Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-14 / 24. szám

gon ellátott theol. szemináriummá emelkedett. A mi Gössler miniszternek annak idejében évi 6000 márknyi államsegély biztosítása tekintetében a centrumpárt oppoziciója miatt nem sikerült, sikerült most Reinkens püspök fáradozásainak s az ókath. hívek hitbuzgóságának és áldozatkészségének, úgy hogy újabban 110,000 márk Íratott be az intézet fundációjául az államadósság könyvébe. Ezzel az ókath. reformmozgalom belső egyházi élete az örvendetes fejlődés stádiumába lépett, s Reusch, Langen és Weber tanárok megújult erővel folytatják az ókath. papképzés müvét. Az ókatholikusok csudálatraméltó áldozatkészsége önkénytelenül is a mustármagról szóló parabolát juttatja eszünkbe. S az ókatholieizmus belső hitélete folytonos izmosodásának megfelel annak külső terjedése is. Bonnban és Essenben ókath. diakonisszaegyletek találhatók; MannJieimban az ókath. gyülekezet egy év alatt 150 taggal szaporodott; s ugyancsak örvendetesen halad a reformmozgalom Ágoslában, Passauban s pápás vidékein. Éjszaki Csehországban is számos áttérés konstatálható, nem különben Párisban, annak vidékén s általában egész Franciaországban. A papnősülés s a kehely kiszolgáltatás kérdése végeldöntésül egy későbbi zsinatra hagyatott. De leginkább excellál az ókatholieizmus az irodalom terén. így Fridriech müncheni tanár, a vatikáni zsinat tudós történetirója »Hat der Papst. auf Grund der Beschlússe vom 18. Juli 1870 das Becht in die Politik einzugreifen ?« című legutóbb megjelent iratában alaposan eloszlatta azok véleményét, a kik azt hiszik, hogy egy igazhitű római katholikus embernek lehet követnie a hazai törvény, a király vagy saját lelkiismerete parancsát — még akkor is, ha a pápa az ellenkezőt parancsolná. E tekintetben azt hiszszük, a paxos Vaszaryak meg Schlauchok hazánkban is felnyitották minap a katholikus világiak szemeit. Reusch bonni tanár, a jezsuita-rend egyik legalaposabb ismerője »Beitráge zur Geschichte des Jesuitenordens* című művében forrásszerű adatokkal beigazolta a jezsuiták tanait a zsarnokok meggyilkolásáról s »a cél szentesíti az eszközöket«-féle elvek gyakorlati alkalmazásáról. Mirabundus (álneve egy nagyhirü ókath. tudósnak): »Das römische Interdict über altkath. Kirchen und seine Anerkennung durch deutsche Staatsregierungen« című müvében az interdiktum modern pápás hatalmi eszközét világítja meg, mely lépten-nyomon éri az ókatholieizmus martyriumát, míg az államkormányok ezzel szemben igen habozó magatartást tanúsítanak. Végül igen tekintélyes organuma az ókatholicizmusnak a »Dcutsclier Merkúr«, a mely a ránk protestánsokra nézve kevésbé hozzáférhető pápás askétikus és tudományos irodalmat mutatja be olvasóinak. Izlelítőül egyet a redemptorista Liguori»Mária dicsőségeiből*: »Sokért könyörgünk, de nem kapjuk, csak ha Máriához folyamodunk. Az ő védelme mindenható. Semmikép sem üdvözülhetnek azok, a kik nem állanak az ő védelme alatt stb.« Hát a Krisztus hol maradt ?! Végül még valamit a régebbi és ujabbi ultramontanizmus kopott fegyvertárából. Érdekes felfedezésről értekezett legközelebb Harnack a nagyhirü dogmatörténetíró a berlini tudományos akadémiában. Az ős keresztyénség egyik legrégibb írott emléke Kelemen római presbyternek a korinthusi gyülekezethez intézett levele, a melynek egy régi latin fordítását a mult évben fedezték föl Namurban. De míg az eredeti görög szöveg Pál értelmében az Isten által rendelt felsőbbség iránti engedelmességet tanítja, addig a latin szöveg szerint a pápa igy imádkozik: hogy a fejedelmek nekünk, tehát a pápának és az egyháznak engedelmeskedjenek. Egyike