Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-27 / 39. szám
Nem zárhatjuk véleményünket azon alapos reményünk kifejezése nélkül, hogy az ekképen szerény mederben megindítandó országos gyámintézet már az első évtized végén hatalmas folyammá fejlődik, melynek jótékonysága mind az özvegyekre és árvákra, mind a szolgálat képtelenségük esetén gvámolításra szorult lelkészekre sokkal bőségesebb mederben kiáradhat, mert nem lenne ellenünkre az, ha a kezdet nehézségeire való tekintetből az első öt éven át 150 frt özvegyi és 50 frt árvái évjáradék irányoztatnék elő, az levén előttünk legfőbb, hogy a segély gyors és állandó legyen; (öt év alatt 27,400, 10 év alatt 97,700 frttal gyarapíttatnék az alaptőke) könnyen lehet módját találni annak, hogy a tőkésítésre szánt tetemes intézeti vagyon nagy része 5°/0 -nál magasabb kamatláb mellett helyeztessék el; számításunkban a 10 év alatti kiadásokra szükséges kamatai nincsenek felvéve, ezek is gyarapítják a vagyont, mért az összes évjáradékokat nem szükség az év elején azonnal kifizetni, tehát egy tetemes rész jelentékeny időn át gyümölcsöztethető; a protestáns áldozatkészség és családtalanul élő vagyonosabb lelkésztársak olyan forrást fognak megnyitni nemes hagyományaikkal, melyből az intézet évi bevételei tetemes gyarapodást nyernek; végül a kétséges s veszélyt rejtő esetekben gyámintézetünk háta megett mindenkor ott fog állani az országos közalap, hogy mint biztosító tartaléktőke kisegítse s oltalmazza az intézetet a maga erejével. A felső-baranyai egyházmegye közgyűlése. F. hó 12. és 13. napjain folyt le a f.-baranyai egyházmegyének az általános tisztújítás óta első ízben tartott rendes közgyűlése Szilágyi miniszter s gondnok részvételével, ki a gyűlést megelőző napon 11-én este érkezett Harkányba, hol a teljes tisztviselői kar s a közelebbi közgyűlési tagok részvételével az esperes úr által kezdeményezett elötanácslcozmány az nap délután vitatta meg s tájékoztta magát a fontosabb ügyekről, hogy á közgyűlés menetét meddő viták ne késleltessék. A gondnok úr részvételével elköltött vacsora, mint máskor, úgy most is, kedves emlék marad a résztvevők keblében A sok oldalról elfoglalt miniszter ugyanis itt hitrokonai között adja kétségtelen jeleit meggyőződésből származott mély vallásos, protestáns érzületének, de a melyet a legtisztább szabadelvűség vezérel. Ezt tartja ő — a mint másként nem is lehet — a protestantizmust igazoló vezérelvnek. melyet, ha mások megtagadnának is, protestáns embernek megtagatnia sohasem szabad. A miniszter bízik abban, hogy a reformok teljes egészükben minél előbb keresztül menendenek s a mi fő, hogy az a vallásos életre nézve kár helyett haszonnal járand s a vallásos buzgóság fellendülését fogja vonni maga után. Mindezeket nem ötletesen állítja, hanem hivatkozik elismert tekintélyekre különböző államokból, kiktől az adatokat beszerezte. Ily és ehez hasonló bizalmas és áhítatszerű figyelemmel hallgatott beszélgetéssel tölt el az est, kellemes előzményeül a másnapra várt sok munkának. A jegyzői kar esperes úr közreműködésével előre elrendezte, illetve maga közt kiosztotta az ügyiratokon nem alapuló, hanem tárgyalás közben fölveendő jegyzőkönyvi pontokat, s lehető teljes előkészülettel várták a gyűlés megnyitását, melyet nem is akasztott meg készületlenség egy pillanatra sem. Esperes úr remekül gondolt, magasszárnyalású