Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-26 / 30. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szcrkesilíísíg: IX. kerület, I'i/ia-uKu íí.'í. szám, hová a kéziratok ciinzendök, liiiidti-hivatnl : Llorni/ánszki/ Viktor könyvkereskeftése (Akadémia bérháza;, hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. KIíílszoKvsi üra : Félévre: 4 frt öO l.r; egész évre : 9 frt. Egyes szám. ára ÍÍO Jer. A vallás és közoktatás új vezetői. A vallási és közoktatási ügyek új vezetőket nyertek báró Eötvös Loránd miniszterben és Pulszky Ágost államtitkárban. Mindkettő új ember a vallási és tanügyi adminisztrációban, de mind a ketten oszlopos emberei a nemzeti kultúrának. Professzorok hazánk legelső főiskolájában és választott papjai a tudományok Dunaparti templomának. Egyikök a politikai és egyházi közéletnek is kipróbált harcosa. Oly tekintetek ós személyi vonások, melyek eléggé indokolják, hogy a kultuszminisztérium új vezetői iránt rokonszenves bizalommal és jó reménységgel viseltessünk. Ránk protestánsokra nézve az is biztató körülmény, hogy végre ismét visszaállíttatott az az alkotmányos gyakorlat, hogy miután a kultuszminiszternek de lege római katholikusnak kell lenni, az államtitkárja per usum protestáns legyen. A legutóbbi regime idejében nagyon sokszor éreztük a prot. államtitkár hiányát. Ideje volt már, hogy ennek a sérelmes állapotnak vége vettessek. A vallás és közoktatás új vezetői új programmot eddigelé nem adtak, a miért a mi programm-hajszoló zsurnalisztáink szemrehányásokat is tettek nekik. Mi ezért nem hibáztatjuk őket. A hangzatos programmokat általában sem kedveljük. A vallás és közoktatás terén meg nincs is szükség arra, hogy új jelszavakkal új irányt tüzzünk ki. Különleges egyházi ós közoktatási viszonyaink magok kijelölik a követendő vallási ós tanügyi politikát. Hazánkban minden kultuszminiszternek egy vallási és tanügyi polititikát kell követnie: nemzeti vallás-politikát és nemzeti tanügy-politikát. Sajátos felekezeti és nemzetiségi viszonyainknak mintegy természetes következménye az, hogy minél számosabbak hazánkban a vallásfelekezetek és a nemzetiségek, a vallás és közoktatás vezetőinek annál intenzivebb és annál következetesebb módon kell ápolni és fejleszteni az egyházban ós az iskolában a kifogástalan magyar nemzeti szellemet. Sajnos, de való, hogy a kultuszminisztérium szelleme Trefort idejében inkább internationalis volt, mint nemzeti. A túlságba vitt külföldieskedés sok kultur-intézményünkről letörölte a nemzeti szellem hímporát, s a hazai nemzetiségek cléclelgetése közben következetesen megfelejtkeztek a régi magyar kultur-intózmények, az ősi iskolafentartó testületek tervszerű állami erősítéséről. Ezt a nagy bajt a Csáky-korszak egész erővel orvosolni akarta, javított is a helyzeten, de gyökeresen nem orvosolta. A kisdedóvó törvény megalkotásában, a néptanítói fizetések állami kipótlásában, a középiskolai törvény végrehajtásának a módjában, az új egyházpolitikai törvényjavaslatokban ós a hazafias autonom egyházak államsegélyének gyönge emelésében elvitázhatlanul felismerhetők a nemzeti iskola- és valláspolitika halvány körvonalai. A közművelődés uj vezetőitől ezeken a téreken is még többet várunk. Nemcsak bátortalan próbálgatást, hanem erélyes és tervszerű cselekvést. Gyökeres fölsegítósét ez ország minden nemzeti kultur-tényezőjének, nevezzék azt bármiféle egyháznak vagy iskolának vagy más közművelődési intézménynek; szigorú ellenőrzés alá vételét minden olyan kulturális intézménynek, melyekben a nemzeti szellem fejlesztése nem eléggé öntudatos, rendszeres és következetes. A közművelődés országos vezetőinek tüdniok kell, hogy az egész súlyával ránk nehezedő nemzetiségi kérdés gyökeres megoldásának egyik legcélravezetőbb módja a magyar nemzeti kultura minden hivatott tényezőjének s közelebbről a nemzeti egyházaknak és ezek kulturális intézményeinek erőteljes állami fölsegítése. Mert ha koncedáljuk is azt, hogy hazánkban az állam a legelső kultura fentartó hatalmasság, de viszont az is kétségtelen tény, hogy nálunk az állam mellett az egyházak és községek, de különösen