Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-10-25 / 43. szám

dhong nem. De miután idegen embert nem kaphatnak mindig, a mikor áldozatot akarnak hozni istenüknek, ezért a dhong papok lerándulnak a közel fekvő helységekbe, a hol két-három éves fiúgyermekeket vásárolnak, azokat elviszik magukkal és úgy nevelik fel, mintha saját gyermekeik lennének. A gyermek mit sem sejtve, hogy mily rettenetes sors vár reá, szépen fejlődik és gyakran részt vesz sorsosainak feláldozásában, míg végre eléri huszadik életévét. Akkor beállít hozzá az atyjának vélt pap két pribékkel és kijelenti neki, hogy készüljön el, mert az isten őt szemelte ki áldozatul. Erre lefogják a szerencsétlent, kiviszik az erdőbe és egy szent fához kötözik, a hol három napig marad, mely idő alatt az egész törzs fanatikus kurjongatással körültáncolja. Harmadnapra a pap eloldja a köteleket, de hogy az áldozat meg ne szökhessék, mindkét lábát kettétöri; azután egy finom tollkéssel egy kis sebet vág a szerencsétlen ember testén és a kiömlő vérrel befecskendezi a földet Ennek megtörténte után a papnak egy jeladására az összes jelenlevők megrohanják a boldogtalan áldozatot és apró darabokat vagdalnak le testéből, a húsdarabot egy zöld levélbe csavarják és ki-ki fut vele a saját földjére, a hol azt elássa; azután visszajönnek, hogy a közös istentiszteleten részt vegyenek. Az istentisztelet után az elevenen szétmarcangolt embernek a csontjait elviszik az erdőnek egy félreeső részébe, hogy az »isten szolgájának* (tigrisnek) is kijusson a maga része az áldozatból. Új csodaszűz. A híres francia búcsújáró helynek, Lourdesnek, úgy látszik, párja akadt Olaszországban. Radicena kalabriai városkában egy fából készült madonnát fedeztek föl, mely szemeit forgatja. Egy külöirben »liberális* lap a nápolyi »Mattino* apróra leírta és megerősítette az új mirákulumot, mely máris a zarándokok és betegek ezreit csalta a kis délolaszországi városkába. A jámbor és babonás hitű nép adományaiból eddig is több mint 50,000 frankot vett be az a templom, mely a csodatevő madonnát magában rejti. Még parlamenti tagok is gazdagították az áldozati kasszát, így többek közt Colarusso baloldali képviselő háromszáz frankot adott. Eddig azonban még egyetlen beteget sem gyógyított ki a csodatevő madonnakép. IRODALOM. ** »Porból lettünk.« Ez a címe egy kedves kis ajándékkönyvnek. Két elbeszélést tartalmaz. Földes Géza írta s az ifjúságnak szánta, de a felnőttek is élvezettel olvashatják. Megható az örkői parasztfiú élettörténete. Könvekig megindító részletek váltják föl egymást, az elbeszélés fonala mindvégig érdekesen gördül, s a nyelv tiszta, jó magyarságú, a minővel csak kevés magyar író dicsekedhetik. Örkőy Mihály, a gazdag földes úr, meghal s özvegyére egy fiú s egy leánygyermek nevelésének gondja nehezedik. Az anya nem tudta, hogy miként kell egy fiút az élet útjára előkészíteni és elkényeztette az Örkőy csa'ád utolsó férfi sarját. Egy tömzsi, jóképű, szegény gyerek volt a Károlyka legjobb barátja. Füstös Pistának hitták s fia volt a Károlykáék zsellérének. A nagyságos asszony nem nézte szívesen, hogy ez a gyerek fiának a legjobb pajtása, de nem volt annyi ereje, hogy fiának akaratával ellenkezzék. Károlykának tehát Pista lett a legkedvesebb játszótársa. A játszótársakból iskolatársak