Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-06 / 36. szám

megbízható volt, az igazi átvevő pedig eltűnik, a megnem fejthető anagrammák alatt, úgy hogy csak maguk tették lehetővé, hogy a gályákon élő társaikkal levelet válthattak és a börtönbe zártakkal összeköttetésben maradhattak; ezeknek oda segélyt is nyújtottak, a hitben erősítették; s azok válaszai a hála hangján szólnak azokhoz, kik velők ennyi jót tettek. A népballadák egész sora van náluk, telve siralmas panaszokkal, siratják a bitófán kimúlt bátor lelkű lelkipásztoraikat, kik vallásukért bátran haltak meg. Egész varázsa van ezekben a népdali elemeknek, azt lehetne gondolnunk, hogy a provanci dalok terén állunk, pedig ezek evangéliumi troubadurok, ez vallásos nép, mely e költeményekben mondja ki fájdalmát, de e költemények visszatükrözik azt, hogy a vallási dolgokban otthonos. Még olvasásakor is a meghatottság vesz elő, hát még azon időben milyenek lehettek ezek, mikor az anya a bölcső körülálló kisdedeknek adja az első evangéliumi nevelést? Arról fogalmat alkotni alig vagyunk képesek. Mily érzést kelthetett már gyermekeikben, a Rabant derék prédikátorról készült gvászdal éneklése, vagy Vivaraisnak hegyi lakosai, kik ifjú 26 éves lelkészök vértanúi halálát panaszolják el énekszó mellett. Ily munkás és dícsteljes volt Court pályája, még akkor is, ha egyéb eredményt nem tudna is mutatni, mint azt, hogy ő visszaállítója a prot. egyháznak Franciaországban. Ezután Lausanneba ment s ott telepedett le, és tovább is ott maradt és onnan igazgatta az egyházat, egészen 1760-ban bekövetkezett haláláig. Roquett nyomán

Poór Béla. RÉGISÉGEK. A krakói magyar bursa anyakönyve. Magyar ifjaink a XV. és XVI. században sűrűen ellátogattak a krakói egyetemre, mely aránylag közeli fekvése és jó hírneve miatt nagy vonzerőt gyakorolt tanuló ifjúságiinkra. A magyar tanulóság a krakói egyetemen is önálló testületté szervezkedett, közös épületben, úgynevezett bursában lakott. E bursák alapítványi intézetek voltak, olyan internátus-félék, melyek lelkes jótékony férfiak áldozatkészségének köszönték lételüket. A krakói magyar bursa alapítója ismeretlen, de arra nézve több adat van, hogy a magyar főurak és főpapok, valamint a lengyel királyok is hathatósan támogatták. így János király a vielicskai sóbányából évenként nyolc mázsa sót rendelt a magyar bursának, I. Zsigmond király pedig ezt az adományt 1510-ben tíz mázsára emelte. A bursáknak anyakönyvük volt, melybe az ifjúság beiratkozott. A krakói magyar bursa anyakönyve a jelen század eleje óta ismeretes, Széchenyi Ferenc gróf 1819-iki másolatából, s e másolat után adta azt ki Miller bibliográfus 1821-ben. De e kiadványba annyi hiba csúszott be, hogy a kiváló érdekű Regestrum szövegkritikai kiadása már régi óhaj volt. A krakói magyar bursa a magyar tudományos akadémia kiadásában minap látott napvilágot »Regestrum bursae Hungarorum Cracoviensis* cím alatt. Az eredeti jegyzékkel való fáradságos összehasonlítást s az egész szövegkritikai munkát dr. Schrauf Károly bécsi udvari levéltárnok teljesítette tudományos lelkiismeretességgel. Érdekes tudni, hogy a bursa többi oklevelei mind elvesztek s az anyakönyvet is a véletlen mentette meg az elkallódástól. Ez a becses történeti emlék 1613-ban ugyanis sajttakorónak került ki a krakói vásártérre, a hol Broscius János tanár véletlenül rábukkant és két garasért megszerezte. Tőle a krakói egyetemi könyvtárba került, s ott lappangott ismeretlenül egész 1819-ig, a mikor gróf Széchenyi Ferenc a nemzeti muzeum nagy mecenása lemásoltatta. A bursa anyakönyve az 1493—1558 közötti időszak magyar tanulóinak a névsorát tartalmazza. E 65 évi idő alatt 823 magyar tanuló lakott a krakói bursában. Itt élt a magyar ifjúság nagy része az évről-évre maga választotta senior felügyelete alatt, de nem mindenik magyar tanuló lakott a bursában. A krakkói egyetem anyakönyve szerint 1493—1558-ig összesen 1622 magyar ifjú tanult a krakói egyetemen, míg a bursa-Iakók száma a jelzett időben csak 823 volt. Legsűrűbben az 1493—1507. években látogatták ifjaink Krakót, a mikor az egyetemen mintegy 750 tanuló fordult meg, a bursában meg 350 ifjú lakott. 1508-tól fogva folyton apad a krakkói magyar tanulók és bursáriusok száma, úgy, hogy 1540-ben a bursában már csak négy ifjú lakott, kiktől az egyetem, a király távollétében, egyszerűen elvette a bursa épületét, miután a magyarok nem tudták okmányilag kimutatni, hogy mily jogcímen bírják azt. Később, 1557-ben az egyetemi hatóság azzal hozta helyre a hibáját, hogy a magyar ifjúságnak a korábban német ifjak házát bocsátotta rendelkezésére. De az »új bursa« rövid életű volt, egy évi fennállás után végleg megszűnt. A magyar bursa névjegyzékében a legkiválóbb magyar családok neveivel találkozunk. Bánffy, Csáky, Czobor, Gyulay, Homonnay, Nádasdy, Széehy, Ujlaky, Verbőczy stb. nevűek számosan vannak a bursa lakói között. De minket különösen az érdekel, hogy a reformáció első hívei, a magyar reformátorok közül szintén többnek előfordul a neve a bursa anyakönyvében. Itt van Sglvester (Erdős) János, az első magyar nyelvtan írója; itt van Dévai Biró Mátyás, a »magyar Luther*; itt tanult Kálmáncsehi S. Márton, a tüzes kálvinista reformátor; innen került ki B. Székely István, az első magyar világtörténelem (»Cronica ez Világnak Jeles dolgairól* 1559.) írója. Annak, hogy a magyar ifjak a XVI. század közepe felé a többi római kath. szellemű egyetemekkel együtt, a krakói egyetemet is kezdték odahagyni, főként a reformáció volt az oka. A reformációval a pápás egyetemek mindinkább veszteltek jelentőségükből. A reformációhoz csatlakozott magyar ifjak Németország és Svájc, később Íz*