Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-23 / 34. szám

nagyok, a hatalmasok ezrekre menő holdjai, egyházi adómentesek valának. E visszás állapotnak véget vetett a törvény 247. §-ának b) pontja, illetőleg annak negyedik bekezdése, mely megengedi, hogy az egyház a községben nem illetékes egyháztagra,, ingatlan birtoka után, a reá különben esendő adónak 25% -át vethesse ki. E §. alapján vetett ki egyházunk, a már említett 4000 hold föld tutajdonosaira 86 frt évi egyházi adót. Igaz, hogy 86 frt nem sok pénz, de a ki ismeri a kisebb egyházak viszonyait, tudni fogja, hogy a »fenni vagy nem lenni« kérdésével küzdő szegény egyházakra nézve 86 frt évi jövedelem-szaporulat olyan rengeteg nagy öszszeg, hogy az képes a kimerültség miatt elzsibbadt tagokba új életet önteni s a lét kérdésével küzdő szegény egyház fenmaradását biztosítani. Hiszem, hogy Királyhágón innen és túl, sok szegény kis egyház lélegzik ma már szabadabban s velem együtt sok lelkipásztortársam örvend a 247. §. meghozatala felett. De — megvallom — az én örömöm nem teljes. Megzavarja azt a jövőbe néző lelki szemeim előtt ingerkedőleg fel-felmerülő . . . hát ha! ? Hát ha az a birtok, melynek évi adója most egyházad kimerült tagjaiba új életet öntött, az idők folyamán akár házasság, akár adás-vétel útján idegen felekezethez tartozó birtokos kezére jut? mi lesz akkor ?! S épen ez az, mi a tollat kezembe adta. Nagy hibánk volt nekünk, kezdettől fogva a jövővel való nem gondolás. Sok ezrekre menő alapítványok kallódtak el itt is — ott is az idők folyamán s bizony, ha csak annyi gondot fordítottunk volna is az egyházak vagyonainak megmaradására s azok fennállásának biztosítására, a mennyit a róm. kath atyánkfiai fordítanak: most nem volnának annyi > szétszórt csontjaink*, melyeket nagy áldozattal kell összeszedegetni. Szerintem az egyházak jövőjének biztosítása céljából — a 247. §. üdvös intézkedésének betetőzéseül még egy elmulaszthatatlan kötelessége van az egyházi felsőbb hatóságnak. Nevezetesen kérje be a konvent az adatokat mindenik egyházkerületből arra nézve, hogy hol, kinek és milyen egyházi adóval megrótt birtoka van a református nagyobb birtokosok közül ? Azután a konvent elnökei intézzenek felhívást illetőleg kérelmet külön-külön minden nagyobb reform, vallású birtokoshoz, hogy engedjék meg egyházi adójukat — mint a birtok állandó és örök terhét — birtokaikra telekkönyvileg bekebeleztetni. Jól tudom, hogy lesznek sokan, kiknek füleik siketek lesznek a kérő szóra, de hiszem, hogy lesznek elegen olyanok is, kik örömmel adják beleegyezésüket. S ha ily módon széles e hazában csak néhány egyház állandó fenmaradását lehetne is biztosítani: a konvent nagyérdemű elnökei eléggé megjutalmazva érezhetnék csekély fáradságukat, s még méltóbbakká tennék magukat a jelenkor tiszteletére s az utókor hálájára! Isó Pál. RÉGISÉGEK. Gálszéesi István hittani műve 1538-ból. Eddigi tudomásunk szerint Ozorai Imrének Krakkóban, 1535. »de Christo et ejus Ecclesia« cím alatt megjelent munkája a magyar-nyelvű protestáns irodalom legelső terméke. Napjainkban csak 4 csonka "példánya található, tizenegy év múlva (1546) ugyancsak Krakkóban megjelent második kiadásából pedig csakis egyetlen csonka példány maradt fenn. Ozorai után Gálszéesi István következik, kinek Énekes-könyve Szilvás-Uj falvi Imre feljegyzése szerint Krakkóban, 1536. jelent meg; ma azonban egyetlen példányban sem ismeretes. Második munkája »A keresztyéni tudományról való rövid könyvecske* szintén Krakkóban, 1538. jelent meg. Bod Péter látta e munkának egy példányát s röviden ismertette azt »Magyar Athánásának* 89—90. lapjain; ez az egyetlen ösmerl példány azonban 1849. a nagy-enyedi kollégium könyvtárának veszedelmekor elpusztult ; úgy hogy azóta egyetlen példány sem volt ismeretes. Gálszéesi hittani munkája Bod Péter szerint 1. a parancsolatokról, 2. az apostoli krédóról, 3. az imádságról, 4. a gyónásról, 6. a keresztyéni szabadságról tárgyal, még pedig oly módon, hogy »nem tisztult úgyan meg még jól a régi ceremóniás tudománytól, de mindazonáltal a megigazulásról jól értett s a fundamentumról ha néha láttatik is másképen szólani, azt az időkhöz képest meg lehet engedni«. Ennyivel kellett egész mostanig megelégednünk Gálszéesi müvét illetőleg; pedig nemcsak hittani és történeti, de nyelvtudományi szempontból is rendkívül nagybecsű lenne az ilyszerü munkáknak teljes ismerete. A véletlen szerencse rásegített, hogy Gálszéesi munkájának, ha nem is teljes példányát, de néhány levélnyi töredékét Kassa város gazdag levéltárában folyó hó 8-án megtaláltam. Épen egy céhszabályzatokat tartalmazó vaskos könyv volt kezemben, melynek kötése 1550-ből való. Mindkét fedél-táblában magyar nyelvű nyomtatványdarabokat vettem észre, melyeknek szükségképen 1550 előtt kellett megjelenni. Közelebbi vizsgálat után kétségtelenül kitűnt, hogy a beragasztott levelek Gálszéesi szóbanlevő munkájának darabjai. A címlap ugyan eddig még nem került elő; de egyik levéltöredéken a szakasznak góth betűkkel nyomtatott címe: »€n?teob 1735 a

5 <3entstgfyefrerol« nyilvánvalóvá teszi, hogy Gálszéesi munkájának töredéke áll előttünk. A könyvtáblák kiáztatása, ifj. Kemény Lajos városi levéltárnok közbenjöttével, nemsokára meg fog történni s csak ezután adhatunk számot az eredményről, hogy t. i. hány ép és hány csonka levelet tudtunk a két táblából megmenteni. Addig is azonban megmondhatunk annyit, hogy a könyv alakja kis nyolcadrét, (11 -f- 7 centiméter) az ötö-