és hű barátok lesznek. Füstös Pista a nagyságos asszony jóvoltából kollégiumi neveltetésben részesül. Az egyszerű parasztfiú a kollégium első tanulója és Örkőy Károlynak mindenben tanácsadója és segítője. Mindakettő elvégezte a nyolc osztályt, de az érettségi vizsga előtt Örkőy Károly mellbetegségbe esik. Pista Olaszországba is elkíséri hű barátját, de hasztalan minden törekvés. Az Örkőynek utolsó férfi sarját nem lehetett megmenteni. Az Örkőy család elszegényedik, Füstös Pista ekkor névtelenül küld gyakrabban pénzt a büszke nagyságos asszonynak, a ki mióta meghalt egyetlen fia, számba se veszi a szegény zsellérfiút. Eddig is csak fia kedvéért tűrte a háznál. De Füstös Pista pappá lesz az Örkőyné községében, hatalmas prédikációjával megtéríti a büszke asszonyt, derék leányát, Erzsikét nőül veszi. Az egykor oly büszke mama a legboldogabb halandó, mert igaz szeretettel veszik körül. Csak Károlyt sajnálja, a miért nem láthatja ezt a szép életet, a n ely az ő munkája. — »A koldus árvája« a vízaknai csata élénk ecseteléséve] kezdődik. Dankó Mihálynak ellövik a fél lábát s az egykor jómódú gazda koldussá lesz. Feleségét a sok kézimunka korai sírba dönti. Majd elhal a koldus is, kinek lángoló honszerelme jutalmául egy érempénz jutott a mellére és egy tarisznya a vállára. A kis Pistát jószívű emberek nevelik föl. Az árva derék iparossá válik, a kit tisztelet és becsülés környez. Egykori mesterének a leányát veszi feleségül és megmutatta az egész világnak, hogy: »A munka nemesít«. Szívből örülünk, hogy ifjúsági irodalmunk egy minden tekintetben sikerült munkával gyarapodott. Helyesen tette az író, ki a fővárosi tanítói kar egyik dísze, hogy a tanítói és a papi pályát rokonszenvesen méltatta s az ipari pálya iránt is tiszteletet igyekezett fölkelteni az ifjúságnál. Munkáját jó lélekkel ajánljuk a terjesztésre. Böngérfi. ** A magyar írók élete és munkái című vállalatból, melyet a magyar tudományos akadémia megbízásából Szinnyei József, a m. n. muzeumi hirlapkönyvtár őre ír, megjelent a 27. füzet (III. kötet 9. füzete). Ez a Gócs és Graffius nevek közé eső 196 írónak életrajzát foglalja magában: többek közt a következőket: Goldis János, görög-kel. szert, püspök helyettes; Goldziher Vilmos, orvos és Goldzieher Ignác egyetemi tanár; Gombos Imre, a m. tud. akadémia tagja; Gonda Béla, miniszteri osztálytanácsos; Gonda Béláné; Gonda László, orsz. képviselő; Gondol Dániel, a m. tud. akadémia és a Kisfaludy-társaság tagja; Gorove István és László, a m. tud. akadémia tagja; Gothard Jenő, csillagász és a m. tud. akadémia tagja; Gotthard Gergely, a székely regélő; Gozsdu Elek kir. ügyész és regényíró: Gozsdbu Manó, főispán; Göböl Gáspár, ev. ref. lelkész; Göde István, színész ; Gödör József ág. ev. lelkész; Gömörv Frigyes, ügyvéd; Gönczi Fabricius György és István, XVI. századbeli ref. lelkészek; Gönczi Pál, államtitkár ; Göndöcs Benedek, apát-plébános; Görgey Arthur (irodalma 140 címmel); Görög Demeter, a bécsi Hadi Történetek és a Magyar Hírmondó szerkesztője; Göttffy Borbála, Götz Mária Magdolna; Gracza György, a »Budapest* szerkesztője és Graenzenstein Gusztáv, miniszteri osztályfőnök. Az eddig megjelent 27 füzetben 6520 írónak életrajza s munkáinak jegyzéke van felsorolva. Mondanunk sem kell, hogy ez a füzet is ép oly gondos-