Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-18 / 3. szám

azok a kirohanások, melyeket a nagyobb várak kapitányai most a rabló kalandjaihói zsákmánynyal rakodtan hazatérő török csapatok, majd a soka-dalinak gazdag török kereskedői, vagy a dunai hadi szállítmányok ellen intéztek, nem egy ízben tetemes nyereséggel jártak. Igv beszéli )). o. Pethő Gergely krónikájában: »Midőn 1587-ben Zrínyi György és Nádasdi Ferencz a Kálmánesekben tartott sokadalomra ütve ezt kirablák, sok gazdag arás törököket, számtalan sok szép marhával — azaz áruval — hozának el. Ez lőn nagy Csütörtökön®. Majd ugyanazok a szigeti Sasvár pasát a kanizsai mocsároknál megverik. Ez lőn Szent-Lőrincz napján. A török seregben, mely épen visszatérőben volt Regedéig (Stiriában) terjedt rablásaiból, tömérdek volt a zsákmány. *Sok főemberek gazdagodlak meg ebből a nyereségből. Csak ő magának is Zrinvi Györgynek kétszer százezer írtra való haszna lőn rabváltságul belőle. A rab törökökön kívül annyi sok fő lovakat nyertek ott. hogy annak számát nem is tudhatni.« Az ily kirohanásoknak nagy hasznát vették a szigeti volt kapitányok, Dersífy Farkas (1553) és Kerecsény László is. Az elsőnek teméntelen panaszt okozott ragadozásairól bőven beszél Veratícsics püspök, konstantinápolyi utja közben a királyhoz intézett leveleiben, s utóbbiról tudjuk, hogy 1558 táján 60,000 forinton vette meg a Morvaország szélén eső Niklasburg városát. Nemcsak maguk fordították pedig hasznukra a várkapitányságot, hanem mellettük másoknak is jutott elég bő rész a koronkint nyers zsákmányból, s mert a koncon osztozók sokan voltak, sokellenségei is támadlak Horváth Márknak, midőn a királyi illető részről gondot akart viselni Legjobb barátai, s azok közt Zrínyi Miklós is ellene fordultak s igyekeztek őt megbuktatni. Egymás után küldött ék ellene az udvarhoz a különféle vádakat, bőven találva azokhoz anyagot a zavaros viszonyokban, s olykor magának Horváth Márknak egyéni és hivatalos eljárásaiban is, ki — ugv látszik — maga sem volt egészen mentes kora embereinek hibáitól. Igv panaszolják p. o. róla. hogy bajnai Both Erzsébetteli menyegzője 1

