonszenvez a protestantizmussal, azt írja egy helyen: >A XVI. század két nagy eszmét vitt be a tudományba: a politikai és vallásos szabadság eszméjét . . . Nem lehet tagadni azt sem, hogy a lelkiismereti szabadság eszméje is a XVI. század conceptiója«. . . »Ki tagadhatja, hogy Hotman, Languet, Buchanan, Knox és ezer más kevésbbé híres protestáns író emelte ki a homályból a népfölség tanát, mely az előtt vagy az iskola porába volt eltemetve vagy pedig a jogtudósok önkényuralmi elméletének és a theokratia nagyravágyó jogigényeinek szolgált álarcul ?« Vallásuk érdeke birta őket arra, hogy támaszukat a közszabadságban keressék. . . Ha valahol legyőzettek, idegen országba vándoroltak. így kerültek Hollandiába, Skóciába, Angliába, Amerikába, hogy egy szép napon ismét visszatérjenek Franciaországba ... A protestantizmus szolgált alkalmul azon békeszerződés megkötésére, mely egyazon állam különböző hitvallásainak egyenlő jogot biztosít; új jogot, melyet a középkor nem ismert, s mely az újkori társadalomnak dicsősége. Tegyük hozzá, hogy a modern világnak ez elvei legelőször protestáns államokban valósultak meg, nevezetesen Hollandiában és az amerikai gyarmatokban « *. A protestantizmusnak ezt a szabadságteremtő szellemét a már többször idéztem Laveleye is kiemeli. »A politikai szabadság, a lelkiismereti szabadság és a népfölség elve logikailag a reformációból származik. A reformáció, a hol csak meggyökerezett, mindenütt szívós energiával követelte a természetjogokat, a szabadságot, vallásos türelmet, jogegyenlőséget és népfölséget. Ezek az elvek alkotják a modern közszabadságok alapját. S a protestánsok ezeknek mindenütt ékesszóló védői és lelkes apostolai voltak. Montesquieu, Voltaire és társaik a protestánsoktól kölcsönzött eszmékkel csinálták meg a nagy forradalmat. * P. Janet: A politikai tudomány története, ford. Lőrincz Béla, II. k. 322., 323. és 324 1. És emeljük ki, a miről sokan megfeledkeznek, hogy azokat a szabad eszméket először és sikeresen a protestáns országokban valósították meg. Legelőbb Hollandiában, azután Angliában és legteljesebben Észak-Amerikában, a hol Williams Roger már 1633-ban nem csupán vallásos türelmet hirdet, hanem tökéletes jogegyenlőséget biztosít minden hitvallásnak s ennek a nagy elvnek alapján megalapítja államát, Rhode Island-ot, mely harmadfélszáz év óta politikai zavargások és forradalom nélkül él és virágzik «. S a prot. erkölcsi szellemnek az a sajátos vonása, hogy nemcsak kivívja a szabadságot, hanem bölcsen is tud élni a szabadsággal. Elismert tény, hogy a népképviseleten és önkormányzaton alapult prot. államokban széles körű szabadság mellett rend, béke és folytonos fejlődés tapasztalható. A rendszert megalapító első forradalom óta nincsenek politikai forradalmak. A római kath. országokban minden 40—50 év alatt támad egy-egy forradalom. S ezzel rokon az a másik tény, hogy míg a németalföldi, angolországi és amerikai forradalmak teljes sikert arrattak, addig a francia forradalom eredménytelen maradt. E tény magyarázata igen egyszerű. Az előbbiek prot. államokban mentek végbe, az utóbbi kath. államokban. A prot. társadalmak az evangélium tiszta erkölcsi tartalmából annyi mérséklő erkölcsi erőt vesznek magukba, hogy szabadságuk szabadossággá, féktelenkedéssé nem igen fajul. A fellázadt ember elkeseredését mérsékli a vallásos hitében élő-és ható isteni kegyelem. Innen, hogy a holland, angol és amerikai forradalmárok soha sem sértik a vallást és a jó erkölcsöket, sőt a puritánok a szentírással kezökben mennydörögnek és harcolnak a földi hatalmasságok ellen. Nem így a római kath. forradalmi szellem. Már A. Fraude megjegyezte: »A szabadság azokban az országokban, melyek a reformációt elvetették, soha sem mutatkozott vallásos színben; ha visszatért, forradalmi szellemben tért vissza, mint minden vallás megtagadása®. A hierarchia igája alól fölszabadult ész és energia a pápás egyháztól tanult érdemlő cselekedetekbe vetett elvakult határtalan önbizalmában sem égi, sem földi hatalmat maga fölött el nem ismerve, elveszti az erkölcsi egyensúlyt s Voltaire szavával a földi és égi királyra egyaránt oda kiáltja: Tapossátok el a becstelent! vagy Ravaillac példájára gyilkos tőrt ragad fölkent fejedelme ellen. »A római politikai morál vagy zsarnokságra vagy anarchiára, vagy fölváltva mindkettőre vezet*; (Laveley) a protestáns politikai morál egyenletes folytonos haladást biztosít. De az idő jobban előre haladt, hogy sem bárcsak általános vonásokban is rámutathassak a három utolsó század politikai történetéből azokra a nagy erkölcsi áldásokra, melyekkel az evangéliumi protestantizmus józan liberalizmusa megajándékozta a keresztyén világot. Igen. az egész keresztyén világot, még a pápás egyházat is, mert a protestantizmus által hirdetett és először megvalósított szabad eszmék és intézmények, a mult és jelen század politikai és társadalmi forradalmai által egyházi kerületekből kivetkőztetve, az egész müveit világ közkincsei