Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-26 / 30. szám

protestantismus egyháztörténeti társasága azon volt, hogy multat szorosan a jelenhez csatolja. Mindenfelé új lelkészi hivatalokat szerveztek és lassankint újra feltámasztották a régi egyházakat. A francia protestánsok nagy kegyelettel ünnepelték meg Calvin halálának háromszázados évfordulóját, s emlézetére kiadták összes munkáit. Mindez bizonyítékul szolgált, hogy a reform.-mozgalom, melynek ő volt kezdeményezője, Isten akarata volt és kitartó ellenálásával diadalmaskodott ellenségein. Néhány év múlva kitört az 1870-iki rémítő háború; s a francia protestánsok megtették ekkor is kötelességüket. Dicsőség rájuk nézve, hogy oly harcosokat adtak hazájoknak, kik a gyász és szenvedés napjaiban mutatták meg, hogy lehet még győzelmeket aratni. Jauriguiberry admirális Orleans mellett, mint hajdan Baudin admirális Saint Jean d'Ullon-nál, Denfert Rochereau ezredes Belfort hősies ostrománál új diadalokkal koszorúzták meg a francia fegyvereket. Dorian vezette az ellenállást Párisban, Chabeaud-Latour tábornokkal együtt, de Freycinet pedig a vidéken szervezte a védelmet. És még számtalan példával illustrálhatnánk, mennyire méltók voltak Franciaországhoz a protestánsok, kik soha sem szűntek meg lángolon szeretni hazájukat. Mikor a háború véget ért, vallásos érdekeikhez kellett újra visszatérniük a lutheránusoknak, hogy újra felállítsák a hódítás által lerombolt egyházakat; a reformátusoknak, hogy egyházi szervezetükhöz a szükséges reformokat megnyerhessék. Franciaország református egyházainak 29-ik és utolsó nagy zsinata Lyonban tartatott 1659. nov. 10-én. 1872. június 6-án, tehát több mint kétszáz évig tartó megszakítás után, nyílt meg ugyanezen egyházak 30-ik nagy zsinata Párisban. Igy foglalta vissza, hajthatlan kitartásával a múltban élvezett jogait a francia protestantismus. Még nincs itt annak az ideje, hogy e nevezetes gvülés tetteit megbíráljuk, de annyit mondhatunk, hogy a vita nemes heve és magasszárnyalása méltó volt a megoldandó feladathoz. Lélekemelő volt, ahogy az egyház képviselői a vallásos élet legbensőbb kérdéseit vitatták; oly komolysággal, egyenességgel és ékesszólással, mely még a skeptikusokat is bámulatba ejtette; a nagy Guizot, ki részt vett a zsinat tárgyalásaiban, kifejezte hódolatát és elismerését, kijelentvén, hogy még nem talált gyülekezetet, mely felelősségének annyira tudatában lett volna és a vitát oly élénkké tudta volna tenni mint a reformátusok zsinata. De épen azért, mert a zsinat tagjai a leghívebben ragaszkodtak lelkiismeretük parancsához, nehezebb volt a megegyezés; és a vita, melynek akkor be kellett volna végződnie, újra kezdődött és pedig még erősebben. Ez is mutatja, hogy az egyháznak nem lehet és nem szabad zsinat nélkül élnie. Az evangélikus párt nem is habozott 1878-ban összehívni a nagy zsinatot (Sgnode officieux.) Ettől kezdve minden három évben összejöttek a gyülekezetek képviselői és még ugyanez évben összehívták a Synode Genéral officeux-t Rochelle-be. A liberális párt is szervezkedett, körülbelül hasonló módon. Vallásos érdekei gondozását egy bizottságra bízta, mely minden három évben beszámol működéséről a nagygyűlés előtt. De az egyházi küzdelmek nem akaszthatták meg a protestantismus műveit Franciaországban. Mindjárt a háború után N. Recolin lelkész ékesen szóló fölhívást bocsát ki az evangélizáció érdekében és keresztül viszi a belföldi evangélizáló misszió megalakítását. (1872.) Evangélizáció, ez a kiadott és elfogadott jelszó és ennek értelmében nagyszerű haladást mutatnak az utolsó évek. A katholikus egyházzal való polémikus küzdelmek háttérbe szorulnak és inkább az evangélium egyszerű hirdetését, mint a catholicizmus direct megtámadását tűzik ki célul. A különálló (particuliére) egyházak is belátják az evangélizáció szükségét, és Bretagneban, valamint északon Saintongeban egyszerű munkásemberek szentelik magukat a nemes munkára. Ha egy pillantást vetünk e korra, azonnal meggyőződünk a vallásos élet és a könyörülő szeretet tevékenységének örvendetes növekedéséről. Az evangélikus missziók társasága, miután megteremtette a Lessouto missziót, Franciaország liberális traditióihoz méltóan a misszió kiterjesztette működését a Tahiti szigetekre, a Zambézi folyó mentére, Sénégallra és a francia Congóra. A nagy evangélizáló társaságok tere egyre szélesbedik; mindenfelé uj áll omásolc szeroeztetnek s egyidejűleg az irgalmas és segélyző-intézetek nagyban megszaporodának. (Folyt, köv.) Maszák Leona. irodalom. ** A »Magyar Mese- és Mondavilágából, Benedek Elek e nagy meséskönyvéből megjelent a 12-ik füzet. Az ebben feldolgozott mesék és mondák: Tamás kocsis. A gazdag csizmadia. A katona meg a szabólegény. Többet észszel, mint erővel. Péterke. Sárga kicsi kígyó. Igazság és Hamisság. — A jó népies nyelven, zamatos magyarsággal s paedagogiai tapintattal kidolgozott mesék népkönyvtáraknak, iskolai könyvtáraknak, családi olvasmányul felette alkalmasok. A közoktatásügyi minisztérium is melegen ajánlotta az iskolai és nép-könyvtáraknak. Minden füzet ára 25 kr. Megrendelhető az Athenaeumnál Budapesten. ** Dalok az iskolának és gyermekszobának. Énekre és zongorára, iskolai és magán használatra szerzette Erödi Ernő székes fővárosi tanító, kiadja Lampel Róbert (Budapest, Andrássy-út 21. sz.). ára kötve 50 kr. — E daloskönyvben 35 eredeti gyermekdal van énekhangra és zongorára egy csokorba kötve. A szöveget Pósa, Jókai, Gyulay, Győry, Torkos, Dalmadi és más költők gyermekversei szolgáltatják, a zenét könnyed modorban Erődi Ernő szerzette. A megzenésített versikék Isten- és haza-, szülő-és ember-szeretetre tanítanak, s egyszersmind egy kis zene-gyüjteményül szolgálnak, mely kicsinyek és nagyok mulattatására zongora kísérettel vgy önállólag is énekelhető vagy eljátszható csinos darabokból áll. Nagy előnye e daloskönyvnek, hogy a dalszövegek mindenikét magyar