Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-18 / 3. szám
köblökből hoznak áldozatot a közművelődés oltárán. Nem is nagy hanggal kezdik gyűjtésüket. Egyszerűen csak filozófiai tanszakát főiskolájoknak akarják egyetemi rangra emelni s tanárképzővel ellátni. Ha szabad a szerencsés kezdeményezésből következtetni: ma már e cél el van érve, mert túlszárnyalta a buzgalom a kezdeményezést: »Egyetemet« hangoztat; »Egyetemre* adakozik a felhívott ref. nép. .lói van tehát mélyen tisztelt értekezlet! im itt emelkedik a nagy templom mellett ref. hívek buzgalmából rakott oltára a tudományoknak, körötte mintegy negyven áldozó pappal és bizodalommal int felétek: adjatok csak annyit erőtökhöz mérten, mint a mennyit az ősök adtak s megsokasodunk mi és fel fog lobogni iskolánk jótékony fénye egyetemi lánggal fiaitok s e haza összes fiainak holdogítására! Mélyen tisztelt értekezlet! Én a leggazdagabb város, a leggazdagabb megye s e művelt közönség kezébe teszem le itten ünnepélyesen a »Debreczeni Egyetem jövő sorsát*. Ezután gróf Dégenfeld József főispán ajánlotta néhány meleg szóval a főiskola kiegészítésének ügyét a népes értekezlet áldozatkészségébe. Lelkes és tartalmas beszédet mondott B-i'oyh Ferencz tanár, kinek felszólalásából kiemeljük a következőket: »A nagy kérdés, mely előttünk áll az: ne hagyjuk csonkán, ne hagyjuk kiegészítés nélkül azon főiskolát, melyet ide ültettek őseink, fentarfott e város bölcsesége, felkaroltak Erdély fejedelmei, ápoltak megszámlálhatatlan egyes jóltevők, hölgyek, férfiak szép sorozata, felkarolt a tiszántúli egyházkerület, most pedig az országos zsinat országos főiskolává óhajt fejleszteni s melyért buzogni kezd a haza minden pontján a Debreczen félé vonzódó magyar nép.* »Nagy erkölcsi előny, sőt fölény, mely ösztönöz a továbbmenésre és kötelez, e kollégium régisége, háta mögött több, mint 800 éves tisztes mult áll, mely hagyományos varázst kölcsönöz, kivált azon nagy és szerencsés ténvnyel kapcsolatban, hogy folyvást, emelkedő nagy városban, a magyarság középpontján foglalt helyet; ha kört vonunk körülte, mindenfelől a nemzeti ős elem középpontja ma is, legnagyobb tömegben oly ifjak növekednek itt, kiknek bölcsőjüknél már magyar dal hangozott, vihar és szerencse közt egyaránt holtig hívek a nemzethez, hazához, mert annak vér szerint tagjai. Mindig kétes az idegen elemek végleges meghódítása, ha az fenn és nem lenn kezdődik. J.)e központja a majdnem 900.000 lelket számláló tiszántúli református egyházkerületnek, a legnagyobbnak a hazai kerületben, kilenc gimnázium szolgáltatja ide fiait. Évtizedek óta tegtömegesebb a vidék nyolc vármegyéje (Hajdú. Szatmár. Bihar. Szolnok, Szabolcs, Békés, Szilágy, Jász-Kun-Szolnok), a Dunántúlról is három megye szolgáltatják ide a tanulók zömét * »Ha soká késünk a bölcsészeti fakultás és tanárképző felállításával, sem magunknak, sem a körülöttünk lévő s ránk tekintő gimnáziumoknak tanárokat nem adhatunk. — igv hátrább esünk, mint voltunk a mult századokban — elveszti e kollégium eddigi és egykori vonzó erejét, központi helyzetét, önállását, hagyományos egyedisegét, vele sulvát, értékét; alá lesz rendelve más vidéknek, más szellemű, még ezután, ki tudja, hol emelkedhető magasabb tanintézeteknek .. . saját szülöttjei és neveltjei s velük a közép magyarországi nemzeti ős elem fiai nem nyomulhatnak, őket megillető számarányban, a tanári fontos pályára, pedig a jövő a tanító személyzet szivétől, eszétől és a mi döntő : jellemétől függ.