Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-18 / 3. szám

kedett a többi közül, annyira elhasználtatott, hogy szinte feszélyezve ismétli azokat a lelkész. Örömmel jelentem tehát lelkésztársaimnak, hogy a kezünk alatt levő imakönyv olyan, mely méltó arra. hogy minden kathedrában megzendüljön. Részletesen nem bírálom: olvasni és érezni kell annak ihletett sorait, melyeket hála, hit, bizodalom leng át. Buzdít, vigasztal, felemel, s minden egyes ima ama szent város küszöbéhez vezet, melyben a könvek eltöröltetnek s a jajok megszűnnek. Irálya tiszta, egyszerű, de emelkedett; nincs benne dagály, ez a bő virágzásu, de keveset gyümölcsöző cserje: hanem áhítatot, kegyességet ébreszt, csergedez mint a zavartalan hegyi patak. De ha szépek a vasárnapiak, még szebbnek mondhatók az ünnepiek és alkalmiak. Ezekben mutatta be az író lelkének fenszárnvalását, ihletségét. költői képességét. Az az elme és szív. mely ezeket irta, valódi hivatással bír az ima-írásra. A kötet 240 lap, 52 vasárnapi imával, a többi ünnepi és alkalmi. Velem együtt sok lelkész évek óta várta, hogy új és alkalmas imádságos könyvvel léphessen hallgatói elé . . . Íme a várakozás betelt . . . nagy örömmel hirdetem : ennél a könyvnél, nekünk, lelkészeknek nem hozhatott volna kedvesebb ajándékot a Karácsony. Üdvözöljük e téren Hetesi Viktor lelkésztársunkat s óhajtjuk, hogy minél elébb megörvendeztessen bennünket egy kötet szintén felette szükséges hétköznapi imádsággal is. Harsány i. BELFÖLD. Kárpótlást a papoknak. Mindenki tudja, hogy az egyházpolitikai reformok által érzékeny veszteség éri az eklézsiás lelkészeket — felekezeti különbség nélkül Ennek érzete prot. körökben is általános. Ezért hangoztattuk többször és több helyen, hogy az egyházpolitikai reformok az 1848. XX. t. cikk intenciójánaK megvalósításával kapcsolatban oldhatók meg helyesen és megnyugtatólag. Dicséretére említhetjük föl a prot. lelkészi karnak, hogy ezzel az érdeksérelem hangoztatásával nem akarja kockáztatni a nemzeti és hazafias szempontból szükségesnek ismert reformok sikerét. Tűr és hallgat. Bizik a nemzet méltányossági érzetében, mely önkényt rájön arra, hogy a prot. papság nyomorát tétlenül továbbnézni a nemzeti érdekek egyenes megsértése nélkül nem szabad. Már a közalapoknak 150 ezer frttal való segélyezése is ebből az indokból történt s tekintve a kiáltó szükséget, jövőre bizonyára még jelentékenyebb dotációra számíthatunk. Most már szélesebb körökben is hangoztatják a papság kárpótlásának szükségét. Tekintélyes hangok emelkednek a sajtóban is ebben az érdekben. Legutóbb a »Magyarország*, ez az uj politikai napilap Ugrón Gábor tollából hozott érdekes cikket. A felszólalásban jelentékeny része lehet az ellenzéki politikus párt taktikájának is; de maga a felszólalás ténye figyelemre méltó é.s méltánylandó jelenség. Az érdekes cikket egész terjedelmében ide iktatjuk. *>Magyarországot első királya szervezte. Az ország politikai és egyházi szervezetének egyszerre vetette meg alapját. Ma is áll. hogy egy állam politikai szervezetét kiegészíti az egyházak szervezete, mert az kiszolgálja az érdekeket, ez neveli a hazafiak nemzedékeit, az hatalmi, ez erkölcsi szervezet. Magyarország politikai szervei nem egyszer felbomlottak és az egyházi szervezet segített helyreállítani a politikai rendet. Akkor volt nemzetünk legerőtlenebb. midőn politikai életét a mohácsi vész három részre szakította és az egyházi szervezet is felbomlott. Ma hazánkban az egyházak annvi és oly fontos feladatokat, áliami feladatokat, szolgálnak, hogy az egyházak szervezetét gyengíteni bűn volna a nép és nemzet ellen. Politikailag erősebbek volnánk, ha egyetlen egyháza volna Magyarországnak, de kulturai. bölcsészeti szempontból célszerűbb, ha egy nemzet a különböző vallások különböző irányelvei szerint fejlődik és a különböző felfogások szempontjából gondolkodik, mérlegel és ítél. mert. türelmesebb, felvilágosodottabb és kevésbbé egyoldalú lesz. Az egyházpolitikai reformok nagy elvi harca közepette nem szabad megfeledkeznünk a kérdés gyakorlati oldaláról; nem azon kihatásokról, melyek az egyházak életét érintik. Nem szabad a politikusnak csupán saját egyházát látnia, hanem megkívánja a figyelmét minden felekezet, mint közművelődési és erkölcsi tényező. Az állami anyakönyvvezetés és a polgári házasság következtében minden egyház papjai jelentékeny jövedelemtől fognak elesni. A kis hitközségek papjaira nézve életkérdés az eleső jövedelem, mig a gazdag papi javadalomból nem a nélkülözhetlen szükséget fedezi a stóla e része. Sok nyomorba döntött' pap az egyházak kis hitközségeiben. a szervezet e satnya részeiben : az egyházak szervezetének megbontására, vagy a. papi műveltség színvonalának leszállításához vezet. Mikor a jobban dotált katholikus papok nagy száma nem hír 600 frt kongruával. a mely fizetést Budapesten egy kocsis, vidéken egy urasági kanász könnyen elér. akkor milyen lehet a gör. kath.. gör. keleti és protestáns apró eklézsiák papjainak anyagi helyzete? Bizonyára még gyászosabb. Ha ebből a csekélyebb jövedelemből is elesik egy rész, akkor vagy elmegy a pap más életpályát keresni, hol megtalálja kenyerét, vagy a papneveldékben a csekély képességű és ezért csekély igényű embereket külön kell a csekélyebb jövedelmű hitközségek számára nevelni, csakhogy a községnek épen papja lehessen. Nem újság, sem az első eset, midőn irnokságban, gazdatiszti állásban, községjegyzői hivatalban nem egy papi minősítéssel biró férfiút, találunk: sem a második eset, midőn főleg a görög keleti papok között még most is van alig Írástudó és van a ki az iráson. olvasáson és éneklésen tul nem is jutott. Hogy mi lesz ennek az állapotnak következése, előre látható. A gazdag róm. kath. püspökök, káptalanok, és vallásalap segítenek a róm. kath. papokon. A görög kath. é> görög keleti papoknak csekélyebb az igénye, dus a püspöke, káptalana, és enyhíthet, ha nem is segíthet, papjai nyomorán. De ki fog segíteni a szegény protestáns papok szükségén, kiknél a házasság nem szentség, tehát az állami megkötés után az egyházi megáldás lassan kimegy a szokásból. Kiknek nincs fejedelmi vagyonú püspökük, káptalanuk, hanem hivőik után élnek? Senki. Az erdélyi, a felsőmagyarországi részekben, hol a magyarság a nemzetiségek közé beszűrődve van. léteznek