Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-09 / 32. szám

hitvallású evangéliumi közönségünknek kedves vezére lészen az ájtatos hitben és a kegyes szeretetben. A munkában szorgalmas, lélekben hiterős, tudásban gazdag, nyelvben hatalmas szerzőnek gratulálunk ez ujabb irodalmi müvéhez. Váradi F. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle. A német prof. templomépítészet kongresszusa ez idén Berlinben május 24. és 25-ikén ülésezett. Az érdeklődés a kérdés iránt úgy az építészek, mint a hivatalos egyházi körök részéről igen kedvezőnek mondható. Végrevalahára negyedfélszáz év múlva szakítottak azzal az előítélettel, mindha az egyházi protestantismus a templomépítészet dolgában csakis a középkori pápistaságtól kölcsönözhetné a művészi indokokat s az egyházi szempontokat. Fritzsch »Der Kirchenbau des Protestantismus« című nagybecsű művében bebizonyította, hogy a protestantismusnak is van saját hittani és egyháztársadalmi alapelveiből eredő sajátos templomépítészete, s az evang. prot. és a pápás istentisztelet közötti alapvető különbség a templomépítészet terén is sajátos kifejezést nyert. Ezt természetesen nem úgy értjük — mint némelyek a kongresszus tagjai közül értették — hogy e téren egy külön ref. és külön luth. építészeti alaknak a megteremtéséről kellene gondoskodnunk. A kongresszus tagjainak többsége helyesen hangsúlyozta azt, hogy az istentiszteleti térnek külön a prédikációra és külön az úrvacsorázásra való elkülönítése legalább is felesleges, s hogy a szószéknek nem központi, hanem oldalt való elhelyezése az evangélium eszméjével ellenkezik. Hasonlóan túl lő a célon az a törekvés, hogy a szószék az úrasztalával egyesíttessék. Az oltár az ev. prot. egyházban nemcsak a Krisztus áldozatának állandó emlékhelye, hanem helye a gyülekezeti közimának, mint a gyülekezet lelki áldozatának, s a menynyiben az istentiszteletnek külön homiletikai és külön liturgiái eleme van. annyiban szószék és oltár mindig elkülönített alakja legyen a prot. templomépítészetnek. A kongresszus kitűnőbb szónokai Müllcr, Gurlitt és Otzcn tanárok voltak, s különösen az utóbbinak a resolucióit fogadták el csaknem egyhangúlag. A másik fontos esemény a berlini uj dóm alapkőletétele június 17-én, mely rendkívüli érdeklődés s a legelőkelőbb körök részvétele mellett folyt le. Az ünnepi beszédet I. Kir. 5. 4-5 alapján Vieregge udvari lelkész tartotta, a melyet a kir. ház tagjai jelenlétében a császár és király által az alapkőbe helyezett alapítási oklevél felolvasása követett. A berlini templomhiány eloszlatásán a berlini protestáns templomépítészeti egyesület fáradozik. Mirbach báró és főudvarmester ez évi jelentéséből kitűnik, hogy Berlin városának jelenlegi 37 prot. templomához még legalább is 33-nak kellene járulnia 20—25 ezer lélekből álló gyülekezeteknek megalkotása céljából. A 31 részint már felépült, részint pedig épülő félben lévő újabb templomok közül a legdíszesebb a Vilmos császár emléktemplom, mely három millió márkába fog kerülni, s mely összeghez maga a csá>zár s a császárnő is jelentékenyebb adományokkal járult. A berlini prot. templomépítészeti egyesület által gyűjtött adományok összege meghaladja a 16 milliót. Bizonyára szép jele a német prot. buzgóságnak és áldozatkészségnek! Az apostoli hitvallás kötelező prot. istentiszteleti érvényének a kérdése még mindig ébren tartja a német prot. közgondolkozást. Így legközelebb a rajnai s a westtáliai tartományegyházban az apostolicum vitája