Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-13 / 37. szám

utalva s ott megmutattak neki egy ily Jézus életéről szóló kéziratot, melyet Ő tolmácscsal lefordíttatott és gondosan lemásolt. Európába visszatérve, e jegyzeteket megmutatta több hírneves orientalistának, többek közt Renánnak is, a ki nagy érdeklődéssel, de még nagyobb kételylyel fogadta a rejtélyes kéziratot; megigérte azonban Notovicsnak, hogy tanulmányozni fogja a kérdést és jelentést tesz róla a francia akadémiának. De az ezredes féltve a felfedezés dicsőségét, a kéziratot nem adta át Renánnak, hanem elhatározta, hogy Renan halála után maga adja ki és maga kommentálja az érdekes följegyzéseket. Most meg is tette. A sok ellentmondással teljes kéziratot »A szent Issza története* cím alatt kiadta s maga írt hozzá egy nagy igényű kommentárt, melyben több az írói pretensio és merész conjectura, mint a tudományos szolidság és irodalmi érték. A Notovics könyvében két szenzációs állítás van. Egyik, hogy Jézus 14-ik évétől a 29-ikig Indiában tartózkodott, a buddhisták szent könyveit tanulmányozta és ezekből merítette tudományát. Regényesen írja le, hogy mint tanulta a kereskedő karavánokkal Indiába került Jézus a buddhisták szent könyveit, mint terjedt el híre a nép között, mint járt városról-városra prédikálni, hirdetve a bűnbánat és önmegtartóztatás, a szeretet és lemondás tanait, mígnem cselszövények arra kényszerítették, hogy ott hagyja Indiát. Ekkor aztán Perzsián keresztül folyton oktatva a népet és üldöztetve a papok által, Izraelbe került, hol megalapította a keresztyénséget. Másik sarkalatos pontja Notovics könyvének az a tétel, hogy Jézus halálra juttatása a Pilátus műve volt, a ki lázadónak hitte Jézust, kémekkel vette körül s noha nem tudott semmit rábizonyítani, mégis elítéltette az »öregek tanácsáéval, melynek tagjai a kényszerűségből kimondott ítélet után megmosták kezeiket, jeléül annak, hogy őket nem terheli az »igazságos halála*. Mindkét sarkalatos tétel homlokegyenest ellenkezője annak, a mit az evangéliumi elbeszélések után tudunk. Bajos is elhinni akár egyiket, akár másikat. A kritika van hivatva mind a keresztyénség buddhista származásáról szóló hypothesist, mind a Pilátus szerepét tisztába hozni, illetve megcáfolni. Nekünk azonban ügy tetszik, hogy a Notovics könyvében nyilvánosságra hozott állítólagos adatok nem egyebek, mint a keresztyénség és buddhismus közötti rokonvonások felismeréséből a buddhista papok kiszínezése folytán támadt mondák, melyek a zsidó kereskedők Jézusról való elbeszéléseiből keletkeztek. A kommentáló szerzőnek pretensiv hangja azt sejteti, hogy az állítólagos buddhista feljegyzéseknek, melyek irodalmi falsificatumnak látszanak, a járatlan szerző egyszerűen felült. És így a Notovics könyve a Jézus életét valószínűleg nem tudományos, hanem néhány kalandos adalékkal gazdagította. Különben majd kideríti ezt a tudományos kritika. V. F. ** Protestáns árvaházi képes Naptár az 1895-ik évre, szerkeszti Kenessey Béla. 21-ik évfolyam, ára 30 kr., kiadja Hornyánszky V., Budapest. — Ismét a legfrissebb a naptárak között, a mi csak előnyére válik terjedésének. Ismét megnövekedve irodalmi részében, a mi növelni fogja olvasó közönségét. Naptári részében »Regulák az időkről*, tapasztalatok az időjárásról, »Mezőgazdasági emlékeztető*, »Napló«; azután betűrendes névnap-jegyzék, postai és távirdai szabályok, bélyegtábla. Megvan a kedves »Kis biblia és kis krónika* is. Irodalmi része rendkívül gazdag, csaknem 90 lapnyi szöveggel, melyet vagy 20 író írt össze, 12 kisebb-nagyobb szöveg-képpel és Kossuth Lajos nagy külön képével díszítve; a szöveg-képek között báró Vay M., Zámory K. és neje, Jókai Mór, Kossuth temetése, és a három bibliai kép a szebbek. Versei (Ezredéves ünnepünkre — Sántha Károlytól, A mi angyalunk — Forgács Endrétől, Szombat este — F. Varga Lajostól, Édes hazám — Tóth Istvántól, Keresztelő János halála — Jámbor Lajostól, A zárda ajtajában — Gáspár Istvántól, Bízzál fiam — Szabó Gézától) lendületesek, kedvesek, szépek; az elbeszélések (A bogárdi lévita — Forgács Endrétől, A szabadságban álljatok meg — Hörk Józseftől) vonzók, tanulságosak; nagyobb cikkei (A református énekes könyvről — S. Szabó Józseftől, Sztárai Mihály — Marton Sándortól, Kossuth Lajos — Várnay Sándortól, báró Vay Miklós — K. i?.-tól, A polgári házasság — Diósy Mártontól), becsesek, építők. Ezeken kívül egy csomó kisebb rajz, leírás értekezés-kivonat, kisebb életrajz, egyházi krónika, adoma tarkítja és élénkíti a Naptár olvasnivaló részét. S az olvasnivalóknak nemcsak a számuk nagy, de az értékök is számottevő. Tiszta vallás-erkölcsi szellem lüktet bennök. Érdekkel olvassa a művelt ember és élvezi a nép fia is. Megérdemli, hogy minél szélesebb körben elterjedjen. Evangéliumi buzgóságot, vallás- és egyházszeretetet fog bevinni a családokba. Gratulálok a szerkesztőnek a gondosságért, a kiadónak az áldozatkészségért, hogy testben és lélekben ily derék munkát állítottak elő. De egy kérésem is van hozzájok. Legyenek több figyelemmel az »árvaház« iránt, melynek nevét viseli naptárjuk. Most nagyon kevés dolog emlékeztet az árvaházra ebben a naptárban. Kérdésbe teszem: nem volna-e célszerű minden évben közölni az ávaházban levő árvák, az igazgató választmány s a tanító és nevelő személyzet névsorát, továbbá az egyesület évi jelentésének kivonatát? Én azt hiszem, hogy az ezekkel elfoglalt egy-két lapnyi közlés növelné a közönségnek mind tájékozottságát, mind érdeklődését és áldozatkészségét az árva-egyesület iránt. Ezt az észrevételt a szerkesztő, magát a különben kitűnő naptárt a közönség figyelmébe melegen ajánlom. (Sz. F.) ** Hajnal cimű jeles belmissziói folyóiratunk szeptemberi száma dr. Szabó Aladár szerkesztésében következő tartalommal jelent meg: Követésre méltó példák — Duka Tivadartól. (Vonzó kis rajza az angol vallásos életnek a biblia nagy szeretetének, a házi áhitatosságnak. »Erős meggyőződésem, mondja Duka, hogy az a szellem, mely az angol közéletet áthatja s Angliát azzá tette a mi: ez