Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-01 / 44. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Saserkesztösíg: IX. kerület, fipa-útca. 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadti-IiiviUal : Hornyánszky Tiktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), liová az elüíiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökim. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt SO kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 90 kr. Reformáció emlékünnepén. ^Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tészen titeket. (Ján. 8 : 32.). Nagy dolgok emlékezete újul fel lelkünkben e napon. 377 évvel ezelőtt indult meg az a világra szóló mozgalom, melyet reformáció név alatt ismer a történelem. A reformáció története, belső magvában tekintve, a költővel szólva, »egy éltető eszmévé finomulEz az éltető eszme röviden kifejezve: Szabadság! Iin : ^Megleltük a szót, azt a nagy talizmánt, Mely e vén földet ifjúvá tette.« (.Madách.)' Igen, a reformáció világot megújító mozgalmának éltető eszméje a szabadság és pedig úgy a vallás, mint a tudomány és a politikai s társadalmi élet terén. Baco, az újkori bölcsészet megindítója, azt mondja, hogy az emberiséget úgy tekinthetjük, mint egyetlen embert, de mint olyan embert, a ki mindig él ós folytonosan tanul. Az emberiségnek, eme halhatatlan embernek életében a reformáció nagy fordulást jelent. Ekkor lett az ember nagykorúvá, szabaddá. A középkorban szabadságot, egyéni önállóságot ne keressünk. Nem találunk ilyet a vallásban, az egyházi életben. Róma, mint valóságos szellemi zsarnok, rabságban tartja híveit. Szigorúan megszabja, mit kell hinni, mit kell cselekedni, mely úton szabad az üdvösséget keresni. S hogy megértse az eleibe írt törvényt és attól egy betűnyire is el ne térjen, ott vannak a hivő mellett mint szigorú gyámok a papok. A papokra úgy kell tekintenie a középkor gyermekének, mint valóságos felsőbb lényekre, a kik égi tudományuk magasabb erkölcsiségük, isteni méltóságuk fényében tündökölnek előtte. A papok méltán elmondhatják a költővel : »Csak hódolat illet meg s nem bírálat!« Egészen külön társadalmi osztályt, sőt mondhatnánk, külön államot képeznek az államban. Van idő, az utolsó Árpádok korában, mikor hazánkban is a püspököt a pápa nevezi ki s teheti le. Pap ellen csak pap tanúskodhatok, fölötte csak papi törvényszék ítélhet. És mindezt azzal magyarázzák, hogy a papságot Isten rendelte királyok s nemzetek fölé. S ha ez ellen valaki szólni, tenni mert, mi törtónt vele? Lesujtá a pápai átok, mely alól ha fejedelem volt is, csak szolgai megalázkodás árán szabadulhatott. Nézzétek IV. Henriket, a kiátkozott császárt. O a félvilág ura, Canossában sírva könyörög bocsánatért s nagy nehezen tudja a pápának mostoha atyai szivét meglágyítani. »Gehorsam ist der Christen Schmuckcc (Engedelmesség a keresztyének ékessége) mondatja a költő (Schiller) is a középkor egyik papi fejedelmével. Hit dolgában csak egy vélemény van és ez Rómáé. Ha ketten vitatkoznak, azonnal el kell hallgatniok, mihelyt »Roma locuta est«. S a ki nem hallgat ? Nézzétek ! Máglyák tüze csillog ki a középkor néma éjszakájából. Azok halnak rajta kínok között, a kik korán találtak a szabadságról álmodni. De ím az idők teljessége elérkezett. A miben néhányan nem egészen dicstelenül próbálkoztak, azt véghez viszi Lutherünk teljes dicsőséggel. Kalapácsütései alatt, melyekkel 95 tételét felszegezi, lepattannak az egyháznak, e nagy börtönnek zárai. Az ő fellépése az ereje tudatára ébredt egyénnek diadalmas szabadságharca ama rendszer ellen, melynek eddig bilincsei között vala. Ha bámuljuk a hitrege titánjait, a kik harcra kelnek az olympusi istenekkel, még felségesebb az a küzdelem, melyet egy ember folytat, és pedig diadalmasan, egy egész világrend ellen. Milyen nemes bátorság s eget ostromló önérzet tündököl arcán, mikor Wormsba megy, hogy ott a világ urai előtt megfeleljen magáért. Kérik, ne