« Az egyetemmé fejlesztés eszméjét szintén erősen domborította ki ér. Bticzoni Lajos jogtanár, ki ekként végezte beszédét: »A debreczeni egyetem nemcsak a magvai- tudományosságnak, hanem a magyar nemzeti államnak is egyik erős védbástyája lenne, itt az alföld közepén, azok ellen az állam- és nemzetellenes mozgalmak ellen, a melyeknek szennyes hullámai, mondhatni, már e magyarsága és hazafisága által megszentelt föld határait is érinteni kezdik. Németországot kiválólag az egyetemek tették nagygyá és hatalmassá. Magyarországot, a magyar nemzeti államot jórészben az egyetemek fogják fentartani. mert a magyarság politikai szuppremációja e hazában a kultura és tudomány terén való fölényétől függ. Áldozni e célra tehát hazafiúi kötelesség. Szeged városa, nehéz viszonyai dacára is. körülbelöl egy millióra menő áldozatra kész az egyetemért; Kecskemét városa, a melynek lakossága 3 /4 ed részben róm. katholikus. az ott. lévő református jogakadémia fentartása érdekében évenként mintegy 8000 Irt terhet vállalt ujabban magára, félannyi összegre menő budget mellett, mint a mennyire Debreczen városáé megy. és 15%-nyi pótadó mellett. Hisszük, reméljük, hogy a nagy nemzeti emlékünnep alkalmából Debreczen városa sem mondotta még ki a debreczeni egyetemre nézve az utolsó szót. Ajánlom is az ügyet, különösen a jogi fakultás ügyét az igen 1. értekezlet s általa e város lelkes közönségének hazafias indulatába és bőkezűségébe!* Végül még Márk Endre ügyvéd fejtegette a debreczeni főiskola egyetemmé fejlesztésének szükséges voltát. Az értekezlet naplójához csatolt értekezlet] bizottság felhívásából ide iktatjuk a következő részletet: »Az ev. ref egyház törvényhozó képviselete, a méltóságos zsinat, debreczeni ev. ref. főiskolánknak tilozofiai fakultással és tanárképzővel fejlesztését határozta el és e czélra az adományok és alapítványok gyűjtését elrendelte. Debreczen és nagy vidékének közönsége még többet óhajt : legyen itt, édes hazánk északkeleti nagy vidékének egyeteme, hol az ifjúság a tisztes multu ős kollégiumban hagyományos és nemzeti szellemben, hazafias környezetben és érzelemben nyerhesse meg tudományos kiképeztetését. A magyar nemzeti művelődés, hazafias szellemben való neveltetése a haza reményeinek, fejlődő oszlopainak mindenkor azok közé tartozott, a miket a nemzeti kegyelet és öntudat melegen karolt föl: azok közé kell tartoznia ma, midőn egy ezredév határvonalán állunk, hol a mult dicső eseményei mellett a megpróbáltatások nehéz küzdelmei annyiszor viharzottak el felettünk; hol az ujabb ezredéves fennállásra gondolva hazafias kötelességünk felkarolni és megerősíteni mindent, mi a létért bekövetkezhető nagy harcokból való dicsőséges kibontakozásra biztosítékot szolgáltat. A nemzeti kultura fejlődésében, a nemzeti szellemű nevelésben áll a biztosíték leginkább ugv bent ilt e hazában idegen, romboló törekvésekkel szemben, mint kívülről jövő támadások esetén. Méltán tűzte ki tehát a közóhajtás debreczeni főiskolánk egyetemmé fejlesztésének nagy célját; méltán hozta meg már eddig is a nemzeti öntudat tiszta lorrásából fakadt lelkesedés jelentékeny áldozatait; méltán nyilatkozik e lelkesedés nap-nap után ujabb áldozatokban. Azt hisszük azonban, hogy a midőn nemzeti szellemtől indíttatva hazafias cél valósításában fáradozunk: bizalommal és e gvámolítás reménységével fordulhatunk távolabbi vidéken lakó honfitársainkhoz is. hogy részvételökkel erősítsenek és áldozatkészségükkel segítsenek nagy törekvésünkben Egy város magában nem elég erős ily nagy alkotásra; a vidék szeretete és buzgósága sem nyújthat annyit, mennyi a nagy cél teljes valósítására elegendő