imával nyitotta meg az ülést, mi nemcsak törvényszerű, hanem az alkalomhoz illő nemes érzelmek felköltésére is kitűnő hatást gyakorolt. Főbb tárgyai voltak a gyűlésnek : Aljegyzőségre a szavazatok töbéségét Szívós Károly hiricsi lelkész nyerte meg, ki az esküt letévén, székét elfoglalta. Ez alkalommal tapasztaltatván, hogy a szavazás jogát — mely kötelesség is — igen sok egyház ismételt felhívásra sem vette igénybe, elhatározta az egyházmegyei hogy a mulasztókat jövőre kérdőre vonja s esetleg fegyelmi úton bünteti. Az árvák és özvegyek gondozásáról rendszabályjavaslat fogadtatott el, mely a diakonatus intézményére leend fektetve; életre valóságát majd az idő fogja meghatározni. Az özvegy és árva kegyévre vonatkozó javaslatot az egyházmegye lényegesen változtatni kívánja. A régi gyakorlatot szent-györgy napi határidővel kívánja — gyakorlati szempontból — megtartani. Helyettes lelkészeknek teljes fél fizetés óhajt biztosítani a káplánok sorsára való méltányos tekintettel. Az árvák jogát a kegyévben 24-ik életévükig biztosítja, de a kegyévet meghaladó újabb félévet megtagadja. Lelkészi állomások osztályozása a vagyon-könyv adatainak figyelembe vételével egy — mind az öt körből választott és két világi tanácsbiróval kiegészíted — bizottság által fog eszközöltetni. Tagjai: Hoffer Károly, Szabó József, Fejes Sándor, Bosznai Sándor, Morvay Ferencz lelkészek és Benkő Gyula, Fazekas Sándor világi tanácsbírák. Egyházi értekezletek felállítása ügyében is bizottság fog munkálkodni. Az okor szigetvidéki értekezlet alapszabályai megerősíttettek; azonban az egyház által adandó fuvar kötelezőleg nem mondatott ki. Sok gondot adott a belvárdi egyház lelkészi díjlevelének ügye, mely már a tavaszszal is foglalkoztatta az egyházmegyét s a kerületet is. Hosszas tanácskozás után gondnok úr javaslatára oly expediens fogadtatott el, hogy a philloxera-csapásra való tekintette], mely még jobbra is fordulhat, egyelőre 10 évre megengedi az egyházmegye, hogy a kik elfogadható borral nem fizethetnek, tartozásukat 8 kr. váltság összeggel róhassák le. Kétségkívül jó expediens az ideiglenes megoldásra, részünkről azonban most láttunk volna jó alkalmat arra, hogy az üresedésben levő belvárdi lelkészi állomás jövedelme egészben, vagy részben készpénzre változtatva az igazságos és aránylagos teherviselés elvére való tekintettel (ha szintén a jelenleginél kevesebb összegben is) állapíttatott volna meg. Ebbe a savanyú almába elébb vagy később úgy is bele kell majd harapnunk. Az egyházak csoportosításának kérdése különben, még nincs előkészítve teljesen a zöld asztalon való tárgyalásra, de folyamatban van és hiszszük, hogy itt a késedelem az érettségben hozand dús kamatot. A földjavításból, illetve az azért járó visszatérítésekből származva számtalan kellemetlen pereket egy csapással szüntette meg az egyházmegye, kimondván, hogy az elavult rendszabályt eltörli és jövőre kártérítési követeléseknek helyet nem adand. Ellenben a földekről lekerült szalma a föld javítására fordítandó és a földekét kizsákmányolni rabló-gazdaságszerűleg nem szabad. Felügyelettel a presbyterium és az egyházlátogatás bízattak meg. Az ürességben levő tanítói állomások jövedelme felerészben egyházmegyei tanítói gyámpénztár, felerészben helyi iskola javára fognak fordíttatni. A tanítói esküforma megállapíttatott. Egy tanító az esküt le is tette.
