Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-25 / 4. szám

Ezeknek ugyanazon naivsága és élénksége, ugyanazon szégyenérzetnélküli egoismusa tapasztalható mindenütt. És valamint a gyermekek a földteke bármely részén is mindig csak gyermekek, a gyermekes dolgokban megegyezők: ugyanezt mondhatjuk a műveletlenek — vagyis a természeti álomból most felébredt emberek — vallásai egységéről. jobban mondva megegyezőségéről is. Természetesen az emberiség Ősvallása homályos és határozatlan volt. Nem alaptalan megfigyelésen nyugszik az a vélemény, hogy talán épen a gyümölcsöt termő fa és a világító testek észlelése tették először a tudatlan emberre azon benyomást, hogy élete azoktól függ. A mint e benyomás megtörtént, követhették azt a bámulat és rémület, a bizalom és borzalom, a remény és félelem érzelmei, melyek együtt a vallásos érzelem alkatrészei lehetnek, innen érthető a fák és fény isteneinek őstisztelete is mindenhol, épen a legfejletlenebb néptörzseknél. És ha figyelemmel kisérjük a kis gyermekeket, szintén azt tapasztaljuk, hogy azoknak is első vonzalma az anyai emlőt és a villogó tárgyakat illeti. Talán egyidejűleg vallásos tisztelet tárgya lehetett a folyó és forrás is, mint a melyek eloltják a szomjúságot; a hegy és tó, mint a vadak és halak birodalma. Majd jött. a hold tisztelete, mely titokzatos fényével nagy hatást gyakorolhatott a még gyermek-emberre. A hold kultusát csakugyan a nagyon fejletlen törzseknél, mint a négereknél, hottentották — és kaliforniaiaknál találjuk. A hold után következhetett a csillagok és a kéklő égbolt tisztelete. Aztán az egyedet követte a sok: a fát az erdő, a folyót és forrást a tenger, a hegyet az egész föld, a csillagokat együtt az ég. mint kiterjesztett erősség. A fejlődés ezen fokán már az egyedet követő sok személylyé lesz. Számos néptörzseknél a kőkultusz is megvan, mi nem lehetett első, bármily primitívnek látszik is. mert szükségképen a tüz tisztelete előzte meg. melynek eredeti lakása a kő. (Vége köv.) Molnár Lörincz. BELFÖLD. A budapesti kath. gyűlés határozatai. A hétnek fontos egyházpolitikai eseménye volt a budapesti kath. nagygyűlés. Tényezői, beszédei, határozatai merev, egyoldalű felekezeti szellemet Iehellnek. Bármit mondjon is a klerikális befolyás alatt álló napisajtó, a tárgyilagos- szemlélő azt a lehangoló benyomást kénytelen konstatálni, hogy a kath. gyűlés következményei ebben határozódnak: felekezeti állam, dogmáknak alávetett törvényhozás, római befolyásnak alá rendelt politika, felekezeti szempont szerint szervezett és vezetett tanügy, római kath. elvek szerint rendezett családjog és interconfessionalis viszonyok. A mi más szavakkal azt jelenti: vesd el te magyar nemzet az 1848-iki elveket, a liberális tradíciókat, az 1868-iki vallásügyi törvény viszonossági és jogegyenlőségi elvét s add be derekadat teljesen a »keresztény« katholikus klérusnak. Sokan kiemelik a hercegprímás megnyitó beszédjének mérsékelt, higgadt hangját. Hát igaz, hogy az a beszéd eléggé »svaviter« hangzott »in modo«. de aztán > fortiter* intonált >in re«. Még a históriai alaphangot is hamisan intonálta, midőn az 1791-iki vallásügyi törvényeket, a protestantizmus ez alaptörvényét a katholikusok adományaként, quasi engedményeként tüntette fel. A históriával foglalkozó hercegprímás tudhatná, hogy a magas klérus, tehát a római egyház törvényes képviselete nemcsak hozzá nem járult a hivatolt törvényhez, hanem egyenesen tiltakozott ellene. A többi beszédekben még kevesebb igazságszeretet és tárgyilagosság csendült meg. Csak azt az egyet ismerhetjük el, hogy a gyűlés szónokai nem igen használtak olyan érdes és fanatikus hangot, mint Schopper—Steiner, meg a harckáplánok szoktak. Egyebekben konstatálhatjuk, hogy a pápistaság türelmetlen szelleme uralkodott a gyűlésen. A papi és feudális uralom proklamálása volt e gyűlés. A középkor szellemének felébredése. Hadüzenet a modern államnak és nem-katholikus egyházaknak. Az egyes határozatokat, elfogadások sorrendjében ide iktatjuk: 1. A katholikusok kötelmeiről a magán és közéletben. Kimondja a nagygyűlés: Nem elég minden egyesnek vallásos életet élni és az egyház rendeletei szerint a szentségekben részesülni: hanem kötelessége egyszersmind hitét a közéletben is vallani. Azért a szülőknek kötelessége gyermekeiket katholikus hitben nevelni, a hol csak lehet, katholikus iskolába járatni és vallásos életükre ügyelni. Ezért kiki tőle telhetőleg a katholikus egyleti élet előmozdítására törekedjék, katholikus ifjúsági, katholikus legény- és munkásegyletekben és katholikus körökben részt vegyen és a katholikus jótékonysági egyletek működéséhez járuljon. A polgárok községi, hatósági és országos képviseleti választásaiban rését vegyen és ott megbízható katholikus férfiakra és ilyenek hiányában csak arra szavazzon, ki a katholikus hitet és egyházat meg nem támadja, hanem annak védelmére vállalkozik és ezt határozottan meg is fogadja. Ezért bárminemű magán- vagy hivatalos eljárásunkban sem tagadhatjuk meg hitünket és egyházunkhoz ily állásban is ragaszkodni tartoznak. Minthogy az 1868: L1II. t.-c. és kiválta keresztség kiszolgáltatására és anyakönyvelésre vonatkozó miniszteri rendelet hitelvünkbe ütközik: ezen rendelet visszavonását és ezen törvény módosítását szakadatlanul szorgalmazni minden katholikusnak kötelessége. Végre azt is kimondjuk, hogy a katholikus oly törvény alkotásához sem járulhat, mely a keresztség hitközösségéből való kiválás, vagy a vallástalánság útját egyengeti. 2. A katholikus autonómiáról. Mondja ki a nagygyűlés: Hogy az apostoli király kegyúri és az állam felügyeleti jogának sérelme nélkül az egyház — a katholikus autonomia mielőbbi életbe léptetésével — közegei által maga intézze mindazon ügyét, mely jelenleg a parlamenti kormány hatáskörébe vonatott.