ez azoknak a művészi fogásoknak, a melyekkel Bóma megzavarta a népeknek az őskeresztyénségről való tudatát! Van Bajorországban egy lap. Címe: Armenscelenblatt . . . vigaszul és megkönnyítésül a tisztító tűzben szenvedő lelkeknek. Célja a földi és földöntúli élet kibékítése pengő pénzért. A modern közvetítő intézeteknek egyik egy házias jellegű fajtájával van itt dolgunk. Ágense ez az Égnek a legképtelenebb jámbor kívánságoknak beteljesedésére. Nyugtázva vannak itt megjavult lakásviszonyok, jó üzletek, szerencsés operációk, sikerrel kiállóit vizsgák, a sárgaságtól s a rheumatismustól való megszabadulás s több efféle csudavirág. Ez hát az a »keresztyénség*, a melyet a mai római katholicizmus Bajorországban ápol és terjeszt! (Beyschlag). Pedig ma igen sokaknak használ, főleg az elpuhult papok és mágnások sorából, az ú. n. Kneipp-kúra. Stockmayer *Ein "doppeltes Opfer Kneipp'scher Kur« című, legközelebb Halléban megjelent röpiratában érdekesen világítja meg a Wörishofenben űzött római propagandát. Ha már a kúra a testi állapotokon segíteni nem tud, legalább a lelkeken legyen segítve az egyedülüdvözítő egyházba való áttéréssel. Egy württembergi tanítónőt halálig kúrált, de egyúttal mind végig tanúsított ellenkezése dacára konvertált a wörishofeni Kneipp-kúra. Az eset kínos föltűnést keltett mindenfelé, miután minden egyes részleteiben okmányilag van beigazolva. De a főúr egy reservátió mentálissal felelt, a meiy szerint nem ő személyesen, hanem az ő női segédjei űzték az Istennek tetsző foglalkozást. Íme az orvosi gyakorlat a klerikális fanatizmus szolgálatában! Hogy a német kormányok az ultramontanizmus erőlködéseit feltartóztatni épen nem tudják, köztudomású dolog. Ujabban a freiburgi egyetemi templomból az ókatholikusok mellett egy kath. népgyűlés által fanatizálva a protestánsokat is kiűzték, holott az egyetemen igen sok a prot. tanár és hallgató. S a kormány ezt a paritást is hallgatással tűri, sőt újabban a templomot kizárólag római istentiszteleti használatra rendelte átengedni. így rekatholizálják a mi dr. Bomanusunk nagy örömére a dekatholizált freiburgi egyetemet. És nálunk a mi gonosz protestánsaink mit sem tesznek hazai »dekatholizált egyetemünk« államivá való létele tekintetében! Ugyan melyik protestáns templomban nyitják meg vagy zárják be a tanévet istentisztelettel nagyszámú egyetemi prot. tanáraink és hallgatóinknak? A paritás elvére majd a paxos Vaszaryak tanítanak meg bennünket! Érdekes interkonfesszionális statisztikai adatokat közöl a Luthardt-féle *Allg. Ev. Luth. K.-Ztg.< április 20. számában. A nevezett lapban ím ezeket olvassuk: A római egyház évek óta fokozatosan hanyatlik a lélekszám tekintetében. Az 1875—1888 közötti években Poroszország régebbi 9 tartományaiból 22,764 kath. tért át a prot. tartományegyházba, míg a katholicizmus mindössze 2444 prot. áttérést tud fölmutatni. A prot. egyházba történt kath. áttéréseknek többlete 1890-ben 2032, 1893. pedig 2244 személyt tesz ki. Bajorország az az egyetlen német állam, a hol a kath. egyházba való áttérés valamivel nagyobb, mint megfordítva, habár a protestantizmus lélekszám tekintetében ott is erősen halad a r. katholicismus rovására. Különösen föltűnő a pápások apadása Bádenben. 1865 —1885-ig a pápások száma 65" 1-ről 62 8°/0

-re olvadt be, míg a protestánsoké 329-ről 35'2%-re emelkedett. Elszász-Lotharingiában a protestánsok száma 1886-tól 1891-ig 245,000-ről 337,476-ra emelkedett, míg a pápistáké 1.304,000-ről 1.227,189-re apadott Angliában ugyan a római klérus száma 1871 — 1891-ig 1620-ról 2573 emelkedett, azonban a pápista lakosság az utolsó 40 év alatt