alkalmára Aranyoson és Pázdányon Bika András jobbágyaitól 35 frt értékű három hordó bort, .Josvánf'fy Miklóséitól 6 frt áru jóféle bort zsarolt, s ugyanakkor Kisasszonyfa, Viszló és még más három helység 16 irtot és két ökröt — melyet 12 frton vettek— voltak kénytelenek neki adni. Majd Josvánffv Jánosnak a szigeti ostrom alatt török foglyul esésében akarták bűnössé tenni, a minek némi látszatot adott az. hogy annak birtokait a lefizetett váltságdíj fejében zálogjogon magáévá telte; s aztán pedig Kerecsény László indított ellene keresetet Szederkény. Gyula. Kémes, Berkesd, Szilágy, Szent-Erzsébet. Szellő, Monostor. Kaáchfalva és Laskafalván lakó jobbágyai megsarcolása miatt. De a kapzsiság e tanú jeleinél sokkal élesebb fegyvert adott ellenei kezébe ama zavar, mely 1558 ban magában a szigeti várban a katonaság körében támadt. A török támadását megelőzőleg ugyanis ő felsége jó választ tett az uraim mind lovag mind gyalog fizetése megjobbításáról; az ígéret teljesítése azonban csak az ostrom idejére terjesztetett ki: s miután Horváth Márk nem csupán a mások, hanem a saját hadainak rabló kalandozásait is akadályozta és keményen büntette, ezek miatt a gyalogok fellázadtak, mely körülményt ellenei siettek saját céljuk szerint fölhasználni, s a lázadást 1 Mikor halt me? Horváth Márk első felesége ?• nem tudom. 1556 jut. 21-én még életben volt, mert midőn napával, generose at: egregie Dne Brigidé de Hahas. condam relicte Martini Porkoláb Dne et matri charissime — ludatja az ostrom alatti viszontagságokat és a török tovább vonulását: levele végén még köszönti Krisztinát és sógorát Magócsi András úrámat. s biztatja bogy »semmit ne búiikogyatol*. Horváth Márk kegyetlenkedései és önzésével hozva kapcsolatba a királyt reá haragítni. »Csodát beszélnek hozzá, ki fesvénységei, ki gondviseletlenséget, ki egyebet mond hogy az oka.« A zavarok lecsendesítése s az ellentétek kiegyenlítése végett Ferdinánd király biztosokat küldött Szigetvárba. de a minek nem lett kívánt eredménye, s nem is lehetett, inert — mint Horváth Márk maga panaszolja — »még ez commisszárius urak kezett is voltak olyak némelyek közülök, kik Zrínyi Miklós lelkével jöttenek ide be az gyalogok felzendülésének okának megértésére, és azon volnának némelyek közülök, hogy minden ddlgot én reám akarnának hándorélani, és mindenben engemet akarnak bínessé ejteni«. Hasztalan ment 1559 april elején a nádor Nádasdi Tamás maga is személyesen a viszálykodók közé. meri habár e hó 12-ről féleségének azt írja is: »Tegnap Csorgón Zrínyi uramnál ettem ebédet és hiszem hogy immár ma elvált dolguk, de hisszük hogy jól jártak«: mindazáltal a viszály nem szűnt meg. s hogy a fő ok erre még mindég a haramiák rabló kalandozásainak erélyes gátlása volt. kitetszik Horváth Márknak ugyanezen év december 6-án kelt, s Csánvi Ákoshoz intézett levele eme soraiból: »Emlékezhetik te kegyelmed, hogy midőn Urunk ő fölsége engemet ide Zigetbe bebocsáta, énnekem akkoron megparancsold azt, hogy ez ő felsége házához való hódolt népeket és egyebeket mindeneket is gonosz cselekedetű emberektől, kóborlóidul megoltalmazni, és mind Isten szerint, mind az ő felsége parancsolatja szerint, mind pedig az én lisztem szerint, ez vármegye ispánsága neve szerint, és itt való kapitányságom szerint tartoztam azzal, hogy az szegénységet oltalmazzam, kiért az nagyságos Zrinvi Miklós és egyebek is azon volnának a mint értem és megismertem, hogy urunkat ő felségét reám akarnák haragítani*. Ez itt idézett sorokban egyenesen rámutat a viszálykodásnak fő okára s egyszersmind ellenségeinek célzatára. Az alaptalan vádaskodásokkal szemben a kötelességét teljesítő férfi nyugodtságával állott meg, s önérzettel hívta föl a királyt, hogy »Ö felsége míg minden dolognak teljességgel való mivoltát, állapotját meg nem érzi, addiglán ő felsége haragját reám ne vesse. Ha az ő felsége házának, avagy az uraknak, avagy az szegénységnek kárt tettem, ő felsége előtt én ha akarnám is el nem rejtőzhetem, ö felsége büntessen meg engemet érdemem szerint, én ugy szolgáltam mind ő felségének, mind az országnak, hogy én azt hittem, reménylettem, hogy mind ő felségének, mind ez országnak kedves szolgálatot tettemTekintélyes ellenségeinek célzata azonban ugy látszik hogy még is nyugtalanította és ellenükben szükségét érezte a pártfogásnak, mert kéréssel fordul Nádasdi Tamás nádorhoz, ki őt nevelte és öregbítette s minden időkben jó gyámolója, táplálója és igazgatója volt, hogy ő Nagysága most is igazságában legyen jó oltalma, gyámola ő felségénél. Ellenségei nem érték el céljukat, mert bár Ferdinánd 1558. nov. 24-én meghagyta is Horváth Márknak, hogy gróf Zrinvi Miklós és szolgái háborgatásával hagyjon föl; Miksa főherceg és cseh király pedig 1559. april. 22. utasítá, hegy a Kerecsény László jobbágyaitól fölszedett pénzeket szolgáltassa vissza: 1

mindazáltal a király nem engedte hű szolgáját elejteni, sőt az 1559 január 24-én Miksa főherceg által megparancsolá Thököli Imrének, hogy Perénví Gábor és pelsőczi Bebek György ellen védelmezze Horváth Márkot.2

Midőn pedig ez a torzsalkodást és háborgatást megunva maga kérte a szigeti várkapitányságtól föl mente-1 Okmányok a nagy-őri levéltárban. 2 Miksa fhg. levele u. ott.