alkalmából »az egyházi hitvallás barátainak egyesülete* keletkezett, mely »az egyházi hitvallás meg védelmezését s a gyülekezeti hitvallás-hűség ápolását és fejlesztését« tűzte ki feladatául. Ez egyesület a maga hitvallásszerű meggyőződését következő pontokban formulázta: 1) hogy az egyház az örök isteni ige, tehát az ó- és új-szövetségi szent iratok alapján áll, úgy hogy hitének, tanításának és életének ez képezi egyedüli zsinórmértékét; 2) hogy a hitvallásos iratok az irás alapján állanak s ennyiben maradandó érvényűek, s hogy közelebbről az apostoli hitvallás üdvéletünk alapvető tényeit örök időkre szóló módon fejezi ki; s 3) hogy a hitvallásos iratok, s különösen az apostoli hitvallás érvénye a rajna-westfáliai egyházrendelet által is biztosíttassék. Oly tételek ezek — mondja helyesen Beyschlag — a melyekben határozatlanul formulázva csak úgy hemzseg a sok igaz és igaztalan, az evangéliumi és evangéliumellenes gondolalelem. A Beyschlag tanár szellemi vezérlete alatt álló úgynevezett Evangéliumi középpárt f. évi május 21. és 22-ik napján, tartotta rendes évi közgyűlését Halléban, a múzsák eme ősi fészkében. A gyűlés egyik fontos kérdését hasonlóan a porosz ágenda revíziójának ismert kérdése képezte. E középpárt is adott be egy feliratot 800 aláírással az ev. egyházi főtanács elnökéhez, mert érzi, hogy a javaslatnak törvényerőre való emelkedésével komoly veszély fenyegeti az amúgy is szétdarabolt német protestantismust. Löning jogtanár a közgyűlést megelőző előkonferencián az ágenda-kérdés jogi természetéről értekezett, a melyet másnap Förster superintendens s halléi lelkész főelőadása követett »az apostolicum érvénye és használatáról a cultusban az ágendára való különös tekintettel* cím alatt. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a jeles értekező következő resolucióját : »Örömmel és egyértelműleg valljuk az apostoli hitvallásnak, mint az ev. prot. egyház drága kincsének magasztos vallási, történeti és liturgiái becsét, s tiltakozunk minden oly kísérlet ellen, mely annak az istentiszteleti ágendából, nevezetesen a keresztségből és a konfirmációból való kiszorítását eredményezhetné. De egyúttal visszautasítjuk azokat a törekvéseket is, a melyek az ágenda revíziója alkalmával az apostoli hitvallásnak, vagy bármely tételének merev törvényszerű jelentőséget tulajdonítanak. Különösen feleslegesnek és liturgiailag is helytelennek tartjuk az apostolicumnak az ordinaciónál a hitvallások melleti használatát, mivel ez egy újabb betűbíróságnak a létesítésére vezetne.« Ezt az evangéliumi ízű s prot. egyházunk hitelveinek teljesen megfelelő resoluciót hamis színben közölte és értelmezte Stocker: Deutscb Ev. K.-Ztg és Luthardt: Alig. ev. luth. K.-Ztg című lapja, a melynek insinuációival szemben Beyscldag a Deutsch Ev. Blátter-ek legújabb füzetében energikusan védekezik. »A sziléziai ev. konferencia* is ez idén, május 23-an ülésezett Liegnitzben az ev. középpártiak s a göttingai iskola híveinek élénk részvétele mellett. Dr. Selle lelkésznek .Ián. 7, 16 — 17 felett tartott bibliai elmélkedése után Müller boroszlói tanár, az ismert nevű egyháztörténetiró »a lutheri egyházfogalom keletkezéséről értekezett. Luther iratai nyomán kimutatta, hogy a reformátor az evangélium világánál lépésről-lépésre emancipálta magát a középkori hierarchiai egyházfogalomtól, s az egyházról való ama tiszta evangéliumszerű felfogásra jutott el, mely idealistikus irányzatánál fogva ép annyira alkalmatlan az egvház-