Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-26 / 30. szám

iskolaügy. A »Tanítók Háza« ügye. Az a jelentés, melyet alábbiakban a »Tanítók Háza* ügyének mai állásáról teszünk, az első pillanatra bizonyára csüggesztő hatással lesz az ügyet oly szép lelkesedéssel felkarololó tanítóságra; de meg vagyunk győződve, hogy ezt a pillanatnyi első hatást az erős akaratnak az az impozáns elhatározása fogja felváltani, a mely a hirtelen megakadást az eddiginél is erőteljesbb és gyorsabb hálaadássá fogja változtatni. A »Tanítók Háza« ügye mai állásának hű képét a legrövidebben e néhány szóval lehet adnunk: a főváros a »Tanítók Háza* részére nem adott telket. Ennek a története pedig — részletesen és híven előadva — a következő: Az »Eötvös-alap orsz. tanítói egyesület* a fővárosi többi egyesületekkel egyetértőleg 1893. február 4-én kérvényt adott be a városhoz az iránt, hogy a VIII. ker. Köztemető-út és Alföldi-utca sarkán levő városi telek engedtessék át ingyen a »Tanítók Háza« építésére. E folyamodásban kötelezte magát az egyesület arra, hogy: 1. a hivatalos jellegű Budapesti Tanítótestületnek — mely éveken át egyik iskolából a másikba vándorol s tantermekül használható helyet foglalt el, míg végre teljesen helyiség nélkül maradt, mi által könyv- és irattára, valamint bútorzata is veszendőbe megy — a létesítendő épületben helyiséget bocsát rendelkezésére; 2. a >Tanítók Házá«-ban a székes-főváros árvaházaiból kikerülő és magasabb tanintézeteket látogató bizonyos számú ifjúnak ingyenes vagy mérsékelt díjú helyet tart fenn; 3. az esetben, ha a főváros az építésre pénzsegélyt is nyújtana, minden 3000 frtnyi segélytőke után egy-egy fővárosi tisztviselő valamely árvaházban nevelt tanuló-gyermekének felvételét biztosítja az egyesület. A város pénzügyi és gazdasági bizottsága e kérelmünket teljesítendőnek mondotta; a törvényhatósági közgyűlés azonban a tanács javaslatára nem az általunk kért telket, hanem a X. kerületi tisztviselő-telepen az Elnök- és Tanács-utca sarkán levőt szavazta meg; tehát oly helyen, a mely — rendkívül távol esvén úgy a fő-és szakiskoláktól, mint a tanítók működési helyétől — a kitűzött célra feltétlenül alkalmatlan, s így e helyre a »Tanítók Házát« (az e célra szükséges tetemes költségek teljesen hiábavaló kidobása nélkül) még abban az esetben sem lehetett volna felépíttetnünk, ha azt minden feltétel nélkül bocsátották volna rendelkezésünkre. Pedig a hely abszolút alkalmatlan volta mellé még a feltételek rendkívül súlyos természete is sorakozott. E feltételek a maguk teljességében így szólnak: í. »Tartozik az »Eötvös alap országos tanítói egyesület* a létesítendő »Tanítók Házában* a székes főváros árvaházaiból kikerült és magasabb tanintézeteket látogató — az előírt feltételeknek egyébként is megfelelő — három ifjú részére ingyenes helyeket fentartani s őket ott minden díjfizetés nélkül teljes ellátásban részesíteni mindaddig, míg az illetők tanulmányaikat be nem fejezték. A mennyiben a székes-fővárosi árvaházak ily ifjakat kellő számban nem szolgáltatnának, ez esetben a fentartott három alapítványi hely bármelyikére fővárosi tisztviselők és szolgák — magasabb tanintézeteket látogató — árva gyermekei is kinevezhetők, az illető ifjak kinevezésének joga minden esetben a székes-főváros tanácsát illetvén*. 2. »Köteles a nevezett egyesület a hivatalos jellegű, a népoktatási törvényen alapuló »Budapesti Tantestület* részére a létesítendő épületben teljesen ingyen olyan hivatalos helyiséget rendelkezésére bocsájtani, hogy e testűlet abban könyv- és irattárát, továbbá bútorait is megfelelő módon elhelyezhesse.