Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-06 / 36. szám

választották meg, — A szászvárosi ref, főgimnáziumban a két újonnan választott tanár, u. m. dr. Dózsa József és Halmágyi Antal, szept. 4-én a tanév ünnepélyes megnyitása alkalmával tartották meg székfoglaló beszédeiket. * Tiszáninneni egyházkerületünk új fó'gondnoka, mint beavatott körökben biztosra veszik, báró Vay Béla v. b. t. tanácsos, borsodmegyei főispán, az alsóborsodi egyházmegye gondnoka lesz. A választás ünnepélyesebbé tétele végett, a beérkezett szavazatokat majd csak Nagy-Kaposon az őszi egyházkerületi közgyűlés alkalmával bontják föl. * A hercegprimás és a > Magyar Állam« között szakításra került a dolog. Vaszary is megunta már a dühöngő pápista újság otrombaságait, a lapot kitiltotta a primási palotából, a szerkesztőség meg »tekintettel a prímás ismert szorult helyzetére* visszaküldte az előfizetés fennlevő részét (7 frt 50 krt), mit a primás az első koldusnak adott e szavakkal: Imádkozzál a bűnösökért! — Annyi bizonyos, hogy a »M. Á.« teljesen rászolgált erre a leckére. Csak az a különös, mint az »Őrálló« is megjegyzi, hogy az a pápás újság, melynek homlokán két csalatkozhatlan pápa áldása is ott díszeleg, jövőre hiányozni fog a primás aulájából! * Premontrei tanárok internátusa Budapesten. A premontrei rend a szerzet azon tagjai számára, a kik az egyetemet látogatják, Budapesten internátust létesít. A rend főnöke, Benedek Ferenc jászói prépost, Fábry Emil premontrei kanonokot bízta meg, hogy a szerzet részére alkalmas házat vásároljon. Az internátüs részére a Mária-utcában szemeltek ki egy épületet, melyben a folyó iskolai évben már hét növendék-pap és három felügyelő kanonok fog lakni. — Bizony ez a leghelyesebb módja annak, hogy az egyházi tanárok tudományos képzésben és jó egyházias nevelésben részesüljenek. Évek óta sürgetjük a tanárképzés és nevelésnek ezt a célra vezető módját prot. egyházunkban, de mindez ideig még csak kiáltó szó vagyunk a pusztában. Már pedig, ha az egyház középiskolákat tart fenn, akkor arról is gondoskodnia kell, hogy azokba prot. szellemben nevelt tanárokat állíthasson be. A már égetővé vált tanárszükség talán meggyőz ennek is a szükségességéről. * A római kath. és gör. kel. egyház uniója. Rómából írják: Leó pápa legközelebb a Vatikánban értekezletet fog tartani, a melyhez a keleti egyházak pátriárkáit és érsekeit szintén meghívták. Az értekezlet tanácskozni fog azokról, melyek mellett lehetséges lenne a nem-Icatholikus egyházakat a pápa pontifikátusa alatt egyesíteni. A pápa e tekintetben a következő indítványt szándékozik az értekezlet elé terjeszteni. A pápa követeli, hogy az egyházak fejének elismertessék. Ezzel szemben azonban a keleti egyházaknak megengedi nyelvük, a dogmák és a külső sajátosságok fentartását. Vatikáni körökben remélik, hogy ez az akció, melyet már régebben elkészítettek, sikerrel fog járni. Mi kételkedünk benne. Elismerjük, hogy a gondolat óriási, bár nem mai keletű ; tudjuk, hogy római szempontból nagyfontosságú; de azt is tudjuk, hogy a gör. keleti egyházak leghatalmasabb részére, az orosz egyházra nézve dogmatikai, de amellett erősen politikai kérdés is. Már pedig Oroszország mind dogmatikailag, mind politikailag a legnagyobb ellenese a róm. propagandának. Hogy engednék át oly könnyen a cárok az ő cezaropapizmusokat Bómának! De azért méltó érdek lődéssel nézünk elébe Leó pápa e legújabb egyházpolitikai akciójának. * A debreceni református árvaalap ügye végrevalahára eldőlt. Debrecen város Mária Terézia idejében a háború költségeire 30,000 forintot adott kölcsön a hadi kincstárnak. Mikor ez a kölcsönt vissza akarta fizetni, a debreceni hűséges alattvalók nem fogadták el, hanem a királynő rendelkezésére bocsátották az egész összeget. Mária Terézia pedig a város kezelésére bízta, hogy neveljen belőle kath. árvagyermekeket. A kálvinista város megijedt a katholikus vallás céljait szolgáló alapítványtól s nagy nehezen kieszközölt annyi változtatást, hogy az alapítvány felerészben kath., felerészben protestáns árvaház alapítására gyümölcsöztessék, A későbbi helytartótanácsok, udvari kancelláriák és kath. vallású kir. biztosok az alapítványt kizárólag kath. árvák nevelésére követelték; ebből hosszú, éles küzdelem támadt. A város szívósan tiltakozott e törekvés ellen, — mialatt az alaptőke szépen felszaporodott. Végre 1860-ban ő felsége úgy döntött, hogy az időközben 236 ezer frtra gyűlt alap felét a kath., másik felét pedig a prot. árvaházra fordítsák az illető felekezetek. A kath. egyház el is vette a neki ítélt részt, meg átvette a régi kerületi tábla házát, melyben megnyitotta a Theresianum nevű árvaházat. Sem a városnak, sem a reform, egyháznak nem tetszett ez a megosztás; a református egyház nem is vette át az alap fele részét, hanem a város kezelése alatt hagyta. A város azóta az országgyűléshez intézett feliratával is próbálta másként megoldatni a kérdést, de sikertelenül. A város az egész alap községi jellegét vitatta s az árvákat a felekezetek lélekszám-aránya szerint akarta segélyezni abból. A ref. egyház látván a Theresianum virágzását s azt, hogy prot. árvagyermekek át térítésére is felhasználják olykor, míg a város kezelése alatt lévő tőkéből segélyezett ref. árvák vallásos szellemben nevelésére a város nincs, nem is lehet tekintettel — kérte az illető résznek kiadását. A tanács olyan feltételek mellett, melyek igen nagy befolyást biztosítottak volna a városnak az alap további kezelésére, javasolta a kiadást. A közgyűlés óriási többsége pedig e feltételek nélkül határozta el a most már 300,000 forintot tevő tőkének kiadását a debreceni két prot. felekezetnek lélekszám-arány szerint. A határozat a király döntése alá került, a ki beleegyezését adta a kiadáshoz s a belügyminisztert bizta meg az ügy további tárgyalásával, a miniszter előterjesztése értelmében. A belügyminiszter közelebb írt le a városhoz s tudatta, hogy a közgyűlési határozatot jóváhagyta, azon hozzáadással, hogy a két protestáns egyház által szabályszerű alapítólevelek állíttassanak ki s az alap kezeléséről a városi hatóság útján, hová minden év végén szabályszerű szám-