Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-06 / 36. szám

mellett s a tanítók kizárólag egyháztisztviselőknek, a lelkészekkel együtt az egyház szolgáinak tartották magukat: addig ma a vallási tárgyak már szinte mellékes tárgyaknak tekintetnek s a realiákra van a fősuly fektetve, a tanítók működésének irányát pedig az állami törvény szabja meg, s velők is, mint ilyenekkel, maholnap az állam rendelkezik, mi szinte a korszellemnek kifolyása. És mig régen a kizárólag az egyház birtokában levő középiskolák az egyház veteményes kertjei voltak s főcéljuk volt, hogy az egyháznak buzgó, hithű, áldozatkész tagokat neveljenek: addig ma már a gimnáziumok is országszerte, hogy ügy fejezzük ki magunkat, gazdát cseréltek és ez új gazda, az állam szabja meg törvényei által az iskola irányát, szellemét s fősúlyt ez is a reáliákra fektet. így állván a dolog, így megváltozván a helyzet, kell, hogy az egyház is változtassa teendőit az iskolákban, az iskolákkal szemben. S jó órában legyen mondva, úgy látszik, hogy az egyház kezd is a változott viszonyokhoz alkalmazkodni; de tegye is, mert a mulasztás nagy veszélyt rejthet magában, nemcsak a prot. egyházra magára, a mi szerintem még alárendelt dolog volna, hanem a józan haladás s az egyetemes emberiség szabadelvű fejlődésére nézve is, a mi már igen lényeges dolog. Szükséges tehát, hogy miután az állam a reáliákról úgy az elemi, mint a középiskolákban gondoskodik: az egyházias nevelésről, a hitoktatásról, a vallástanításról meg az egyház intézkedjék minélelőbb és minél tüzetesebben. De mivel az igazi egyháziasság és vallásosság valódi melegágyai a családok, a családi élet, kell, hogy a már is túlontúl elhanyagolt leánynevelésre fektesse a fősúlyt. Örömmel tapasztaljuk ugyanis, hogy minden valamire való szüle nagy gondot fordít napjainkban a leányok nevelésére. t

Míg régebben legtöbbnyire csakis a szülei háznál részesültek a leányok annyi-mennyi nevelésben, s csakis legműveltebb és legmódosabb emberek vetettek ügyet leányaiknak nevelésére: ma már, tapasztalhatjuk mindnyájan, minden valamire való nadrágos ember, még a legszűkösebb sorsban élő kis hivatalnokok is, neveltetik a leányaikat s úgy igyekeznek azoknak megélhetési alapot teremteni. Természetes aztán az is, hogy viszik, adják őket oda, a hova vihetik, a hova adhatják. Zárda, zsidóiskola, zúgiskola, varroda stb. nekik mindegy, csak legyen valami, a hova vihetik. így lesz aztán az, hogy ezen a réven igen sok prot. leány örökre elvesz a prot. egyház s a józan, evangéliumi haladásra nézve; de elvesz főleg a prot. családra nézve. A zárdában nevelt leány vagy kath. vagy legalább is közönyös lesz a prot. egyházzal szemben. Es ez nagy veszteség úgy a tiszta, krisztusi eszmék terjedésére, mint az emberiség fejlődésére. Épen ezért meg vagyok győződve, hogy mindnyájan örömmel üdvözöltük a hírt Dunántúlról, hogy Pápán, az ev. ref. leánynevelő intézet a jövő iskolai évben már megnyílik. A teljes ellátás s nevelés díja 180, illetve 140 frt. Örömnap ez reám nézve, innen messze távolból is, ki több ízben felemeltem szerény szavamat a leánynevelés ügyében s közelebb két év előtt is, épen ez értekezés címe alatt (Prot. Egvh. és Isk. Lap. 1892. évi 37. sz.) sürgettem a dunántúli kerületben is, számos okokra támaszkodva, egy leánynövelde létesítését. És így mindenki indokoltnak is találja örömemet, midőn ezen szemleszerü cikkben újjal mutathatok a pápai leánynövelde megnyitására. Vivát, crescat, floreat! . . . Talán még előbb kellett volna említeni Debrecent, melyről azt jegyeztem volt fel két év előtt, hogy emeletes felsőbb leányiskola-épülete épen épülőfélben van. De a mely azóta nemcsak felépült, a mint arról Kiss Albert kalauzolása mellett meggyőződtem ; hanem, huszonöt leánykára, internátussal, bennlakással is berendeztetett. Ez az intézet is, sőt már épülete és helyiségei is, sőt Debrecenben minden, kiemelkedik a hasonnemü intézetek között. Kiválik mindjárt mondom a külső, az e célra emelt épület és ennek helyes berendezése; a tantermek és lakó-, háló-, étkező helyiségeknek az igazgatónő lakásával való összeköttetése, mi a felügyeletet teszi könnyűvé, folytonossá, mintha az egész bentlakó leánysereg egy családhoz tartoznék, kik külön szobában ugyan, de egymással közvetlen összeköttetésben laknak a művelt és fenkölt lelkű mamaigazgatónő vezetése alatt. Külön vannak a nappali vagy dolgozó, külön a hálószobák, külön az étkező helyiség. Van azután egy külön épületben egy betegszoba, ú. n. kórház, e mellett van a fürdőszoba. Van téli tornaterem, mely annak idején táncteremül is használtatik. Van kellemesen berendezve egy szép virágos kert az udvaron, mely míg szórakozást nyújt és gyönyörködtet, addig a szép iránti fogékonyságot is ébren tartja és fejleszti. Ezen felül a szabadban való mozgás és nyári játszóhely gyanánt egy nagyobb hátulsó kert, mely szabad terével s levegőjével oly nagy város közepén, mint Debrecen, egy intézet mellett megfizethetetlen. . . A bennlakók 200 frtot fizetnek. Hogy mit s milyen sikerrel tanítanak, arra nézve elég csak azt említeni, hogy a vallás- és közoktatási miniszer a debreceni ev. ref. egyház által fentartott leánynevelő intézete elsőrendű felsőbb leányiskolául ismerte el s részére a nyilvánossági jogot megadta. Megjegyzendő még, hogy a vallásos érzés fejlesztése, ápolása szempontjából az intézetnek Nagy Gyula személyében külön papja van, ki időnként az intézet nagy termében istenitiszteletet tart. Bizonyára a debreceni leánynövelde régibb keletű; de átalakulása és fejlesztése most történt meg, még pedig a mint az 1893. évi értesítő is elismeri, a fejlesztés az igazgazgató-tanács s annak elnökének, a fáradhatatlan Kiss Albertnek az érdeme. Sum cuique! . . . Mostanában, pár év alatt tehát két leánynevelő intézetünk lépett sorompóba a nagyjelentőségű prot. nőnevelés érdekében. így mindenik kerületnek van legalább már egy felsőleánynevelő intézete. A Tiszáninneninek— Miskolcon, a Tiszántúlinak—Debrecenben és Szathmáron; Dunamelléknek—Halason (?); Dunántúlnak—Pápán; Erdélynek—Marosvásárhelyt, legalább a debreceni tanszerkiállításon a marosvásárhelyi ref. felsőbb leánynevelő in-