* 3. »A telek kizárólag a »Tanítók Háza« céljára használható, mert különben az a rajta levő épületekkel a székes főváros tulajdonába visszaszáll.* 4. »Mindezen feltételek telekkönvviieg biztositandók. < »Végre a közgyűlés a pénzügyi és gazdasági bizottmány és a tanács indokolt javaslata alapján folyamodó egyletet a létesítendő »Tanítók Háza* építkezési költségeihez való hozzájárulás iránti kérelmével elutasítja.« Az >Eötvös-alap-egyesület« tehát újabb kérelmet nyújtott be a főváros tanácsához, melyben bejelentette azon sajnos kénytelenséget. hogy a megszavazott telket, mint a »Tanítók Háza« céljaira teljesen alkalmatlant, nem fogadhatja el; azt kérvén egyúttal, hogy a kért, de meg nem kapott telek helyett legyen kegyes a város Budán adni telket a Rác fürdő közelében részben már kisajátított, részben pedig legközelebb kisajátítandó házak helyén. Ez az újabb folyamodvány részletesen kifejtette, hogy a város végső szélén, mindentől távol eső helyen a »Tanítók Házá*-hoz fűzött egyetlen cél sem volna megvalósítható. És kimutatta azt is, hogy a megszavazott telek által nyújtandó kedvezményért viszonszolgálatul kikötött feltételek sem állanak arányban ezen telek értékével. Ha ugyanis a megszavazott 820 •öl nagyságú terület ölét 20 írtra becsüljük is (hivatalosan csak 12 frtra van becsülve) az egésznek mai értéke 16,400 frt. Ha már most a »Tanítók Házá«-ban teljes ellátásban részesítendő három ifjúnak egy évi összes tartásdíját együttesen csak 1000 frtra teszszük. a »Budapesti Tanítótestület* által használandó helyiségek évi bérét — fűtést, világítást és takarítást is beleszámítva — szintén csak 1000 írtban állapítjuk meg: az egyesület által nyújtandó viszonszolgálat évi 2000 frt értékű lenne; ez pedig nem 16,400, hanem 50,000 frtnyi tőkének a 4%-os kamatja. Vagyis az egyesülettől kívánt viszonszolgálat értéke 33,600 frttal lenne több, mint a mennyit a telkek értékében a fővárostól kapna. Már az ilyen feltételeknek a teljesítése egymagában is nagyon ingataggá tenne a >Tanítók Házá*-hoz kötött egyéb célt még azon esetben is, ha e céloknak egészen megfelelő telekért volnának azok kikötve; mennyire fokozza hát e feltételeknek az elfogadhatlanságát az a körülmény, hogy oly telekért kínálják cserébe, a hol a >Tanítók Házá«-t felépítenünk az ehhez fűzött összes céljainak előleges eltemetése nélkül teljes lehetetlenség. Hiszen az egyesület az első kérvényben elvállalt kötelezettségeket annak a némi viszonzásával ajánlotta fel, hogy a »Tanítók Háza* céljainak megfelelő helyen kap telket a fővárostól. A feltétlen lehetetlenségek sorába tartozott tehát, hogy az »Eötvös-alap-egyesület« a megajánlott telket elfogadja (maga a ^Budapesti Tanítótestület* is így nyilatkozott) s másként cselekedjék, mint a hogyan cselekedett. Hogy a második folyamodás sikerét annál jobban biztosítsa, az egyesület a tüzetesen indokolt kérvényt nyomtatásban előlegesen megküldötte a főv. törvényhatósági összes tagjainak, kérvén mindegyiknek támogatását. Az eredmény azonban — sajnos — az lett, hogy a tanács javaslatára a közgyűlés ezúttal feltétlenül elutasító határozatot hozott, s ennek következtében már-már azon befejezett tény előtt állunk, hogy a * Tanítók Háza< a főváros területén ingyenes városi telket nem kaphat. Ez a mai helyzet, s ez a helyzet története.